Jön a jó idő

Vagyis nagyon remélem, hogy így lesz.
Tegnap már sem sapkát sem pedig kesztyűt nem vittem magammal futni, s nem jelentett gondot. A kesztyűt tulajdonképpen véletlenül hagytam otthon, így nem volt mit tenni, nélküle kellett indulnom, de a sapka elhagyása szándékos volt. +5C fokban és tök sötétben mentem ki megint s kocogtam egy közepes Turul "kört". Érdekes, hogy miből jön össze néha egy-egy futó idő. Most az edzéseim során a lassabb felfelék közül produkáltam egyet (17 perc, Lajos van értelme edzened, csak kicsit küzdesz s lazán lenyomsz felfele) s vissza is kifejezetten vigyáztam a térdemre, ezért nem engedtem magamat meglódulni s az átlag sebességem így is az egyik eddigi legjobb lett, 5 perces átlaggal csuktam a 10 kilit. Nem éreztem egyébként frissnek magam, lehet, hogy a lépcsős, meredek mászás még nyomokban fellelhető a lábaimban. Ha tehetem még a héten nyomok két, kicsit hosszabbat ebből a körből s a hétvégén Boróka kupa, nem az eredmény, hanem az érzés számít majd, hogy újra erdőben, térképpel bóklászhatok a borókásban.

Ezek hülyék v3.0!

Volt egy 3. próbálkozás is, csak, hogy teljesen kicsesszek magammal, de addigra már egész jó csapa volt a hóban, igy lehetett futás jellegű mozgásokat is végezni.

Ezek hülyék v2.0!

Avagy a patkányok inteligensebbek mint az emberek.
A tegnapi bejegyzésem péntekről szólt s megjegyeztem benne, hogy halál volt az útvonal s a végére, igen elfáradtam.
A fősulin mesélte az egyik tanárom, hogy a patkány azért inteligensebb mint egy ember, mert ha bement valahova s ott nem kellett volna járnia, mert pl. zsákutca volt, azt megjegyzi s oda nem megy be többet, így először lassan, de késöbb nagyon gyorsan ki tud találni egy labirintusból. Na nekem a pénteki megdöglés nem volt elég, igaz nem a lépcsőn, hanem a panoráma úton mentem fel a Turulhoz de onnét a sípcsont középig érő hóban, mentem 1 kilit a csemetekertig s az erdész úton vissza a főútra. Hát megint megbántam, nem lehetett futni, csak csúszkálni. Az edzést 15-16 kilinek terveztem, de 12-nél elfutni saját autóm közelében dög fáradtan, olyan csábítást jelentett, hogy megálltam s kocsival mentem tovább onnét, kertvárosba.
A körülmények amúgy iszonyatosak voltak, szembeszél felfele -3 fok, hófúvás az úton, mit mondjak még, ja két kutyus jött "üdvözölni" a legmeredekebb szakaszban, miattuk egy kicsit bele kellett sétálnom.

Ezek hülyék!

Pénteken sikerült időben eljönnöm a munkahelyemről, így még volt esélyem világosban futni. Biztos, ami biztos vittem egy fejlámpát, mert a félötös kezdés sötétben végződő edzést sejtetett. Zoli fél hatra vissza akart érkezni, ezért azt javasolta, hogy menjünk fel a lépcsőn a Turulhoz. Nem mertem bevallani, de nekem még szárazon is kemény volt felfutni oda legutóbb, de most a hó extrém feladatok elé állított. Néhol még a lépcső sem látszott olyan sok hó volt, gyakorlatilag két lépést fel egy csúszás vissza volt a program. Zoli kétszer is meg kellett várjon, alig tudtam vánszorogni mögötte felfele. Mikor felértünk a tetőre, a sípcsontig érő hóban még megegyeztünk, hogy lemegyünk a csemetekertig. Az egyik, még a havazás elött útnak használt csapáson futottunk el egy apuka és két gyermeke mellett, apuka húzta őket szánkón (külön szánkón), az egyik gyerek, mikor elmentünk mellettük megjegyezte, ezek hülyék! Sajnos ekkor én is egyetértettem vele. Miután kiértünk az erdészeti útra lassan visszajött belém élet, így a városban kiegészítettem az edzést, hogy meglegyen a tíz kili. Nem volt kemény tempó és kemény edzés sem, de kissé izomlázam lett a csúszka és a hó miatt

