2010. március 30., kedd

Vértesi minimaraton

Avagy egy verseny, ahol bár elindultam, mégsem értem célba!
Legalábbis ez van az eredmény listában.
A történet ott kezdődött, hogy már régen kinéztem magamnak, hogy elmegyek a fent említett összejövetelre. Száron találkoztunk vasárnap reggel fél nyolc környékén körülbelül 150 hasonlóan önsanyargató, fanatikussal, akik az éjszakai óra átállítás ellenére időben érkeztek. A legnagyobb mezőny a terep maratonon volt, ez látszott a rajtszámokon azonnal. Figyelembe véve gyenge edzettségi állapotomat, én csak a minimaraton, 13.8km 350szinttel távot vállaltam be. Több bátor tájfutó is vállalkozott a maraton leküzdésére, a rajtban kapásból Nagy Pistit és Skulót fedeztem fel, majd Angyal Gábor (ARAK) barátommal is összefutottam. A rajt egy jó 10 percet késett, ez pont jó volt arra, hogy a reggeli 5 fokban megfagyjunk a sportcsarnok udvarán. A taktikám az volt, hogy megpróbálok a Nagy Pistiék maraton tempójában menni s majd az első ellenőrző pont után levállok róluk, hiszen itt a MM pálya visszafordult a cél felé. A rajt taps eldördülése után, egy kellemes edzés tempóban kezdtem szaporázni lépteimet s azon lepődtem meg, hogy az élbollyal megyek az első dombnak neki. A bolyban még természetesen Nagy Pisti és Skuló is ott voltak, ők amolyan bátor szamurájként, minden testen függő frissítő nélkül vágtak neki a 47km-es távnak. Az első kilóméter végén előjött, hogy a 4.40-es tempó bemelegítés nélkül egy kicsit sok nekem ezért le maradtam az élen futóktól s megint a régi csapdámba estem, segítő, szélfogó nélkül egyedül kellett mennem. A tempóm egyébként olyan 4.50 körül alakult ekkor, vagyis az élboly éppen csak, de távolodott tőlem. Az első frissítő pont után jött a nagy halál számomra, ami a felfelét jelentette, ekkorra már 2 másik futó is megelőzött, de az emelkedőn még kb 20an mentek el mellettem. Ez egyértelmüen az állóképességem számlájára irható. A térképből tudtam hogy ha egyszer felszenvedem magam a nagy hegyen, már nincs nagy gond, a kis dombokon már elboldogulok. Az első ellenőrző pontnál olyan 20. körül blokkolhattam s fordultam a minimaraton pályájára. Egy emberke még éppen látótávolságban futott a nyiladékon, ahogy a pályámra fordultam, a nyiladék elhagyása után jött egy kis tájfutás jellegű terep, ami a szallagozást jelentette, út nélkül át az erdőn. Ezt nagyon élveztem, gyakorlatilag ebben a szakaszban megfeleztem a távolságot az elöttem futóhoz. Majd jöttek az utak és a felfele inverze, vagyis a meredek lejtő, na ezen úgy ott hagyott az elöttem menő, hogy nem is láttam többé, sőt egy futó meg is előzött. A második ellenőrzésnél ittam egy kicsit és míg ittam + dugókáztam mondták, hogy a 3. helyen vagyok, gondoltam nem rosz de nagyon közel van a második, arra még odaérek. Futottam a betonon, de nem tudtam közel kerülni az elöttem haladóhoz így lassan feladtam az üldözést s csak magammal foglalkozva mentem egyedül tovább a 3. helyen. Visszaérve Szárra, egyik kanyarban visszanéztem s láttam, hogy a belátható kb 500 méteren egy ember sem jön mögöttem, így tudtam, hogy a dobogó meg lesz, ekkor már kocogósra váltottam s ebben értem be a célba. Harmadikként 80 perccel dugtam s a megállított GPS-em 15.2 megtett km-t mutatott. Eljöttünk az eredményhírdetésről, mert sietni kellett haza s az eredmény listában látom, hogy nem is vagyok megemlítve. Hát ez érdekes... most levelezgetek a rendezőkkel. Na mindegy jó buli volt, tetszett, csak edzeni kellene

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése