OCSB hétvége

Az elmúlt egy hónapban annyi történt velem, amennyi bejegyzésem közzétettem. Pontosabban volt egy OCSB és EOVB, amit most összegeznék:
OCSB

Pityu lesérült ugye még az év közepén, nekem egy éve fájt a térdem, így csak hébe-hóba edzegettem, Zoli lesérült egy héttel a NOB elött s nem vállalta a csapatban a futást, Judit anyukája betegsége miatt nem tudott jönni, egyesületünk többi szenior korú versenyzője pedig Imeli János kivételével még csak nem is válaszolt a megkeresésünkre. A megkeresés azért volt, hogy Körmendi Miki és mellém valaki csatlakozzon egy jó kis bánkuti dombozásra., aminek a végén regisztrálják csapatunk helyezését a bajnoki tabellán az OCSB nevű esemény mellé. János feltételesen elfogadta felkérésünket, majd a pálya adatok ismeretében köszönettel visszalépett. Egy halvány reménysugárt fent hagyva úgy egyeztünk meg Mikivel, hogy én megyek a leghosszabb pályán ő a közepes hosszon (ezek rajt idejei voltak a verseny első harmadában) s Zolit leadjuk 3. futónak a legrövidebb pályán, hátha felvállalja a küzdelmet s akkor legyen ideje megérkezni még akár szombat reggeli indulással is a versenyre. Szombat reggel már tudtuk, hogy nem lesz csapatunk, de Mikivel elindultunk, ha másra nem egy jó edzésre, terep ismertetőre felhasználjuk ezt a futamot, gondoltuk. Mivel rendkívül hideg volt a verseny reggelén, az öltözködést egy kicsit későre tettem s megcsúsztam vele, annyira, hogy 3 perccel le is késtem a rajtomat s repülő rajttal lőhettem ki a pályámra. A dugóka ellenőrzésekor volt egy kis kavarc a rendezők nem értették, hogy én mit is csinálok ott azzal a dugókával, de ez a gondjuk, csak késöbb lett értelmezhető számomra. Mivel a rajtszámom az MSE F125/3- volt és a rajt idő egyezett, kiengedtek a versenyre. A pálya eléggé eseménytelenül zajlott kb 5 perc útvonal választási hibát találtam itthonról illetve olyan 3 percet hibáztam, ami inkább bizonytalanság volt, mint tényleges kavarás. Ami még érdekes volt, hogy mindenki szembe jött velem a pályán hátulról senki nem érkezett. A közel 10 perc hibámmal is 89 percnél állt a stopperem (ha megállítottam volna) mikor beértem a célba. A dugóka kiolvasásnál valami extraságot írt ki a nyomtatóra az SI, de gondoltam, hogy biztos valamilyen speciális SI fut a versenyen, hogy a csapat eredmények jobban követhetők legyenek. Másnap többen mondták, hogy diszkóztam, de a vasárnapi OEVB eseményei miatt, illetve mivel már nem voltak az eredmények kifüggesztve, nem volt időm meggyőződni arról, hogy ez így van. Itthon néztem utána a dolgoknak s valóban diszkóztak, miután nyomoztam egy kicsit, kiderítettem, hogy jelentkezéskor a én nevem a késöbbi rajtidőhöz, és a rövidebb pályához lett leadva. Vagyis ehhez nézve negatív idők jöttek pont fogások mellé illetve nem jó pontokat fogtam. Na így valóban diszkóztam. Még jó hogy nem volt csapatunk.
EOVB
Az OCSB-vel egy hétvégén az idén az EOVB-t rendezték.

A terv:

Tavaly megegyeztünk Mikivel, hogy a következő taktikával fogunk 2010-ben nyerni:
1. futó Miki elfut a tömeggel s 1-9. helyen max 2 perc hátrányal bejön
2. futó Pityu fel fut dobogóra
3.futó Zoli a Tipo váltója elött hozza a mi csapatunkat
4. Én a befutóban lehajrázom a Baracsi Ricsit és elsők vagyunk

A tények:

Az év elején már látszott, hogy a 4. futó terv nehéz lesz számomra, mert a többször említett térd fájásom nem engedett edzeni.
Pityu kidőlt
Zoli mint említettem lesérült
Miki jó formában volt
A váltóra, Pityu helyett, Imeli Jani vállalta el az indulást, azzal a kéréssel, hogy egy rövid pályát kaphasson, így a csapatunk, Körmendi, Imeli, Varsányi, Gyulai összeállításban lett teljes.
A verseny fantasztikusan kezdődött, Miki 3. helyen hozta a csapatot, Jánosnak a térkép rajtig és az utána levő felfele már nagy kihívást jelentett, de a pályán az összes emelkedővel (volt belőle bőven) nagyokat kellett küzdenie, az elején még sűrű mezőnyben rendkívül fáradtra futotta ki magát, de sajnos nem sikerült a csapatot még csak 20-ban sem tartani. Én mentem Jani után, hoztam kb 4 -5 helyet egy közepes futással, de sajnos én is hibázgattam összesen olyan 3 percet, Zoli fájós lábbal sétálgatva is 20 mp-el jobbat futott mint én, szóval megint nagyot futott, ha jól emlékszem a vége a 18. hely lett.
Köszönöm mindenkinek, hogy volt csapatunk, jó móka volt és ez a lényeg!

Futottak még

Az elmúlt verseny hétvége első selejtezőjén ugye kiselejteződtem, ami a "B" döntős indulási jogosultságot jelentette. Első kiesőként a döntők szabályai alapján utolsó B döntős indulási időt kaptam, ami szerencsémre Vasárnap 10.19-kor be is következhetett. A rajba, mivel 2km-re volt az autónktól jó 10 perccel 0 idő elött elindultunk Bence fiammal s minimális kocogás után a mellünk fenn is akadt a rajt kordonokban, mivel még csak -3 volt, nyugodtan el tudtam menni az erdő bioszférájának javítására, illeve volt időm felveni a szimbólomat is. Egy kicsit meg lepődtem, ugyanis én 6 kilis B döntőre emlékeztem a kiírásból, bár mivel nem erre készültem, sok időt nem szenteltem a verseny elötti mentális rákészüléskor a B döntőre. A pálya hossza 7.4 km volt, ami nem különösebben remegtette meg a lábaimat, de már nem számított sprint távnak a maga 300 szintjével. A "0" idő után pont 19 perccel jött el az én időm, egy kicsit kacérkodtam a gondolattal, hogy "véletlenül" "A" pályát vegyek el, de nekem ez nem járt az nap így jött a B pálya. Az első pontra sokkal lassabban indultam mint előző nap, s talán nem is voltam olyan koncentrált, bár úgy gondoltam, hogy a pont melletti kis völgy majd rávezet a pontomra. Na volt ám meglepetés, mikor az arcomba majdnem beleálltak a kis tisztás mögött levő sötét zöld fenyő erdő tűlevelei, ekkor megértettem, hogy itt is meg kell találni a tereptárgyakat, így fordultam s mentem a pontom felé, a pont közelében, még egy jót bizonytalankodtam, majd meg lett a kis szikla, de kb 1.5 percet eldobtam indulásból. A következő két ponton már el kezdtem használni a térképet is, s ez a hasznos tevékenység meghozta a gyümölcsét azonnal, mert így hiba nélkül megtaláltam a pontokat. Nem tudom amúgy ki hogy volt a 1:15000-es térképpel, de nekem egy kicsit közelinek tűntek az elején a tereptárgyak, bár lehet, hogy csak én mentem gyorsabban mint szoktam. A szép menet a 4. pontig tartott, itt megint levettem az irányt s azzal a kijelentéssel, hogy innét már szinte lehet is látni a pontot, csak átfutottam a metsződés túloldalára, na itt viszont nem láttam a pontot, de egy kis buckát igen, majd egy kicsivel még jobbra a pont is meg volt, 30 mp itt is ugrott. A 4-5 átmeneten érdekelne mi lehetett az ideális, én a majdnem egyenest választotta, de lehet, hogy elöbb fel kellett volna rongyolnom a fenti útra s ott futni, így viszont, lehetőségem nyílt Harzolnak egy kis bíztatás adni az első pontjának megközelítése közben. Az 5. meg volt s jött a futás megint, ebben már szombaton sem voltam jó, most megpróbáltam kicsit összeszedettebben mozogni, hiszen lévén ez az út fő irány a rajból kifutóknak, nagy forgalom volt rajta s nem lehetett egy kivérzett öreg trotty képét nyújtanom a fiataloknak. A futást még csak-csak megoldottam, de mikor be kellett mennem az ösvényre, én egy másik ösvényt találtam meg, nem is értettem, miért nem emelkedik az ösvény, de olyan kényelmes volt enyhe lejtőn futni, de mikor felfedeztem, hogy semmi sem stimmel megálltam s a tájoló használata azonnal tisztázta az értetlenségem alapjait, hamar fordultam be az útról, a vissza út egy extra völgy mászással járt s utána kapaszkodhattam fel a megfelelő völgyben. Ebben a szakaszban sikarült 2 percet kapnom a kategóriám tagjaitól. A következő 4 pont megint egészen tudatosan s így hiba nélkül ment le, időközben megelőztem az elöttem induló Reviczki Zsoltot s 10-ről kifelé már nem is láttam őt magam mögött, a 11-re menet meg volt a terv át a gerincen le a völgybe s a nyiladéktól támadok. Na ezt meg is csináltam, át a gerincen szépen nyugodtan le is mentem a völgybe, ott is volt a nyiladék, de egy út hiányzott, mielött neki láttam volna túrni a horpadásokat rá kellett jönnöm, hogy másik völgyben s a nyiladék másik végén vagyok, át kellett mennem a nyiladékon s onnét már látszott is pont, mikor átkeltem a vizen és a mocsáron s már majdnem dugtam is a ponton, mikor az előzőleg már lehagyott Reviczki kollega visszaszolt, hogy ez 60-as neked nem 44 kell? De az kellett, így mehetem át másik metsződésbe. Átmásztam s megküzdöttem a kidőlt fákkal s nem volt más vissza csak a befutó. A befutót jól megnéztem, hogy nem a szombati pont lesz, hanem egy jelleg fa a tisztáson, miután ez meg volt, gondoltam zsebre teszem a térképemet, ne kelljen leadni a célban, hiszen a visszakapása csak bonyodalmat jelent, megmutatni meg úgy sem fogom senkinek. Ezzel rá is értem a szombatról már ismert lejtőre, ahol csak egy lábbal mertem futni, majd ez egyenesen vezetett a cél tisztására. Ott már messzíről virított a jellegfa s a pont, futottam is oda, ahogy közeledtem, földön heverő távközlési kábelek mennyisége öreg távközlési villamosmérnökként futás közben is feltünt, majd pedig az, hogy nem az én kódom van a dobozon, vagyis ez nem az a jellegfa ami nekem kellett. Érezvén, hogy ez már az utolsó hiba volt, bekocogtam a befutó ponthoz s onnét s célba. Az eredmény érdekes lett, hisze 20 mp-et kaptam a napi győztestől, ez a befutó pontra simán elment, így a második lettem, de ami még érdekesebb az a route gadgetben lejátszani a vasárnapi "B" döntő első 3 futójának az utvonalát. Azért szép a tájfutás, amit ott lehet látni.

