Gerecsei kocogás

Régóta futottam már a szanatóriumtól, hiszen sem világosban nem sikerült odaérnem, sem pedig nem éreztem magamat olyan erőben, hogy neki merjek menni a környéken lévő hegyeknek. Pénteken végül úgy döntöttem, hogy az elmúlt 5 hét tömény szívása után a melóban, engedélyezem magamnak a munkaidő keret adta lehetőségek igénybevételét és 3 kor leléptem.
A múltban egyszer említettem, hogy van egy számomra kemény kör, ami már "ki van mérve", és csak úgy hívtam, hogy férfias kör.
Az útvonal nagyobb részén már a szerdai edzésen is átfutottam, csak egy szakaszon, meg kellett volna osztanom a természet tavaszi burjánzásának látványát egy az út közepén békésen legelésző vaddisznóval s gondoltam nem riasztom meg étkezésében, ezért visszafordultam s más felé futottam a 12 kilis kört.
Na ezekkel az előzményekkel, pénteken úgy döntöttem, hogy neki megyek a körnek s ha nem is vagyok formában, legrosszabb esetben kocogó-séta tempóban, de végig megyek rajta. A kocogó tempóból nem különösebben sikerült kilépnem, de a hegyeket kicsit jobban bírtam mint vártam, bár a tempó ott is inkább kényelmesenek mondható. Legnagyobb meglepetésemre, a legutolsó, igen meredek felfelé kivételével nem kellett belesétálnom sehol a távba, a vége 89 perc lett s figyelembe véve, hogy végig úton mentem, nem lehet a teljesítménnyel vagizni, de kezdetnek nem rossz, pláne, hogy nem emlékszem eddig 90 percen bellüli eredményre a múltból.