Tömeges zsírégetés- KOB döntő 2010

A hatalmas meleg egyáltalán nem csökkent délutánra, de hagytam magam meggyőzni, a verseny elött, hogy nem kell nekem a camelbag a döntőre, mert közben feltámadt a szél s az majd hűteni fog a pályán. Ezzel a tudattal indultunk neki Mikivel a versenynek az MSE-nek dedikált 05-ös rajtidőre. Ja, ami még a camelbag ellen szólt, hogy délelött egy fa alatti átbújásom nem volt túl sikeres s egy ág a pólóm hátát, meg az enyémet is végig hasította, valójában rosszabbul nézett ki, mint ahogy ténylegesen volt, de nem akartam a 9000-s camelbag-et otthagyni a pályán egy faágon. Ennek következtében a rajba már kiszáradva érkeztem meg, de ott elfogyasztottam 2 pohár vizet s ez visszaadta az életkedvemet. A verseny sokkal megfontoltabban s ezért jobban is kezdődött mint délelött, nem volt nagy hibám az 5-ös pontig, hogy ott mi történt, azt hittem, hogy majd a track megmutatja, de nem lettem okosabb a feltöltés után sem. Ugyanis, nagyon tudatosan mentem s kinéztem magamnak a tetőt, ami mögött lennie kell a pontomnak s ott is volt egy, de nem a 163-as, hanem a 164-es. Na ekkor jött a fejvakarászás és a kétségbeesett, most akkor hol a f***ba lehetek kérdés, majd gyorsan úgy döntöttem, hogy kimegyek a pont meletti jelleghatárra s onnét helyre teszem magamat, miután ez megolt ugyan oda jutottam vissza s meg sem akartam nézni a bolyát, de vmi miatt megint ránéztem a dobozra s azon 163 volt, nem tudom, hogy először elnéztem-e vagy tényleg ott a közelben hasonló jelleggel volt a 164, de ezt nagyon megettem, jó 3 perc ment itt el. A következő 3 pont simán jött, bár a 7es hosszú átmenetén már a kiszáradás miatti koncentráció hiány jeleként egyszer-kétszer az elveszettség érzése jött elő, de Nagy Sanyi, aki elöttem indult pont kocogott ki a pontról így ő rávezetett. A kilencesre, megint rosszul forgattam be a térképemet, de nem volt több gáz, mint fél perc, innen kifutva s tovább nyitva a térképet láttam, hogy most jön a nagy halál. Addigra már kb 40 fok is lehetett a napon s már kb 25 perce kint voltam minimális árnyékkal s a következő két kiliben még csak árnyékra utaló térkép folt sem volt látható. A számban a relatív páratartalom eddigre már nem volt mérhető s pampa csak akkor következett. A 10-16os pontokat gyakorlatilag séta és kocogás séta-séta tempóban fogtam s próbáltam a kevés kis árnyékot arra használni, hogy megálljak térképezni, de szenvedés volt a vége. A 15ről vánszorogva kifelé Schlosser Balázs kollega rohant el mellettem megszégyenítő sebesség különbséggel, de a tempóját még szemmel sem tudtam követni, nem, hogy felvegyem. Végül bevonszoltam magam a célba, 58 percet, meg egy kicsit mutatott az órám, mint kiderült, az első F35-ös befutó lettem, mert aki addig beért, mind feladta, a Schloszi is. A legtöbben a 10-11ben dobták fel, vagy estek ki a versenyből, hallottam olyan embert is, aki elvonuló teve karavánt vélt felfedezni a mezőn maga elött. Miután beértem el kellett feküdnöm a cél karanténban, megittam egy pohár üdcsit, de többért már nem tudtam felkelni, mindíg mikor fel akartam ülni, hányinger jött rám s úgy éreztem elájulok. Gera Tibi folyamatosan mondta, hogy már nincs karantén, aki leadta, a térképét menjen ki nyugodtan, de én mozdulni sem tudtam. Kb 20 perccel a földetérésem után, már elég erősnek éreztem magam, hogy megpróbáljak megint felálni s elmenni a táborhelyünkre, na az ekkori állapotomtól a nejem teljesen kétségbeesetten rohangálni kezdett ásványvízért, hogy izotóniás italt csináljon nekem. 3 liter folyadék elfogyasztása után kezdett múlni a szomjúság érzetem is. Este a lábaim úgy fájtak, mintha 600 szintet nyomtam volna le napközben.