2 ponton múlott

Elmúlt a hétvége s vele együtt a Nappali OB-is.
Kezdem időreni sorrendben a történtek megemésztését.

A selejtezővel kezdtünk szombaton, a rajtlista alapján kiderült, hogy bizony nagyon kell szedjem a lábam, hiszen Banyesz jött mögöttem 3 perccel s nem szerettem volna azt a szégyent megérni, hogy az első pontok valamelyikére már meg is fog. Be is kezdtem rendesen, még egy kb 20-30 másodperces hiba is benne volt a dózer útról letérve, ugyanis ahol lementem ott ment le egy út a dózerről (jelölve nem volt), na ez meg is kavart, de nem tudott elvinni, hamar rájöttem, hogy vmi nem stimmel, s innét nyomtam bent az erdőben, még ezzel a hibával is nyertem az első átmenetet. A másodikon már kaptam egy kb 10 mp-t a mezőny elejétől, de itt egy N14-es kislánynak megmutattam, hogy hol vagyunk s szegény olyan messze volt az útvonalától, hogy át kellett hajtogatnom a térképjét s ráadásul az ő térképe 1:10 000 -es volt, ezzel legalább egy 20 mp-t vesztettem. A hármas is sima volt, átlagos időt futottam, a 4-es volt a vízválasztó, tolni kellett volna az úton s szerintem mentem is rendesen, mert Vöcsökkel értünk ki a betonra s a "lehajtónál" olyan messze volt csak tőlem, amennyire meg kellett állnom egy F14-es srácot útba igazítani. Természetesen nem a tervezett útnál futottam le, így egy kicsit meg is kavarodta,m az iránykkal s, hogy miért lejt a felfele, de nem volt ez több 20mp hibánál, viszont az élmenők itt kb 2-3 percet adtak nekem. A következő pontra csak a huzató volt a gond, itt már vártam Banyeszt, de mint kiderült ekkor még pont 3 percre volt tőlem. Az 5-6-os átmeneten viszont nem tudom mi történt. Elindultam irányba s volt egy halom fa, amin nem tudtam átjutni, na ekkor gyorsan balra fordultam le a lejtőnek, egyszer csak azt láttam, hogy a beton út nagyon közel van, ekkor felnéztem s láttam a föld út letöréseit felettem, gondoltam már nem mászok oda vissza a két út között elcsorgok a pontomhoz. A következő objektum a nyiladék volt ami felfogott, na ezt a pontom mögöttinek azonosítottam be, meg is lepődtem rajta, hogy így túl futottam, de visszafordultam, hogy visszamegyek a ponthoz, majd mikor nem stimmelt semmi, jöttem rá, hogy bizony még a pont elötti sárga nyiladéknál voltam, el kezdtem futni a dzsindzsában a pontom felé a terepet és a két utat figyelve, mikor a felső út felett egy olyan kis gerincet fedeztem fel, ami megint azt mutatta, hogy túl mentem, meg akartam erről bizonyosodni a terep beazonosításával is s mikor mentem lefele egy kétségbe esett hang kérdezte, hogy te is a 61-et keresed, na ekkorát ketten már nem hibázhatunk, akkor valahol itt kell legyen, nekiálltam megint túrni s egyszer csak meg lett a pont. Mint ezt a részidőkből is látni itt majd' 5 perc ment el ezzel a csodával. A következőre is meg volt a tervem, de elnéztem a lapost az út mellett s behúztam, majd a laposban az ösvényt eggyel feljebbinek beazonosítva lerohantam a völgybe, majd mikor túl szabdalt volt minden jöttem rá, hogy bizony már megint én voltam az amatőr, természetesen itt is volt egy pont, hogy még jobban megtévesztő legyen a dolog, itt kb 2-3 perc ment megint el. A 7.ről kifutva még átjutottam a mocsáron minden gond nélkül, de a 8-as elötti völgyben bizony beleragadtam, (1 perc) előszőr a bal, majd a jobb lábam, ezekután hasra estem s a jobb kezem szimbólostól merült el a mocsárban, a végén kimásztam s mentem a 8.ra, aminek egy kicsit mellé futottam, de nem volt vészes, a 9. nek megint alámentem, annak ellenére, hogy direkt felfelé húztam, a 10-11-ben pedig lefele volt s elérte már azt a meredekséget, amin én nem tudok futni. A vége 59 perc lett jó 6-9 perc hibával, természetesen ez már nem volt elég az "A" döntőhöz. Sajnáltam, mert ennél sokkal jobbat vártam magamtól s egy egyszerű, higgadt 5-6 átmenettel meg lett volna simán a döntőbe jutás

Holnap kezdődik az OB

Hát eljött a nagy nap is sajnos gyorsabban mint gondoltam s több vendégem volt a cégnél mint erre előzetesen számítottam, ami azt is jelenti, hogy nem tudtam a terveknek megfelelően felkészülni. Ma még kellene kocognom egy átmozgatóst, de egy kicsit félek, hogy pont ettől fájdulna meg a térdem, meg nincs is futó ruha velem, ha jól tudom. Szerdán futottam egy utolsó komolyabbat s jól le is cseszett a Judit, ugyanis pont szembe találkoztunk az edzésen s megilyedt a lámpámtól. A futás jól esett, nem is ment rosszul, de azért tök egyedül az erdőben kutya ugatással körül véve nem egy leány álom futni, ezért nem is a rugó gyár felé jöttem vissza, hanem a föld uton. Én ennyit tudtam tenni az ügy érdekében a többi, pedig holnap 12.50-től élőben Németbányán.

Setét korszak

Hát megkezdődött amit nagyon utálok, tegnap már csak sötétben tudtam kimenni futni. A városban kocogtam s ijesztegettem a sétálókat az utcán. Nem volt túl nagy a feladat s úgy tűnik tavaszig valami hasonló lesz a folytatás, Tatabányán bellül kell körözni, vagy esetleg a kecske és káposzta útvonalon fogok tök sötétben futni őzikék és vaddisznók társaságában. A hétvégén normál távú OB, addig kellene kibírni láb (térd) szétverés nélkül. Mi lesz az OB-n? Hát, a pálya nem vészesen hosszú, de nekem ez azért kicsit gyanús. Az biztos, hogy meleg lesz, mert abban biztosan felfordulok, illetve, lehet hogy furcsán hangzik, de remélem nem sok lejtő lesz a pályában. Na nem azért mert a felfelék oly nagyon mennének, de lejtőn gyakorlatilag egy lábbal kell szögdeljek lefele, mert a bal térdem nem tud fogni semmit. Amúgy a fürge lábú ellenfeleket figyelembe véve a cél mindenképpen "A" döntőt funi s ott már bármi lehet, de 10-ben kellene lenni. A verseny előjelei nem legbíztatóbbak, hiszen a KOB óta nem volt terepet ábrázoló térkép a kezemben s az elmúlt két park versenyen is a futó formám hagyott némi kivánni valót maga után. Hát ez van az ONEB után még jön egy OCSB és EOVB erre még rá kell gyúrnom magam s már vége is lesz az évnek.

