Boróka kupa 2.nap

Az otthoni scannerem vicces megoldásai miatt a Boróka kupa 2. napjának a térképét két felvonásban kell feltegyem. Sok dolgot nem kell hozzáfűznöm, minden a berajzolt útvonalakon van. A pályámon én voltam a 2. futó, elöttem egy olyan ember indult, akit az első napon 6 perccel elöttem indulva láttam már a 3. pontról kifutni, meg utána az 5.-en mögöttem jönni, majd a 6.-on 3 perccel elöttem fogta a pontot s nagy rohanással a 7.-en tudtam megint utolérni. Szóval eléggé valószínű volt, hogy utolérem a kérdés csak az volt, hogy mikor. A kezdet arról szólt, hogy a felkészülési egy percben megpróbáltam belerakni a rendelkezésre bocsájtott fóliába a térképemet, de mivel ez a pittyegésig nem sikerült, megigértettem, a rendezőkkel, hogy felszárították az erdőt s amig kint leszek nem is fog esni. Elindultam s az alapozás elmaradását jelzendő, a velem együtt induló 21C-s fiú szinte állva hagyott. Hát ez gáz, gondoltam s kezdtem szaporázni a lépteimet. Az elsőre egy kicsit elsiettem a dolgokat s hamar mentem be a tisztásról, így mire átverekedtem magamat a keresztbe nőtt fenyőkön, biztosan vesztettem egy olyan fél percet. A másodiknál én is azon tétován, különböző elméleteket felállító emberek táborába léptem be, akiknek csak nagyjából van sejtésük, hogy melyik területen lehetnek s az is leginkább a mobil telefonjuk cella információjára alapozódott, nem pedig a térkép tudatos használatára. Alvi és még egy néhány ember próbálta felszántani az ősfenyvest a nyamvadt gödör pont megtalálása miatt. Egy lány és egy srác, már egész ismerősen intettek egymásnak, lehet, hogy ők még az első napról maradtak kint. Na mindegy valahogy meglett a pont. Nyomultam tovább és egész eseménytelen volt a játék az 5. pontig, ahol egy egyszerű huzz jobbra s két domb múlva meg van a pont helyett eldöntöttem, hogy az ősfenyvesben újabb növényfajokat keresve felcsapok botcsinálta botanikusnak. Na új fajokat nem találtam ,de a pontot sem, viszont érdekesség képpen találtam egy a pontommal megegyező stekket. Ez sajnos egy cseppet sem növelte meg az önbizalmamat.



Az ötös pontra, miután minden lehetséges szegletét bejártam a mezőnek sikerült rábukkannom, ott ahol lennie kellett. A borókásban futásban az a jó, hogy érdekközösségek kiépítését nagyon elősegíti, a 6-os pont simán meg volt, de a hetes igen izgalmasnak tűnt, itt egy kb 7-8 fős társaság sétálva, csatárláncban túrta fel az erdőt s próbálta megtalálni a pontot, amit végül lassan de biztosan megtaláltunk. A döbbenetem a borókásban futásban ezután következett. Remélem nem sértem meg az F50-ben kőbányaisként velem egy rajtidőre indult uriembert, de ő nem tartozik a táltosan száguldo versenyzők közé, nos vele együtt fogtam a 7.pontot s mint kiderült a következö átmenetünk is megegyezett. A ponton én elrohantam tőle, majd a borókásban többször fenn akadva és visszafordulva, az erdész úton megint utolértem. Elfutottam mellette megint s rohantam a pontra, a pontot egyszerűen nem láttam meg, mert nem "borókás ésszel" gondolkodtam, majd megköszöntem neki, mikor megmutatta a bólyát.
A nyolc kilenc között azt gondoltam, hogy át tudok futni a tisztáson, majd fenn akadtam a kivágott fákon, így változtattam az elképzeléseimen. Ezután csak be kellett futni, nem fáradtam el, de annál többet hibáztam, a borókáshoz hozzá kell szokni s kell egy kicsit speciális gondolkodás is. Erre ez a két nap nekem kevés volt, gyakorlatilag, ahol nem hibáztam, ott nyertem az átmeneteket, de ennek semmi jelentősége a végén, ha messze vannak a győztesek