Fejlámpa éjszakai mozgásokhoz

Nem akarok mindíg csak negatív és sajnálkozó bejegyzéseket írni, ezért most nem időjárás, vagy a motíváltságom lesz a téma. Inkább az emberi telhetetlenség.
Történt ugyanis, hogy évekkel ezelött egy Decathlonos látogatásunk alkalmával én beleszerettem egy 6 LED-es Energizer lámpába. Az ára kicsit ijesztő volt (közel 10 ezer HUF), de a közeledő szülinapom miatt a nejem meglepett vele. Tipp- topp kis cucc, de azért 137 méteres ható távolság, amit a róla szóló cikkben írnak az túlzás, az tény viszont, hogy mikor megkaptam volt olyan futó az Öreg-tó körül, hogy megállított s megkérdezte milyen fényforrás van a fejemen. Fényvisszaverőre világítva kb 50 méterről bevillan de valojában olyan 20 métert látni vele, erdőben nem használnám, max biztonsági tartaléknak. A lámpa debütálása Finnországban a Jukolán volt, arra jó volt, hogy a sötétedő erdőben, lassú első futoként a térképet biztonságosan olvasni tudjam ( a keverésem nem a lámpa számlájára írható). Mivel konstrukciós hiba miatt a vízállósága fél év használat alatt megszünt (beesett a tetején lévő gumi gomb) a lámpát otthoni használatra osztottam be, ez azt jelenti, hogy ha este kell valamit kint a kertben csinálnom, akkor felveszem. Nem akartam vagyonokat költeni a futáshoz használt felszereléseim fejlesztésére, ezért a következő lámpám egy 1500 HUF-os, valószínüleg mindenki által ismert 4-8-12 LED-es verziók között szabályozható fényerejű lámpa lett. Elkocogtam vele a városban s arra jó volt, hogy biztonságos talajfogást biztosítson. Majd, ugye egy már régebbi bejegyzésben taglalt összehasonlító tesz után beszereztem egy igazi fény ágyút a fejemre, amely már 150 lumen fény mennyiséget és 75 méteres láthatóságot biztosít. Igen ez már valami, gondoltam, 5W-os LED lámpa felér kb 10-15W-os halogén lámpa fényével, ezzel már el tudok indulni akár éjszakai versenyen is. Temészetesen el kezdtem kutatni a neten, hogy az átszámolásom valóban megállja-e a helyét illetve a gyátó valóban a piacon elérhető legjobb technológiát tette-e bele a lámpámba. Bár' ne tettem volna. Cikkek százai elérhetők kiválaszott lámpám mellett s egy-két fórum bejegyzéstől eltekintve csak a nagy testvérét, a 3 szor 5W-al felszerelt lámpát mondták jobbnak(közel 90 ezer HUF). Majd találtam egy cikket, hogy miért Watt-ot figyeljük, miért nem a Lument s ez azt mondja, hogy elérhetők a piacon szánalmas teljesítménnyel (akár csak 50 lumen/W) rendelkező LED lámpák is. Na ekkor lettem telhetetlen s kezdtem dühöngeni, hogy miért ad ki az én lámpám ilyen kevés fényerőt (30 Lumen/W). Majd megnéztem a cikkhez kapcsolódó termék árát (~200 ezer HUF) s rá jöttem, hogy inkább egy ideig maradok én a kis 150 Lumenes lámpámnál s töltögetem az aksimat futások elött. Amúgy tegnap leteszteltem meddig bírja az aksim, hiszen az "saját" gyártmány, vagyis tölthető elemeket cellaként használó akkupakk. Este 2 és fél órán át volt a fejemen a lámpa s működött max teljesítményen gond nélkül, így azt gondolom, nyugodtan kimehetek hosszabb futásokra is a sötétben, nem fog cserbenhagyni és ez a legfontosabb...

Állóképesség

Na ez az ami nekem nincs, egy kicsi se.
Az elmúlt héten nyomultam egy régi edző pályámon, igaz 30 cm hó várt a pálya egyes szakaszain s a köves, sziklás talajon is inkább csiga tempóba kúsztam lefele a lejtőn, de majd' bele haltam az első közel 5 kilis körbe.
Valahogy nem megy ez nekem, bár edzés nélkül nem is reménykedhetek semmiben. A munkahelyi elfoglaltságaim miatt valószínüleg még a kezdete elött vége lett a tavaszi verseny idényemnek, de majd még meglátom mi jön ki belőle a végén. A HOB mindenképpen felejtős, addig nem fogok tudni fejlődni sokat, éjszakai OB-ra viszont önsanyargatásból, de tervezek elmenni. Terveztem még egy félmaratont is tavasszal, hát, talán azt még végig fogom tudni szenvedni illetve csapat és megyei versenyeken indulok majd természetesen, a megyeit csak a buli kedvéért, csapatot, pedig ha beférek. Megpróbálok egy kicsit többet mozogni a jövőben, de meg vagyok csömörödve a téltől, hidegtől és a sötéttől.
A 2010-es F170-es egyesületi váltó nyertes taktikában megegyeztünk a Körmendi Mikivel, na arról még nem tettem le, de az első versenyektől sok mindent nem várok.