Bicegős tájúszás avagy MTK 05

Komárom megyében minden évben megrendezésre kerül a megyei tájfutó kupa sorozat, de ezt az amúgy nem túl nagy számú olvasó táborom nagy része valószínüleg amúgy is tudja. A múlt hétvégére, egy újabb derbit jegyezhettünk elő a naptárunkba s én, aki nem túl sűrün járt az idén tájfutó versenyre, izgatottan vártam a hétvégét. A verseny fantasztikus előjelekkel rendelkezett, 3-4 napja masszívan szakadt az eső elötte, de pénteken délután egy- két órát már láttuk a napot is, így feltételeztem a jó időt szombatra. A pénteki kellemes időben gyorsan kimentem egyet kocogni. Jól esett a futás, de este már éreztem, hogy a térdeim nem örültek annyira a mozgásnak mint én. Szombaton reggel szakadó esőre keltem fel, de mivel a versenyre a rendező felé kimutatott tiszteletből megyünk, nem akartam kihagyni a mozgást. Mire elindulásra került a sor az eső abba maradt és már-már a napocska is sütni kezdett. Odaérve a versenyre, láttam, hogy jól döntöttem, mindenki ott volt már aki számít. A Cserna Bandi pár perc múlva elrohant mellettem, mert ő már a pályán volt (~-15-re indult). Gyors jelentkezés, cipő fel s bemelegítés. A bemelegítés alatt már látszott, hogy nehéz lesz ez a nap, a térdeim nem akarták az igazságot, vagyis mozogni. Jelentkezéskor a karton fóliázásához a Miki megadta a kódokat, a verseny központtal szemközti falon, pedig kint volt a vezér térkép, Zoli jegyezte meg, hogy meg is nézhetné az egész pályáját, ha felírta volna a kódokat a kartonjára. Én felírtam, de nem néztem meg, buli verseny nem csalunk ilyennel. Mikor megkaptam a térképemet, látszott, hogy nagy futás várható s ebben pedig minimum fél, de inkább 1 perccel gyengébb vagyok kilóméterenként mint a Zoli, így a kérdés csak az volt, mikor ér utol 3 perccel utánam indulva. A pályán valóban nem kellett sokat gondolkozni, az első kavarodást az jelentette, hogy a kettes pontomon a térképről két trafó doboz és egy pad hiányzott, pedig mögöttük volt a pontunk, ez jelentett kb 20 mp bizonytalanságot. Ez után csak futás az Öreg-tó partján, tempót még nem néztem, de próbáltam a bicegős tempómat olyan 4.30-as körül tartani, nem mentek a lábaim, de legalább megpróbáltam... nem fogom az egész pályát leírni, de kb 7. pont körül kellett lemenni az útról, s eggyel késöbb már csináltam is egy 90-os hibát, mert béna voltam s máshova gondoltam a pontot s csak késöbb vettem észre a ferde északot. Ez kb újabb fél percet jelentett illetve a táborba beérkezés után nem különösebben értettem a házak-utak elhelyezkedését, így az első térképes pályámat kb 1 perc hibával zártam s mikor futottam a térkép csere fele szinte már Zoli zihálását éreztem a tarkómon. A térkép csere után bizonytalanul futottam ki a táborból, ez kb újabb 20 mp-t megevett a 3 percemből s még 3 következő pontra hibáztam, külön-külön 20, 20 másodpercet. Ezeket és a tempómat figyelembe véve nem is csodálkoztam azon, hogy Zoli a második kör első felében gyorsvonat tempóban elrohant mellettem. Két átmetettel késöbb már 100 méter előnnyel ment a pontunkra. A Pikant melletti kis tisztást átszelve, gondoltam, majd én jól beújjítok s levágok a hátrányomból 10-20 másodpercet, hiszen Zoli körbement ösvényen, én meg levágtam egy nagy kanyart az erdőn. Vagyis csak vágtam volna, ugyanis az erdőben a múltbéli masszív esőzések miatt lábszár középig érő víz volt s az alja igen ingoványosan süllyedt. Ekkor előjöttek különböző NCIS és túlélés törvénye című film epizódokból képkockák, az egyikben a krokodil ilyen sekély vízben akarta megtámadni a helyszinelő rendőrt, a másikban meg pont azt mondták el mit kell a támadáskor tenni. Na én, a, gyorsan ki innen megoldást választottam, mire kimásztam belőle már tudtam is, hogy, habár az úszás hasznos a fájós gerincem miatt, most nem ez volt a legoptimálisabb megoldás a következő pont leghamarabb történő elérésének optimalizációja céljából. Hát mindegy egyszer vége lett a versenynek s 37 perccel 4. helyre, 4 perccel Zoli mögé be is értem. 7.5 kilóméter volt a lefutott GPS-es távom, pont 5 perces átlagot tudtam kihozni magamból. Nem futottam ki magam, de egy olyan emberrel nem tudok versenyezni, aki már közel 430 napja nem hagyott ki edzést, nekem szerintem talán 2 év alatt sem jönne össze ennyi futás. Gyenge vagyok s fáj a térdem, de most, hogy ezeket a sorokat írom, most éppen semmi gondom s remélhetőleg este megyek is ki futni, talán.....

Gerecse

Tegnap kint voltam kocogni a Turulnál, a vadászok szóltak, hogy este 6 után már nem illik futni az erdőben. Egy kicsit elkenődtem, nem tudom, hogy tudnék elöbb kimenni, egyenlőre még annak is örülök, hogy legalább világosban kijutok. Legközelebb viszek majd lámpát magammal, csak nem fogják feltételezni, hogy fejlámpával a fején és narancssárga fényvisszaverős pólóban egy állat fut velük szembe.

2010-Nyár

Június óta nem írtam, de sajnos nem is történt velem semmi izgalmas a nyár folyamán, volt egy csomó több napos verseny, egyiket sem céloztam meg magamnak, így ki is hagytam őket. A Pannon kupa, talán 3. napjába véletlenül csöppentem bele, hiszen a kislődi kalandparkba mentünk el a családdal s pont ott volt a verseny tábora illetve a sörváltóra készültek a rendezők, mikor találkoztam velük.
A KOB után nem akartak menni a lábaim, ezért nagy örömökkel nem teltek az edzéseim, néha még a lányok tempóján is küzdenem kellett s talán pont ez volt az oka annak is, hogy alig voltam kint futni Július-Augusztus időszakban.
Szeptember egytől megkezdődött az iskola szezon s így meló után Danival rohanunk haza, hogy pihenten mehessen másnap is iskolába, ez azzal is jár, hogy nekem nincs időm Tbányán edzeni a jövőben. A napokban kitaláltam egy módot a kecske is káposzta is esetre, ha működik akkor az válik edzőtereppé. A nappali OB-ra azért szeretnék felkészülten megérkezni, illetve utána van egy OCSB és EOVB is, de addig kevés az idő és hosszú az út...ja és fáj a térdem is.
Elkezdtem egy futócipő tesztet is írni, de csak a felvezetés van meg belőle, mert még nem futottam abban a cipőmben, amit tesztelni szeretnék, majd egyszer azt is közzé teszem.
A következő tájfutó derbi, amin ott leszek a tatai Öreg-tónál lesz 09.18.-án a megyei kupa újabb felvonása. Remélem most nem futom véletlenül a fél pályától visszafelé a pályát, mint tavaly tettem

Edző cipő

Az előző bejegyzésben leírtam mindent, ami a nyáron történt s mivel nem futottam túl sokat, belekezdtem egy bejegyzésbe, a fejlámpa bizerbálás melletti másik, nem sokkal költség kímélőbb szenvedélyemmel kapcsolatosan.

A "hobbit" úgy hívják, hogy futócipő vásárlás.
A múltban egy- egy indikátor a vásárlásra az volt, hogy ha a nejem kimosott egy cipőt, ugyanis ezután legalább 1-1,5 számmal kisebbként vette ki a mosógépből. Lehet, hogy ez, lehet, hogy más de valami kiváltotta belőlem azt a viselkedést, hogy ha egy jó cipőt látok és kellő képpen le van árazva, rendkívül nagy akaraterő kell hozzá, hogy el tudjak menni mellőle úgy, hogy nem teszem bele a vásárló kosaramba.
Az ár azonban nagyon fontos, eldöntöttem, hogy nem veszek 15000 forint felett cipőt magamnak. Mivel egy Asics 2130-as volt az első cipőm így Asics hívő lettem. Hosszú évek szolgálata után nyugdíjba ment a 2130-as, de az idén nyáron a sárban/esőben futáshoz rehabilitáltam, így már van otthon 4 pár ASICS-om (sok volt a leárazás) ebből egyben, bár 2 éve meg van, még egy lépést sem futottam, míg egy másikban pedig max 30 km van, legalább sokáig nem kell cipőt vennem, gondoltam magamban nem rég mikor megcsináltam a leltárt. Na mindez tartott egészen júli közepéig, míg be nem mentem az Intersport egyik boltjába s meg nem láttam a legújabb akciójukat.
Régóta kerestem egy alternatívát az INOV8 számomra elérhetetlen áron megjelenet, mudclaw fantázia nevű cipőjére. Nem egy adott márkát és tipust kerestem, hanem egy olyat, amiben lehet csúszós, nedves talajon is megbízhatóan futni. A Runner's world cipőtesztje ajánlásával több tipus is volt a listámon, végül a magyarországi elérhetőségi korlátok és az Intersport akciója miatt a kiválaszott az ADIDAS Kanadia TR2 lett:

A boltban az akció azonnal megremegtette a lábaimat s gyengítette eltökéltségemet, hogy csak a fiamnak veszünk cipőt aznap. Miután megtudtam, hogy csak a kirakott 3 pár van az üzletben, megnyugodtam, mert a legkisebb is 45 1/3-os volt.
Sajnos, Dani méretében nem volt túl nagy választék így minden egyes kiszemelt tipussal az eladóhoz kellett szaladnunk, hogy van-e 33-as belőle, kb 4-5. cipő mellett történő elsétálás után úgy döntöttem, hogy felpróbálom a 45-ös feletti ADIDASt a lábamra.
Kár volt, a cipő méret hibás volt s úgy illeszkedett az, amúgy 43-as lábamra, mintha a mintának az én lábamat használták volna tervezéskor. Így a boltból egy 33-as ASiCS és egy 45,1/3-os ADIDAS cipővel távotunk.
A futócipőre is tény, hogy attól, nem lesz vki jó futó, hogy sok cipője van, így jobb, gyorsabb én sem lettem, de ha egyszer bevetem, majd írok tapasztalatokat róla. Most egyenlőre be kell integráljam kicsi fiam iskola kezdését az életembe s ki kell találjam, hogy fogok tudni edzeni és még ezen felül, kb egy hónapja megint fáj a térdem is.

