2010. június 15., kedd

KOB selejtező

Hát eljött a KOB napja is s valahogy mindíg úgy kavarodik a munkám már évek óta, hogy még véletlenül sem tudok egy normális utolsó felkészülési hetet produkálni, ez most sem jött össze. A verseny elötti héten volt olyan nap, hogy hajnal kettőkor értem haza s 7 kor indultam vissza, szóval nem voltam pihent a hétvégén egyáltalán. Csütörtökön kimentem futni s nem éreztem a lábaimban azt az erőt, amik majd felszántják a sivatagot ott lent Tázlár körül. Pénteken lementünk Kiskunhalasra, mert a reggel 9-es 0 idő elérhetetlen lett volna, szombaton otthonról indulva számunkra. A szállásunk szerintem a környék legforgalmasabb útjára nyilt s nem volt még éjszaka sem fél óránál több idő, hogy az épület elött egy kamion ne menjen el s némelyik, valami perverz indulattól vezérelve még dudált is, így a péntek éjszaka sem a versenyre történő rápihenéssel telt. Az előzetesen jól megköpködött, majd újrasorsolt(?) (mindenkinek ugyanaz maradt a rajt ideje!!) rajtlista alapján tudtam, hogy kellemes társaságom lesz ügyességemtől függően a pálya egy részén, hiszen Boci jött mögöttem s a kérdés nem az volt, hogy vajon utolér-e, hanem hogy mikor. A rajt után, abszolult meg voltam keveredve, először délnek állítottam a térképemet, majd pedig, mikor már levettem az irányt, nyomultam a szerintem optimális utvonalon- egyenest a pont felé. Mikor felkenődtem a bozótoson, el kezdtem balra húzni, hogy átmenjek valahol rajta s itt álltam meg s nyugtattam le magamat s néztem pontos irányt, na ekkor verhettem a fejemet a falba, mert gyakorlatilag már az első lépéstől rossz felé futottam. A pontra ráfutva Jakus kollega kérdezte, hogy a 71-est keresem-e mondtam, hogy igen s ő kétségbe esetten kérte el a térképemet, hogy megnézhesse, melyik homokdűne felé kell vennie az irányt, hogy visszataláljon a saját útvonalára. Nos míg ő nézegette a térképemet s én meg könyörögtem neki, hogy adja vissza, megérkezett a pontra Boci is, így a kérdés, amit a verseny elött feltettem magamnak, hamar megválaszolódott... A kettesre még elvezettem Bocit, de a hármasra már együtt szívtunk s ez eltartott a négyesig is, ott a tack-et elnézve igen meglepődtem, mert én meg voltam arról győződve, hogy a fehér jelleghatártól kicsit jobbra mentem át az úton s csak egyenest fel kell futnom a ponthoz, nos ebből kb 3 perc keverés lett s csak Boci kiabálására mentem oda a ponthoz, amit mutatott. A pálya további fele sem volt hiba mentes, hiszen a 6-osra egy perc becsúszott, majd a 10-esre egy, olyan 3 perc megint. A versenynek ebben a szakaszában, amúgy teljesen kiszáradva, erőtlenül, hőguta közeli állapotban bóklásztam a terepen s megfogadtam, ha csak B döntős leszek délután nem megyek ki. Végül bevonszoltam magam a célba s kicsit késöbb jött a döbbenet, délután futnom kell, ugyanis a 23. helyen bekerültem a A döntőbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése