Ezek hülyék!

Pénteken sikerült időben eljönnöm a munkahelyemről, így még volt esélyem világosban futni. Biztos, ami biztos vittem egy fejlámpát, mert a félötös kezdés sötétben végződő edzést sejtetett. Zoli fél hatra vissza akart érkezni, ezért azt javasolta, hogy menjünk fel a lépcsőn a Turulhoz. Nem mertem bevallani, de nekem még szárazon is kemény volt felfutni oda legutóbb, de most a hó extrém feladatok elé állított. Néhol még a lépcső sem látszott olyan sok hó volt, gyakorlatilag két lépést fel egy csúszás vissza volt a program. Zoli kétszer is meg kellett várjon, alig tudtam vánszorogni mögötte felfele. Mikor felértünk a tetőre, a sípcsontig érő hóban még megegyeztünk, hogy lemegyünk a csemetekertig. Az egyik, még a havazás elött útnak használt csapáson futottunk el egy apuka és két gyermeke mellett, apuka húzta őket szánkón (külön szánkón), az egyik gyerek, mikor elmentünk mellettük megjegyezte, ezek hülyék! Sajnos ekkor én is egyetértettem vele. Miután kiértünk az erdészeti útra lassan visszajött belém élet, így a városban kiegészítettem az edzést, hogy meglegyen a tíz kili. Nem volt kemény tempó és kemény edzés sem, de kissé izomlázam lett a csúszka és a hó miatt