Csak egy kép

A teljes elhalás és ájulás szélén, még mindíg a KOB döntője

VOB 2010 és a bolyongás folytatódott

A váltó OB-t a KOB utáni napon rendezték azonos helyszinnel s céllal mint az előző napi versenyt. A váltótól túl sok eredményt nem vártunk, hiszen az egyik húzó emberünk kiesett térd sérülés miatt, így a tartalék játékosunkkal Judittal lett teljes a csapat. A verseny rendezők az előző napi hőgutában szenvedő emberek láttán néhány felhőt varázsoltak vasárnap reggelre az égre s az első futók futása alatt pár eső csepp is esett, hogy minden kívánságunk teljesítve legyen. A mi kategóriánk 9.20kor indult s mivel Mikit, az első futónkat még kilenckor sem találtuk, gyorsan beöltöztem, hogy ha kell elinduljak első futóként. Dugóka, tájoló, futóruha elő s öltözködés, majd a cipő felvétele elött jött a Zoli s mondta, hogy megtalálta Mikit, nem kell kapkodnom. Mivel hűvösebb volt mint szombaton, nem tudtam eldönteni kell-e a camelbag. 20 perccel a kategóriánk tömegrajtja után nekiálltam melegíteni s a döntés megszületett, camebaggel fogok futni. Szóval teljessé tettem az öltözékemet a s mentem mozogni. Míg a vereny elötti szokásos salak ürítésen voltam, éreztem, hogy a combjaim nem túl frissek, de a vizes zsák a hátamon sokkal nagyobb önbizalmat adott, mind szombaton bármelyik futásom elött volt. Az erdőből kifele jövet pont láttam a Miki hátát, hogy átment az átfutón, elötte meg hallottam, hogy a szpíker bemondja Kovács Fefét a PVSK első futóját. Törlés ellenőrzés s vártam, az indulásomat, gondoltam Fefe bejön s majd figyelem Mikit, így elhelyezkedtem a sorban Kovács Lacika mögé. A legkellemesebb melepetés akkor ért, mikor megláttam Mikit a célegyenesben lehajrázni Fefét, így ugrottam is Lacika elé s kezdődött a buli. Kikocogtunk a térképekig s Lacika pont az enyém, én pedig pont az ő térképe elé álltam be, gyors hely csere s fólia eldobás majd nekilendültünk az aznapi szeánsznak. A térképrajtig ugye kötelező utvonal követés volt, itt megnéztem az első pontomat s a z útvonal választás, ki az útra, el az első tisztásokig ott be az erdőbe s a tisztáson figyelni a 39-es pontomat. Na, a ki az útra úgy fordítódott le a fejemben, hogy a nagy vastag útra kell mennem, így a rajtbolya után irányt vettem a nagy út felé, valami azért nem hagyott nyugodni így mégegyszer megnéztem a térképet s le is hülyéztem magamat, hiszen nem úton, hanem az ösvényen kellett volna tovább menni a rajtból, gyakorlatilag egyenesen, így visszanyomtam az ösvényre s ekkor láttam Lacikát elfutni elöttem. Mivel más szögbe ment be az erdőbe nem is foglalkoztam vele többé, mentem a saját pályámon. A tisztásra kiérve tudtam, hogy jobbra húztam, vagyis balra kell legyen a pont, elindultam felé hopp egy bólya, igazából nem tűnt az én pontomnak a jellegét tekintve, de mivel mellette kellett elmennem megnéztem a kódját, 49 na ez pont az enyém s meglepetten, megállapítottam, hogy megint hülye voltam, dugtam s indultam a kettes felé. Az első lépés az volt, hogy megnéztem a kettes kódját is, s ezt mindíg úgy csinálom, hogy azt nézem, hogy az éppen fogott pont kódja után mi jön, nos ekkor döbbentem le, hogy az én első pontom nem a 49, hanem 39 volt, vagyis rossz pontot fogtam s nem is voltam hülye, fordulás és futás, ahova a pontot vártam s ott volt a 39. Ebben az átmenetben így mindennel együtt szerintem a Lacika és még 2 perc ment el. A kettesnél mentem a legjobb tudásom és erőnlétem szerint, majd egyszer megálltam s mondtam, hogy a pontnak itt kell lennie, körülnéztem s mögöttem kb 10 méterrel meg is láttam a bólyát. A következő pontra irányba szándékoztam menni a dombokat kicsit kerülgetve s mikor felkenődtem a bozóton, balra indulva keresni akartam egy átjárót, mentem, mentem s egyszercsak kiértem egy útra. Megáll körülnéz térkép beáll északnak s megint szidtam magamat, a ponttól nagyon balra lévő útra értem ki. Innét már egyszerübb volt körbe nyomni ösvényeken, mint bemenni megint a dzsindzsába, szerintem ez is volt kb 2,5 perc veszteség, ha nem több. A 4. pont sem lett hibátlan, ott is a bozóton történő áttörések miatt balra húztam s egy tisztással elnéztem magamat, majd mikor a nagy tisztás mögötti töbröt megláttam, fordultam jobbra s mentem be a pontomhoz, újabb eldobott 1 perc. Az 5. re menet a bátyámat kellett helyre tennem, míg a SMAFCos 105-ös csapat szerencséjére a 6-7 között a jobbos útvonalat választottam így a Pozsinak meg tudtam mutatni hol is van a dűnék között. A jobos utvonal egy olyan újabb fél perc extrát jelentett illetve a pont álványán 161-es szám volt s mivel ez messziről látszott oda sem mentem a dobozhoz, hanem kezdtem megint vakarózni, hogy mit cseszhettem el. Mikor vki éppen jött kifelé megkérdeztem, hányas volt a pont, mondta, 79, na ez nem esett jól. A 8-9-el nem volt gond s mivel minden pontfogás örömére ittam egy kis italt a nyilt terület és az ottani meleg sem vágott agyon, mint szombaton. A 10 esre menet megint a bozótosig minden OK volt s utána elhúztam nagyon jobbra s felkenődtem a nagy úton, fordultam s mentem a pontom felé, ez is volt legalább egy perc, ha nem több veszteség, a tempómat figyelembe véve. A következő pontra pontosan tudtam, mikor, hol megyek át s a tisztás széléről rossz bozótfoltot kis dombbal néztem ki magamnak, természtesen volt is pont mögötte s a száma 34, már majdnem megint beugrottam, de nem erre emlékeztem, ezért megnéztem az én kódomat, upssz, nekem 43 kell, kis gondolkodás s mentem egy dombbal odébb s ott volt a pontom, de elvesztettem kettő percet megint. Átfutó jött s utána két, éppen az egyszerüségétől nehéz pont. Elnézve a két hátralevö átmenetet, még egy utolsó hajrára készülve el kezdtem nyomni a fenyvesben, majd pár másodperc múlva rájöttem, hogy egyáltalán nem biztos, hogy jó fenyősorba álltam bele. Jobbra balra tekintgetés után érzésből balra fordultam s fenyő sávot váltottam, majd mikor megláttam a jelleghatárhoz hasonló képződményt tőlem jobbra, megint rájöttem, hibáztam. A következő kicsi átmenetet is megettem, a töltésen átkelés után jobbra nézegettem, mert oda vártam a pontot, majd visszafordultam a töltéshez s megláttam a pontotmat a helyén. Jött a befutó s a váltás, illetve a szomorú tény, hogy az utolsó kis körben megint elszóram 4 percet. Mindezek ellenére a 4. helyen küldtem ki a Juditot, kettő perccel a harmadik hely mögött, Judit egy jó futással 7. helyre hozta be a végén a csapatot. Mennyit hibáztam? Szerintem simán 12 perc felettit s ennyit kaptam is Lacikától....

Tömeges zsírégetés- KOB döntő 2010

A hatalmas meleg egyáltalán nem csökkent délutánra, de hagytam magam meggyőzni, a verseny elött, hogy nem kell nekem a camelbag a döntőre, mert közben feltámadt a szél s az majd hűteni fog a pályán. Ezzel a tudattal indultunk neki Mikivel a versenynek az MSE-nek dedikált 05-ös rajtidőre. Ja, ami még a camelbag ellen szólt, hogy délelött egy fa alatti átbújásom nem volt túl sikeres s egy ág a pólóm hátát, meg az enyémet is végig hasította, valójában rosszabbul nézett ki, mint ahogy ténylegesen volt, de nem akartam a 9000-s camelbag-et otthagyni a pályán egy faágon. Ennek következtében a rajba már kiszáradva érkeztem meg, de ott elfogyasztottam 2 pohár vizet s ez visszaadta az életkedvemet. A verseny sokkal megfontoltabban s ezért jobban is kezdődött mint délelött, nem volt nagy hibám az 5-ös pontig, hogy ott mi történt, azt hittem, hogy majd a track megmutatja, de nem lettem okosabb a feltöltés után sem. Ugyanis, nagyon tudatosan mentem s kinéztem magamnak a tetőt, ami mögött lennie kell a pontomnak s ott is volt egy, de nem a 163-as, hanem a 164-es. Na ekkor jött a fejvakarászás és a kétségbeesett, most akkor hol a f***ba lehetek kérdés, majd gyorsan úgy döntöttem, hogy kimegyek a pont meletti jelleghatárra s onnét helyre teszem magamat, miután ez megolt ugyan oda jutottam vissza s meg sem akartam nézni a bolyát, de vmi miatt megint ránéztem a dobozra s azon 163 volt, nem tudom, hogy először elnéztem-e vagy tényleg ott a közelben hasonló jelleggel volt a 164, de ezt nagyon megettem, jó 3 perc ment itt el. A következő 3 pont simán jött, bár a 7es hosszú átmenetén már a kiszáradás miatti koncentráció hiány jeleként egyszer-kétszer az elveszettség érzése jött elő, de Nagy Sanyi, aki elöttem indult pont kocogott ki a pontról így ő rávezetett. A kilencesre, megint rosszul forgattam be a térképemet, de nem volt több gáz, mint fél perc, innen kifutva s tovább nyitva a térképet láttam, hogy most jön a nagy halál. Addigra már kb 40 fok is lehetett a napon s már kb 25 perce kint voltam minimális árnyékkal s a következő két kiliben még csak árnyékra utaló térkép folt sem volt látható. A számban a relatív páratartalom eddigre már nem volt mérhető s pampa csak akkor következett. A 10-16os pontokat gyakorlatilag séta és kocogás séta-séta tempóban fogtam s próbáltam a kevés kis árnyékot arra használni, hogy megálljak térképezni, de szenvedés volt a vége. A 15ről vánszorogva kifelé Schlosser Balázs kollega rohant el mellettem megszégyenítő sebesség különbséggel, de a tempóját még szemmel sem tudtam követni, nem, hogy felvegyem. Végül bevonszoltam magam a célba, 58 percet, meg egy kicsit mutatott az órám, mint kiderült, az első F35-ös befutó lettem, mert aki addig beért, mind feladta, a Schloszi is. A legtöbben a 10-11ben dobták fel, vagy estek ki a versenyből, hallottam olyan embert is, aki elvonuló teve karavánt vélt felfedezni a mezőn maga elött. Miután beértem el kellett feküdnöm a cél karanténban, megittam egy pohár üdcsit, de többért már nem tudtam felkelni, mindíg mikor fel akartam ülni, hányinger jött rám s úgy éreztem elájulok. Gera Tibi folyamatosan mondta, hogy már nincs karantén, aki leadta, a térképét menjen ki nyugodtan, de én mozdulni sem tudtam. Kb 20 perccel a földetérésem után, már elég erősnek éreztem magam, hogy megpróbáljak megint felálni s elmenni a táborhelyünkre, na az ekkori állapotomtól a nejem teljesen kétségbeesetten rohangálni kezdett ásványvízért, hogy izotóniás italt csináljon nekem. 3 liter folyadék elfogyasztása után kezdett múlni a szomjúság érzetem is. Este a lábaim úgy fájtak, mintha 600 szintet nyomtam volna le napközben.

KOB selejtező

Hát eljött a KOB napja is s valahogy mindíg úgy kavarodik a munkám már évek óta, hogy még véletlenül sem tudok egy normális utolsó felkészülési hetet produkálni, ez most sem jött össze. A verseny elötti héten volt olyan nap, hogy hajnal kettőkor értem haza s 7 kor indultam vissza, szóval nem voltam pihent a hétvégén egyáltalán. Csütörtökön kimentem futni s nem éreztem a lábaimban azt az erőt, amik majd felszántják a sivatagot ott lent Tázlár körül. Pénteken lementünk Kiskunhalasra, mert a reggel 9-es 0 idő elérhetetlen lett volna, szombaton otthonról indulva számunkra. A szállásunk szerintem a környék legforgalmasabb útjára nyilt s nem volt még éjszaka sem fél óránál több idő, hogy az épület elött egy kamion ne menjen el s némelyik, valami perverz indulattól vezérelve még dudált is, így a péntek éjszaka sem a versenyre történő rápihenéssel telt. Az előzetesen jól megköpködött, majd újrasorsolt(?) (mindenkinek ugyanaz maradt a rajt ideje!!) rajtlista alapján tudtam, hogy kellemes társaságom lesz ügyességemtől függően a pálya egy részén, hiszen Boci jött mögöttem s a kérdés nem az volt, hogy vajon utolér-e, hanem hogy mikor. A rajt után, abszolult meg voltam keveredve, először délnek állítottam a térképemet, majd pedig, mikor már levettem az irányt, nyomultam a szerintem optimális utvonalon- egyenest a pont felé. Mikor felkenődtem a bozótoson, el kezdtem balra húzni, hogy átmenjek valahol rajta s itt álltam meg s nyugtattam le magamat s néztem pontos irányt, na ekkor verhettem a fejemet a falba, mert gyakorlatilag már az első lépéstől rossz felé futottam. A pontra ráfutva Jakus kollega kérdezte, hogy a 71-est keresem-e mondtam, hogy igen s ő kétségbe esetten kérte el a térképemet, hogy megnézhesse, melyik homokdűne felé kell vennie az irányt, hogy visszataláljon a saját útvonalára. Nos míg ő nézegette a térképemet s én meg könyörögtem neki, hogy adja vissza, megérkezett a pontra Boci is, így a kérdés, amit a verseny elött feltettem magamnak, hamar megválaszolódott... A kettesre még elvezettem Bocit, de a hármasra már együtt szívtunk s ez eltartott a négyesig is, ott a tack-et elnézve igen meglepődtem, mert én meg voltam arról győződve, hogy a fehér jelleghatártól kicsit jobbra mentem át az úton s csak egyenest fel kell futnom a ponthoz, nos ebből kb 3 perc keverés lett s csak Boci kiabálására mentem oda a ponthoz, amit mutatott. A pálya további fele sem volt hiba mentes, hiszen a 6-osra egy perc becsúszott, majd a 10-esre egy, olyan 3 perc megint. A versenynek ebben a szakaszában, amúgy teljesen kiszáradva, erőtlenül, hőguta közeli állapotban bóklásztam a terepen s megfogadtam, ha csak B döntős leszek délután nem megyek ki. Végül bevonszoltam magam a célba s kicsit késöbb jött a döbbenet, délután futnom kell, ugyanis a 23. helyen bekerültem a A döntőbe.

Elmúlt a hétvége

Elmúlt a hétvége s a 24h váltó is véget ért vele együtt. Jó verseny volt s az időjárás is kegyes volt hozzánk, igazából egy kisebb eső szitálással megúsztuk szombat délután, talán a Judit fogta ki a pályán, de szakadó eső akkor jött meg, mikor én a csapatunk legutolsó futójaként beértem a célba s mentem a házunk felé. A terepen amúgy is hatalmas víz volt, mindenünk sáros mocsaras, vizes volt a végére.
Nem írnék még elemzést, mert a térképek nincsenek még bescannelve, de néhány érdekesség:

A 24h alatt lefutottam 39.9km-t és mindehhez 1069m szint társult. (a többi fiú is kb ennyit teljesített) Elfogyasztottam 8 liter isostart 3 Balaton szeletet, meg egy Snickers-t illetve 2 májkrémes zsemlét, ezen felül a lányok hoztak, talán a Mariann által készített birsalma sajtot, az nagyon jól esett mindenkinek s azt felfaltuk. Nem volt könnyű senkinek, a végén szenvedtünk nagyon, de megcsináltuk. Én második futó voltam s mivel mindenki túl teljesítette a terveket, nekem csak egy szürkületi s egy éjszakai futás jutott, azalatt viszont jól működött a technika, vagyis a lámpám.

Jön a hétvége

Régóta vártam már ezt a hétvégét a 24 órás váltó miatt, szombaton fog kezdődni s vasárnap délig nyomulunk hatan egymást folyamatosan váltogatva. Hát nem tudom mit várjak az időjárástól, de én minden rosszra felkészültem, kész a lámpám, tegnap este leszigeteltem alaposan és a cuccomat is fejben összekészítettem. Az egyetlen gondom, hogy csak 2 szett futócipőm van, vész esetén esetleg 3 s ha jól számoltuk kb 5 futás fog jutni nekem, gyorsan kell száradnia a cipőmnek, vagy cuppogó vizes cipőben kell kimenjek. A felkészülésem lehetett volna jobb is, sajnos nem tudtam annyit térképezni (versenyezni) amennyit akartam, de fizikailag szerintem jobb vagyok mint egy éve, bár csak kb két napja múlt el a térd fájásom.
Felkészülés során, mikor látszott, hogy özönvíz mosta pályákon kell majd küzdenünk elkezdtem készülni erre is, amit a csatolt képen látható, mi van ha pofára esel a sárban eset szimulációjavál vezettem fel a családnak. Késöbb mindezt megfejeltem, a zöld ogre, ha kijön a mocsárból eset eljátszásával, de különösebb szánalmat nem sikerült kiváltanom senkiből.
Szombaton du 2 körül már túl kell lennem az első futásomon s átöltözve iszogathatom az izotóniás italomat, szerintem jó buli lesz. Ja, a rendezőktöl kértem, hogy előre fóliázzanak be minden térképet, hogy ne a rajtban kelljen játszanunk a fóliázással, de erre azt a választ kaptam, hogy ez a 20 másodperc bele fog férni a versenyidőbe. Hát megfogadtam, hogy fizetek egy sört az első olyan embernek, aki 10-15 perc szakadó esőben történt bemelegítés után, pályáján nekilódulva, saját idejében, vizes kézzel, a monszun esők alatt fújó szélben, elveszi a térképet és a fóliát s mindezt egymásba teszi 20 másodperc alatt. Persze, ha valami szuper fólia lesz s eleve nyitva lesz a szája s a levegő nedvességtartamától átnevesedett térkép csak úgy sutty belecsúszik, akkor mindent visszaszívok s megemelem a kalapom a rendezők elött. Nekem a tavaszi Boróka kupán enyhe szélben eső nélkül nem sikerült ez a mutatvány kb 50 mp alatt sem, aztán megigértettem a rendezőkkel, hogy a következő 40 percben nem lesz eső s hagytam a fenébe az egészet. Kíváncsi leszek, hány elázott térképű ember fog elkeseredetten nézelődni a pályák közepe felé egy hirtelen jött eső esetén. Ma még egy kisebb átmozgatás s egyenlőre ennyi, a többit majd jövő héten

Elszalasztott lehetőség

Vasárnap az itélet idő folytatódott s immáron stabilan 2 napja zuhogott s olyan 100km/h erejű szél fújt. Vasárnapra hírdettek egy tatai Öreg-tó futást. 10-re volt a 7 kili (egy kör) s 11-re a két kör- 14 kili rajtja időzítve. Mivel egy kicsit hosszabbat akartam futni, már előre a 14 kilit lőttem be magamnak. 10.45-kor értem a tett színhelyére, na ekkor igen egyedül éreztem magam, késöbb megláttam, hogy egy futó mintha melegítene, vagyis midösszesen ketten lettünk volna. Rendező egy szál se, így megállapítottam, hogy a mai futóverseny elmarad. Egy biztos dobogóról csúsztam le. Ha már ott voltam egy kört futottam, olyan igazi lazát, ugyanis 4 fa van rádölve a túra útra (az elkerülő részen 5 centi mélyen állt a víz) s egy az ötödik fa nem sokkal mögöttem dölt ki. A kocogás alatt egy futóval s 3 túristával találkoztam, nem volt tömeg az biztos.

Ha jól esik...

A fenti mondatal kapcsolatos viccet nem akarom megint elsütni, már lerágott csont, de gyakorlatilag egy hete kisebb nagyobb megállásokkal ugyan, de folyamatosan zuhog. Kedden még éppen beértünk az edzésről az eső elött, de szerdán az utazásomat már végig zuhogó esőben kellett megejtenem. Szerdára nem, de csütörtökre terveztem mozgást, na ezt elmosta az eső. Pénteken nem sikerült kimennem, így a szombatot nem lehetett kihagyni. Délután 5 körül értem el abba a stádiumba, hogy kimenjek futni Várpalotán a Bakonyban. Mivel folyamatosan zuhogott az eső, egy félóra várakozás után megállapítottam, hogy egyre csak romlanak a körülmények, hiszen még a hőmérséklet is esett lefele. Végül átöltöztem s nekiindultam a hegynek. Nem volt rossz az edzés, nem nagyon zavart az eső az elején, inkább az, hogy a megmaradt 10 fokban és szakadó esőben is voltak szúnyogok a levegőben. Na ebből egyet be is nyeltem, ekkor ugye jött a szokásos bokákolás, öklendezés, amit egy jól eső hányással zártam le, majd mentem tovább. Két emberrel találkoztam a terepen, több mozgást nem láttam. A napokban lehullott eső miatt keletkezett patakok átugrálása közben nem vettem észre, hogy hol mentem el a vár és a sziklája mellett(10 métres szikla, tetején egy ókori vár maradványai), így valószínűleg egy másik völgyben fordultam neki a hegynek s a végén csak a fennsíkon tudtam visszafordulni. Ott teljes erőből fújt a bakonyi szél, illetve már havas vagy jeges eső esett, szóval itt már vágytam vissza a kocsiba. Egy ideig szembe, majd pedig hátba kaptam az esőt és a szelet s nyomultam visszafelé egy stabil 4.30-as tempóval. A végén megérkeztem a kocsihoz, szó szerint tökig vizesen, teljes váltás ruha felvétele után már mosolyogtam is.

Gáz van v02

Az előző bejegyzésem óta eltelt egy kis idő s nem kevés dolog történt velem. Az említett megyei verseny is lement, tanulságos és egyben borzalmas is volt. Összeszámoltam, a 4 perccel elöttem induló Lajost a pályán 5 alkalommal értem utol s előztem meg, majd a végén alig tudtam megverni. De erről majd talán késöbb írok az MSE blogjában.
A tájfutást azért szeretem, mert ahogy szüleim mindíg is óva intettek, csak akkor kell csinálni, ha jól esik. Az előző bejegyzésemben is említtem, hogy egy 4 napos brutális esőzés után mik vártak rám az erdőben, most pedig mivel már két napja felhőszakadás szerűen "jól" esett az eső, eldöntöttem, hogy részt veszek a fejér megyei Éjszakai bajnokságon. A versenyt Május 5.-én szerdán rendezték meg Csákberény mellett. Az egész délutáni eső+ felhőszakadás ellenére egész sokan megjelentünk a versenyen, amin a gondom a kettes ponton kezdődött. A pont érdekes volt, mert szinte ösvényen el lehetett érni az egyesről és én az ösvényen futva, egyszerűen elmentem mellette, majd eltöltöttem több mint 20 percet a rekettyés, ligetes- bozótos túrásával tökig vizesen esőben. Végül meg lett (3 perccel fogtam az elsőt s 27 után a másodikat) s sikerült a következőt is kisebb bizonytalanság árán megfogni, de itt már nem voltam túl motívált, hogy versenyezzek. A 3-4 közötti úton futásnál voltam nagyon pontosan 31 percnél s ekkor észrevettem, mintha túl sötét lenne a lámpám max fényénél is. Elkezdtem kapcsolgatni a fokozatokat a lámpán, hiszen ekkor látszik, hogy csak én hisztizek, vagy tényleg lement a lámpa safe mode-ba s sajnos meg kellett állapítsam, hogy takarékon üzemel, ami szó szerint elég sötét kilátásokat vetett az esti futásomra. A nyílt területeken arra jó volt a lámpa, hogy ne essek bele a köbányákba, de tájékozódni, objektumokat figyelni nem lehetett vele, a terep sziluettjeit inkább a minimális háttér fényekből, illetve a kézi lámpám segíségével tudtam felfedezni. Még meg is állapítottam, hogy milyen jó, hogy bementem a Tesco-ba venni egy value kézi lámpát 300 forintért elemmel együtt, mert az legalább használható, míg a szuper, több 10000 forintos fejlámpám meg egyszerűen cserben hagyott. A pálya második felére menet elmentünk a cél mellett, ekkor én tettem egy egyszerű kanyart s bementem, nem akartam a rendezők idejét húzni azzal, hogy sokáig kint vagyok. A célba érkezésemkor Harkányi Zoli ijedten kérdezte, hogy ugye nem ez a lámpa, amit használni akarok a 24 óráson, de, ez a kiválasztott, válaszoltam neki. A kocsiba beülve megállapítottam, hogy nem beázás, hanem az aksi miatt ment el a fény, most meg kell néznem nem zárlatos-e az egyik cella az akkupakkban (az akkupakk saját gyártmány), mert gyakorlatilag frissen feltöltött aksival mentem. A Zolit is megnyugtattam, hogy meg van a megoldás szóval a lámpa nem lesz akadály a 24 óráson, az biztos.
Amúgy a verseny az eső ellenére kellemes, jó időben jól volt megrendezve, ha nincs ez a demotíváló 20-22 perc biztosan nagyon tetszett volna a pálya második fele is.

Gáz van

Mióta megkezdtem ezt a blogot, sokat nyavajogtam a térdem miatt, mára azt mondhatom, hogy elviselhetően működik. A vasárnap óta leesett özönvíz miatt hétfőn szögesben mentem ki a Gerecsébe futni, majd ugyanezt megismételtem kedden, aki jó korcsolyázásban s szereti a halál félelmet, annak javasolnám most az úton lefelé futás kipróbálását a hegyekben, élvezni fogja. Én szögesben is többször elveszetten keresgéltem valami kapaszkodó után. A szögesnek hála most meg bedurrant a vádlim, achilleszem és fáj a bokám, na ez a gáz, így nem valószínű, hogy jövő hétvégén ellenfele tudok lenni Zolinak a megyei derbin. Két éve 5 hónap volt mire az achillesz húzódásból kilábaltam s mertem felfele is futni, remélem most nem lesz ilyen súlyos.

Gerecsei kocogás

Régóta futottam már a szanatóriumtól, hiszen sem világosban nem sikerült odaérnem, sem pedig nem éreztem magamat olyan erőben, hogy neki merjek menni a környéken lévő hegyeknek. Pénteken végül úgy döntöttem, hogy az elmúlt 5 hét tömény szívása után a melóban, engedélyezem magamnak a munkaidő keret adta lehetőségek igénybevételét és 3 kor leléptem.
A múltban egyszer említettem, hogy van egy számomra kemény kör, ami már "ki van mérve", és csak úgy hívtam, hogy férfias kör.
Az útvonal nagyobb részén már a szerdai edzésen is átfutottam, csak egy szakaszon, meg kellett volna osztanom a természet tavaszi burjánzásának látványát egy az út közepén békésen legelésző vaddisznóval s gondoltam nem riasztom meg étkezésében, ezért visszafordultam s más felé futottam a 12 kilis kört.
Na ezekkel az előzményekkel, pénteken úgy döntöttem, hogy neki megyek a körnek s ha nem is vagyok formában, legrosszabb esetben kocogó-séta tempóban, de végig megyek rajta. A kocogó tempóból nem különösebben sikerült kilépnem, de a hegyeket kicsit jobban bírtam mint vártam, bár a tempó ott is inkább kényelmesenek mondható. Legnagyobb meglepetésemre, a legutolsó, igen meredek felfelé kivételével nem kellett belesétálnom sehol a távba, a vége 89 perc lett s figyelembe véve, hogy végig úton mentem, nem lehet a teljesítménnyel vagizni, de kezdetnek nem rossz, pláne, hogy nem emlékszem eddig 90 percen bellüli eredményre a múltból.

Vértesi minimaraton

Avagy egy verseny, ahol bár elindultam, mégsem értem célba!
Legalábbis ez van az eredmény listában.
A történet ott kezdődött, hogy már régen kinéztem magamnak, hogy elmegyek a fent említett összejövetelre. Száron találkoztunk vasárnap reggel fél nyolc környékén körülbelül 150 hasonlóan önsanyargató, fanatikussal, akik az éjszakai óra átállítás ellenére időben érkeztek. A legnagyobb mezőny a terep maratonon volt, ez látszott a rajtszámokon azonnal. Figyelembe véve gyenge edzettségi állapotomat, én csak a minimaraton, 13.8km 350szinttel távot vállaltam be. Több bátor tájfutó is vállalkozott a maraton leküzdésére, a rajtban kapásból Nagy Pistit és Skulót fedeztem fel, majd Angyal Gábor (ARAK) barátommal is összefutottam. A rajt egy jó 10 percet késett, ez pont jó volt arra, hogy a reggeli 5 fokban megfagyjunk a sportcsarnok udvarán. A taktikám az volt, hogy megpróbálok a Nagy Pistiék maraton tempójában menni s majd az első ellenőrző pont után levállok róluk, hiszen itt a MM pálya visszafordult a cél felé. A rajt taps eldördülése után, egy kellemes edzés tempóban kezdtem szaporázni lépteimet s azon lepődtem meg, hogy az élbollyal megyek az első dombnak neki. A bolyban még természetesen Nagy Pisti és Skuló is ott voltak, ők amolyan bátor szamurájként, minden testen függő frissítő nélkül vágtak neki a 47km-es távnak. Az első kilóméter végén előjött, hogy a 4.40-es tempó bemelegítés nélkül egy kicsit sok nekem ezért le maradtam az élen futóktól s megint a régi csapdámba estem, segítő, szélfogó nélkül egyedül kellett mennem. A tempóm egyébként olyan 4.50 körül alakult ekkor, vagyis az élboly éppen csak, de távolodott tőlem. Az első frissítő pont után jött a nagy halál számomra, ami a felfelét jelentette, ekkorra már 2 másik futó is megelőzött, de az emelkedőn még kb 20an mentek el mellettem. Ez egyértelmüen az állóképességem számlájára irható. A térképből tudtam hogy ha egyszer felszenvedem magam a nagy hegyen, már nincs nagy gond, a kis dombokon már elboldogulok. Az első ellenőrző pontnál olyan 20. körül blokkolhattam s fordultam a minimaraton pályájára. Egy emberke még éppen látótávolságban futott a nyiladékon, ahogy a pályámra fordultam, a nyiladék elhagyása után jött egy kis tájfutás jellegű terep, ami a szallagozást jelentette, út nélkül át az erdőn. Ezt nagyon élveztem, gyakorlatilag ebben a szakaszban megfeleztem a távolságot az elöttem futóhoz. Majd jöttek az utak és a felfele inverze, vagyis a meredek lejtő, na ezen úgy ott hagyott az elöttem menő, hogy nem is láttam többé, sőt egy futó meg is előzött. A második ellenőrzésnél ittam egy kicsit és míg ittam + dugókáztam mondták, hogy a 3. helyen vagyok, gondoltam nem rosz de nagyon közel van a második, arra még odaérek. Futottam a betonon, de nem tudtam közel kerülni az elöttem haladóhoz így lassan feladtam az üldözést s csak magammal foglalkozva mentem egyedül tovább a 3. helyen. Visszaérve Szárra, egyik kanyarban visszanéztem s láttam, hogy a belátható kb 500 méteren egy ember sem jön mögöttem, így tudtam, hogy a dobogó meg lesz, ekkor már kocogósra váltottam s ebben értem be a célba. Harmadikként 80 perccel dugtam s a megállított GPS-em 15.2 megtett km-t mutatott. Eljöttünk az eredményhírdetésről, mert sietni kellett haza s az eredmény listában látom, hogy nem is vagyok megemlítve. Hát ez érdekes... most levelezgetek a rendezőkkel. Na mindegy jó buli volt, tetszett, csak edzeni kellene

Boróka kupa 2.nap

Az otthoni scannerem vicces megoldásai miatt a Boróka kupa 2. napjának a térképét két felvonásban kell feltegyem. Sok dolgot nem kell hozzáfűznöm, minden a berajzolt útvonalakon van. A pályámon én voltam a 2. futó, elöttem egy olyan ember indult, akit az első napon 6 perccel elöttem indulva láttam már a 3. pontról kifutni, meg utána az 5.-en mögöttem jönni, majd a 6.-on 3 perccel elöttem fogta a pontot s nagy rohanással a 7.-en tudtam megint utolérni. Szóval eléggé valószínű volt, hogy utolérem a kérdés csak az volt, hogy mikor. A kezdet arról szólt, hogy a felkészülési egy percben megpróbáltam belerakni a rendelkezésre bocsájtott fóliába a térképemet, de mivel ez a pittyegésig nem sikerült, megigértettem, a rendezőkkel, hogy felszárították az erdőt s amig kint leszek nem is fog esni. Elindultam s az alapozás elmaradását jelzendő, a velem együtt induló 21C-s fiú szinte állva hagyott. Hát ez gáz, gondoltam s kezdtem szaporázni a lépteimet. Az elsőre egy kicsit elsiettem a dolgokat s hamar mentem be a tisztásról, így mire átverekedtem magamat a keresztbe nőtt fenyőkön, biztosan vesztettem egy olyan fél percet. A másodiknál én is azon tétován, különböző elméleteket felállító emberek táborába léptem be, akiknek csak nagyjából van sejtésük, hogy melyik területen lehetnek s az is leginkább a mobil telefonjuk cella információjára alapozódott, nem pedig a térkép tudatos használatára. Alvi és még egy néhány ember próbálta felszántani az ősfenyvest a nyamvadt gödör pont megtalálása miatt. Egy lány és egy srác, már egész ismerősen intettek egymásnak, lehet, hogy ők még az első napról maradtak kint. Na mindegy valahogy meglett a pont. Nyomultam tovább és egész eseménytelen volt a játék az 5. pontig, ahol egy egyszerű huzz jobbra s két domb múlva meg van a pont helyett eldöntöttem, hogy az ősfenyvesben újabb növényfajokat keresve felcsapok botcsinálta botanikusnak. Na új fajokat nem találtam ,de a pontot sem, viszont érdekesség képpen találtam egy a pontommal megegyező stekket. Ez sajnos egy cseppet sem növelte meg az önbizalmamat.



Az ötös pontra, miután minden lehetséges szegletét bejártam a mezőnek sikerült rábukkannom, ott ahol lennie kellett. A borókásban futásban az a jó, hogy érdekközösségek kiépítését nagyon elősegíti, a 6-os pont simán meg volt, de a hetes igen izgalmasnak tűnt, itt egy kb 7-8 fős társaság sétálva, csatárláncban túrta fel az erdőt s próbálta megtalálni a pontot, amit végül lassan de biztosan megtaláltunk. A döbbenetem a borókásban futásban ezután következett. Remélem nem sértem meg az F50-ben kőbányaisként velem egy rajtidőre indult uriembert, de ő nem tartozik a táltosan száguldo versenyzők közé, nos vele együtt fogtam a 7.pontot s mint kiderült a következö átmenetünk is megegyezett. A ponton én elrohantam tőle, majd a borókásban többször fenn akadva és visszafordulva, az erdész úton megint utolértem. Elfutottam mellette megint s rohantam a pontra, a pontot egyszerűen nem láttam meg, mert nem "borókás ésszel" gondolkodtam, majd megköszöntem neki, mikor megmutatta a bólyát.
A nyolc kilenc között azt gondoltam, hogy át tudok futni a tisztáson, majd fenn akadtam a kivágott fákon, így változtattam az elképzeléseimen. Ezután csak be kellett futni, nem fáradtam el, de annál többet hibáztam, a borókáshoz hozzá kell szokni s kell egy kicsit speciális gondolkodás is. Erre ez a két nap nekem kevés volt, gyakorlatilag, ahol nem hibáztam, ott nyertem az átmeneteket, de ennek semmi jelentősége a végén, ha messze vannak a győztesek

No Para

Élek, néha még edzek is, csak egy kicsit sok a munkám
A legközelebbi normális bejegyzésig csatolok egy verseny pályát amin én kolbászoltam a hetekben.
Van a második napi is s lehet, hogy írok is róla, de majd csak késöbb.

Jön a jó idő

Vagyis nagyon remélem, hogy így lesz.
Tegnap már sem sapkát sem pedig kesztyűt nem vittem magammal futni, s nem jelentett gondot. A kesztyűt tulajdonképpen véletlenül hagytam otthon, így nem volt mit tenni, nélküle kellett indulnom, de a sapka elhagyása szándékos volt. +5C fokban és tök sötétben mentem ki megint s kocogtam egy közepes Turul "kört". Érdekes, hogy miből jön össze néha egy-egy futó idő. Most az edzéseim során a lassabb felfelék közül produkáltam egyet (17 perc, Lajos van értelme edzened, csak kicsit küzdesz s lazán lenyomsz felfele) s vissza is kifejezetten vigyáztam a térdemre, ezért nem engedtem magamat meglódulni s az átlag sebességem így is az egyik eddigi legjobb lett, 5 perces átlaggal csuktam a 10 kilit. Nem éreztem egyébként frissnek magam, lehet, hogy a lépcsős, meredek mászás még nyomokban fellelhető a lábaimban. Ha tehetem még a héten nyomok két, kicsit hosszabbat ebből a körből s a hétvégén Boróka kupa, nem az eredmény, hanem az érzés számít majd, hogy újra erdőben, térképpel bóklászhatok a borókásban.

Ezek hülyék v3.0!

Volt egy 3. próbálkozás is, csak, hogy teljesen kicsesszek magammal, de addigra már egész jó csapa volt a hóban, igy lehetett futás jellegű mozgásokat is végezni.

Ezek hülyék v2.0!

Avagy a patkányok inteligensebbek mint az emberek.
A tegnapi bejegyzésem péntekről szólt s megjegyeztem benne, hogy halál volt az útvonal s a végére, igen elfáradtam.
A fősulin mesélte az egyik tanárom, hogy a patkány azért inteligensebb mint egy ember, mert ha bement valahova s ott nem kellett volna járnia, mert pl. zsákutca volt, azt megjegyzi s oda nem megy be többet, így először lassan, de késöbb nagyon gyorsan ki tud találni egy labirintusból. Na nekem a pénteki megdöglés nem volt elég, igaz nem a lépcsőn, hanem a panoráma úton mentem fel a Turulhoz de onnét a sípcsont középig érő hóban, mentem 1 kilit a csemetekertig s az erdész úton vissza a főútra. Hát megint megbántam, nem lehetett futni, csak csúszkálni. Az edzést 15-16 kilinek terveztem, de 12-nél elfutni saját autóm közelében dög fáradtan, olyan csábítást jelentett, hogy megálltam s kocsival mentem tovább onnét, kertvárosba.
A körülmények amúgy iszonyatosak voltak, szembeszél felfele -3 fok, hófúvás az úton, mit mondjak még, ja két kutyus jött "üdvözölni" a legmeredekebb szakaszban, miattuk egy kicsit bele kellett sétálnom.

Ezek hülyék!

Pénteken sikerült időben eljönnöm a munkahelyemről, így még volt esélyem világosban futni. Biztos, ami biztos vittem egy fejlámpát, mert a félötös kezdés sötétben végződő edzést sejtetett. Zoli fél hatra vissza akart érkezni, ezért azt javasolta, hogy menjünk fel a lépcsőn a Turulhoz. Nem mertem bevallani, de nekem még szárazon is kemény volt felfutni oda legutóbb, de most a hó extrém feladatok elé állított. Néhol még a lépcső sem látszott olyan sok hó volt, gyakorlatilag két lépést fel egy csúszás vissza volt a program. Zoli kétszer is meg kellett várjon, alig tudtam vánszorogni mögötte felfele. Mikor felértünk a tetőre, a sípcsontig érő hóban még megegyeztünk, hogy lemegyünk a csemetekertig. Az egyik, még a havazás elött útnak használt csapáson futottunk el egy apuka és két gyermeke mellett, apuka húzta őket szánkón (külön szánkón), az egyik gyerek, mikor elmentünk mellettük megjegyezte, ezek hülyék! Sajnos ekkor én is egyetértettem vele. Miután kiértünk az erdészeti útra lassan visszajött belém élet, így a városban kiegészítettem az edzést, hogy meglegyen a tíz kili. Nem volt kemény tempó és kemény edzés sem, de kissé izomlázam lett a csúszka és a hó miatt

Fejlámpa éjszakai mozgásokhoz

Nem akarok mindíg csak negatív és sajnálkozó bejegyzéseket írni, ezért most nem időjárás, vagy a motíváltságom lesz a téma. Inkább az emberi telhetetlenség.
Történt ugyanis, hogy évekkel ezelött egy Decathlonos látogatásunk alkalmával én beleszerettem egy 6 LED-es Energizer lámpába. Az ára kicsit ijesztő volt (közel 10 ezer HUF), de a közeledő szülinapom miatt a nejem meglepett vele. Tipp- topp kis cucc, de azért 137 méteres ható távolság, amit a róla szóló cikkben írnak az túlzás, az tény viszont, hogy mikor megkaptam volt olyan futó az Öreg-tó körül, hogy megállított s megkérdezte milyen fényforrás van a fejemen. Fényvisszaverőre világítva kb 50 méterről bevillan de valojában olyan 20 métert látni vele, erdőben nem használnám, max biztonsági tartaléknak. A lámpa debütálása Finnországban a Jukolán volt, arra jó volt, hogy a sötétedő erdőben, lassú első futoként a térképet biztonságosan olvasni tudjam ( a keverésem nem a lámpa számlájára írható). Mivel konstrukciós hiba miatt a vízállósága fél év használat alatt megszünt (beesett a tetején lévő gumi gomb) a lámpát otthoni használatra osztottam be, ez azt jelenti, hogy ha este kell valamit kint a kertben csinálnom, akkor felveszem. Nem akartam vagyonokat költeni a futáshoz használt felszereléseim fejlesztésére, ezért a következő lámpám egy 1500 HUF-os, valószínüleg mindenki által ismert 4-8-12 LED-es verziók között szabályozható fényerejű lámpa lett. Elkocogtam vele a városban s arra jó volt, hogy biztonságos talajfogást biztosítson. Majd, ugye egy már régebbi bejegyzésben taglalt összehasonlító tesz után beszereztem egy igazi fény ágyút a fejemre, amely már 150 lumen fény mennyiséget és 75 méteres láthatóságot biztosít. Igen ez már valami, gondoltam, 5W-os LED lámpa felér kb 10-15W-os halogén lámpa fényével, ezzel már el tudok indulni akár éjszakai versenyen is. Temészetesen el kezdtem kutatni a neten, hogy az átszámolásom valóban megállja-e a helyét illetve a gyátó valóban a piacon elérhető legjobb technológiát tette-e bele a lámpámba. Bár' ne tettem volna. Cikkek százai elérhetők kiválaszott lámpám mellett s egy-két fórum bejegyzéstől eltekintve csak a nagy testvérét, a 3 szor 5W-al felszerelt lámpát mondták jobbnak(közel 90 ezer HUF). Majd találtam egy cikket, hogy miért Watt-ot figyeljük, miért nem a Lument s ez azt mondja, hogy elérhetők a piacon szánalmas teljesítménnyel (akár csak 50 lumen/W) rendelkező LED lámpák is. Na ekkor lettem telhetetlen s kezdtem dühöngeni, hogy miért ad ki az én lámpám ilyen kevés fényerőt (30 Lumen/W). Majd megnéztem a cikkhez kapcsolódó termék árát (~200 ezer HUF) s rá jöttem, hogy inkább egy ideig maradok én a kis 150 Lumenes lámpámnál s töltögetem az aksimat futások elött. Amúgy tegnap leteszteltem meddig bírja az aksim, hiszen az "saját" gyártmány, vagyis tölthető elemeket cellaként használó akkupakk. Este 2 és fél órán át volt a fejemen a lámpa s működött max teljesítményen gond nélkül, így azt gondolom, nyugodtan kimehetek hosszabb futásokra is a sötétben, nem fog cserbenhagyni és ez a legfontosabb...

Állóképesség

Na ez az ami nekem nincs, egy kicsi se.
Az elmúlt héten nyomultam egy régi edző pályámon, igaz 30 cm hó várt a pálya egyes szakaszain s a köves, sziklás talajon is inkább csiga tempóba kúsztam lefele a lejtőn, de majd' bele haltam az első közel 5 kilis körbe.
Valahogy nem megy ez nekem, bár edzés nélkül nem is reménykedhetek semmiben. A munkahelyi elfoglaltságaim miatt valószínüleg még a kezdete elött vége lett a tavaszi verseny idényemnek, de majd még meglátom mi jön ki belőle a végén. A HOB mindenképpen felejtős, addig nem fogok tudni fejlődni sokat, éjszakai OB-ra viszont önsanyargatásból, de tervezek elmenni. Terveztem még egy félmaratont is tavasszal, hát, talán azt még végig fogom tudni szenvedni illetve csapat és megyei versenyeken indulok majd természetesen, a megyeit csak a buli kedvéért, csapatot, pedig ha beférek. Megpróbálok egy kicsit többet mozogni a jövőben, de meg vagyok csömörödve a téltől, hidegtől és a sötéttől.
A 2010-es F170-es egyesületi váltó nyertes taktikában megegyeztünk a Körmendi Mikivel, na arról még nem tettem le, de az első versenyektől sok mindent nem várok.

Lehőségek

Tegnap írtam a -14C-os élményeimről s most arról kell beszámolnom, hogy hatalmasat javult az idő, közel 10 fokos felmelegedés után tegnap este már csak -4 fok várt kint a természetben. Természetesen ki is mentem futni, jól esett, már nagyon kellett az izmaimnak egy kis mozgás, bár lassan futottam, mert már régóta nem edzettem, nem akartam szétszakítani magam.
Van több oldal is, amit rendszeresen olvasgatok s ezzel kapcsolatban szeretném egy kicsit keserű szájízzel jelezni, hogy amíg mi a -4 foknak örülünk addig a gazdasági válságtol súlytott észak európában élő versenytársaink így készülnek fel a következő évadra. Mellesleg megjegyzem, hogy én meg teljesen szokatlanul éreztem tegnap, mikor kb 5 méteren keresztül hó és latyak mentes "száraz" úton, jól tapadó cipővel tudtam futni.

-14 C

Hát igen!
Nagy lelkesen írtam a szakosztályi blogunkra, hogy hosszabbodnak a nappalok s lassan már lehet délután is erdőben edzeni, de ekkor egy dolgot nem vettem figyelembe, hogy tél van. A dogok természetéből adódóan elöbb sötétedik s mivel valóban tél van esténként hidegebb időre számíthat az, aki ilyenkor gondolkozik bármi nemű mozgásban.
Az egyik előző bejegyzéshez tartozó kommentbe válaszoltam Harzolnak, hogy milyen lámpa beszerzését tervezem s miután ez meg is történt, mostanában nyugodtabban merészkedek ki a szabadba naplemente után. Vasárnap a kutyám kedvéért kimentem egyet kocogni a kertünk mögötti utakon. A futás vége már sötétedésbe hajlott, így természetesen fejlámpás menet volt. Az utolsó 1 kilit olyan levezetésként, kocogva-sétálva szoktam mindíg is csinálni, most is azt tettem, mire hazaértem a széldzsekim egyes gyűrődéseiben, amik távolabb voltak a testemtől az izzadtság összeált jég darává. A heti elfoglaltságaim úgy alakultak, hogy vasárnap után csak tegnap, szerdán lett volna lehetőségem kimenni mozogni. A lámpám feltöltve, cuccok bepakolva a táskába s minden bizalmam a külföldi ügyfeleinkben volt, hogy időben el tudok indulni haza s akkor Tbányán még nyomulok egyet. Az időben este 3/4 hét lett, ez még megoldható, van egy jó lámpám ugye. Mikor beültem a kocsiba a hőfok mutató visszaigazolta mindazt, amit a parkolóban sétálva éreztem, vagyis, hogy rohadt hideg van. -14 fokot mutatott, mikor még egy kicsit a menetszél is el kezdte hűteni a szenzort, -15 re váltott.
Na ekkor lett vége a tegnapi edzésemnek, még egy halvány reménysugárt életben hagytam ugyan s úgy döntöttem hogy ha az Öreg-tónál -10, vagy annál "melegebb" lesz akkor ott futok egy kört, de ott -13-ig melegedett hőmérséklet várt. Sajnos lassan fel kell adjam a reményt, hogy a HOB-ra formában leszek, heti 2-3 edzéssel ez nem lehetséges és a térdem még mindíg fáj, bár már kocogni tudok.

Szilveszteri Őreg tó futás Tatán

Garmin Connect - Activity Details for Old lake Tata new year celebration run
Hát az idén is eljött a szilveszter s hagyományos módon a tatai Öreg-tó futást is megrendezte az önkormányzat. A futásra Bencével mentünk ki s elötte leszögeztem neki, hogy nem vérre menő verseny, ne hajtsa ki magát, én sem tervezek semmi komolyat futni.
Mondtam én mindezt azért, mert 29.-én megtett, eddigi leglasabb Turul köröm után izomlázzal a lábamban érkeztem meg a versenyre.
Dec 15 és 29 között, két hetet kikellett hagyjak, mind az időjárás, mind a térdem, mind pedig egy megfázás visszatartott a futástól.
Így a napi hőmérsékeleten kívül, semmi biztató előjel nem volt a verseny elött. Az izomláz miatt még melegítettem is, ekkor már éreztem, hogy nem kell sokat várnom a "versenytől". Indulás elött bemondták, hogy 340-en regisztrálták be magukat s mivel vannak utolsó pillanatban érkezők is (2008-ban én is ilyen voltam) kb 400-an nekivághattunk a 7 km-es távnak. Az elején egész kellemes tempóban indultam neki a tömeggel, valószínüleg a jobb helyezkedésem miatt Miki és Zoli elé kerültem egy rövid időre. Az első kanyarnál Miki, egy kb 3-4 fős bolyban futva el is lépett mellettem. Nem tudom, hogy sikerül mindíg ilyen tempót kiválasztanom de megint nem volt senki körülöttem, hogy húzzon vagy a szelet fogja, így próbáltam a Mikiéken maradni, bár mire tempót váltottam, ők már jó 30 méter előnyben voltak. Legyűrtem újabb kb 1 kilit s látszott, hogy a tervem, hogy a 30m-es távolságot megtartva s a végén beleerősítve utolérjem a Mikit össze is döl, ugyanis ők, lassan, de folyamatosan távolodtak tőlem. kb 100m további szenvedés után elhúzott mellettem a Zoli is és még vagy 30 ember. Zoli olyan sebesség különbséggel ment el mellettem, hogy nem is értettem, hol volt addig, vele nem is próbáltam tartani a tempót. A körnek még a felénél sem lehettünk, mikor én már teljesen elkészültem az erőmmel s már csak a túlélésre játszottam. A pulzus adatokból kitűnik hogy tényleg komolyat küzdöttem, hogy a végén egyáltalán 4.30-as átlaggal be tudjak érni, olyan szívverést produkáltam ehhez a tempóhoz, amit soha nem is gondoltam, hogy ki tudok hozni magamból szervi probléma és elájulás nélkül. Az utolsó pár száz méteren már csak azért nyomtam minden testnyílásomat görcsösen megfeszítve, hogy egy csörgő sipkás bolondozó buli futó ne hagyjon le, de nem sikerült mögöttem tartani az emberünket, így talán egy- két kép is készült róla, amin én haldoklok a háttérben.
A célba közel 2 perccel rosszabb idővel estem be mint a tavalyi produktumom, pedig azt lazán futottam. Bence is kifutotta magát, de az ő 33 perc eleji ideje nagyon jónak számít.