Első 2 hét

Igértem egy összefoglalást az első két hétről.

A kezdet mindíg nehéz szokták mondani, de az ASICS tréning plan az első két hetet igen lazára fogta. Végülis nem is csoda, hiszen ha azonnal belecsapunk a lecsóba, akkor egy héten belül le is sérülök, az biztos. A novemberi edzés terv mindösszesen 2 edzést tartalmazott, míg november összes többi napjára pihenőt írt elő, mivel nem akartam teljesen elpunnyadni, heti 2 mozgást azért beiktattam az életembe. Ez azért volt jó, mert két héttel az edzés kezdete elött egy hideg délutáni napon meghúzódott a combom. Ekkor kicsit kétségekkel néztem még az edzésekre, de a pihentetés és rengeteg Nicoflex krém megtette hatását, éppen időben elmúlt a fájdalom a kezdéshez.

November 28.-ra volt az első edzés kitűzve, na pont ezen a napon jelezte Bence fiam, hogy szeretne átjönni hozzánk tanulni hétfőn, ami azt jelentette, hogy amint tudok tépnem kell haza Pestről, ezért azt az edzést kihagytam, úgyis csak joggolás lett volna s ennek betudtam a REST- napokon elkövetett edzéseimet. A további napokon viszont megcsináltam a tervnek megfelelően az edzésmunkát, így most Nov 28 és a mai nap közötti időszakra a GARMIN Connect 6 edzést hoz le, mert a tegnapit még nem regisztráltam. A megtett távolság 73 kilóméter, edzéssel eltöltött idő, pedig 6,5 óra lesz a tegnapi edzésem regisztrációja után. Az első edzések után elmondhatom, hogy az állóképességemen is és a gyorsaságomon is nagyon kell dolgoznom, mert nem bírom a tempósabb futásokat, de ezért van az edzésterv.

Aki megnézi a GARMINos trackeket, láthatja a legnagyobb részét az edzésterepeimnek, hiszen a Margitszigeten, Tatabányán és itthon a házunk mögötti szántóföldeken fogom teljesíteni az edzések nagyon nagy részét. Tatabányán még nem edzettem az elmúlt két hétben, de ott tervezem letudni majd a szombati hosszú futásokat.

Másfél hónapja gondolkozom, hogy nyújtsak-e be pályázatot a Multinavigátoros csapat INOV8 pályázatára, tegnap volt a határidő s mivel a Zoliék pont arra az időtartamra szeretnék a pályázat eredményét látni, amire az én edzéstervem szól és az edzéseimet amúgy is dokumentálni tervezem, úgy döntöttem beküldöm a jelentkezésemet. Tegnap este éjfél volt a határidő, éjfél elött 4 perccel el is készültem mindennel és elküldtem a megadott címre, most várom, hogy mi lesz az eredmény.

Céljaim és egy új év kezdete

A 2011-es évvel már leszámoltam futás szempontjából és az előző bejegyzésben jeleztem, hogy hamarosan közzéteszem a céljaimat a 2012-es évre. A következő futószezonra úgy tűnik jobban fel tudok készülni mint az elmúlt években bár mikor ezt tettem, ennek az egyszerű oka, hogy Pesten dolgozom s este hidegben sem kell egyedül futnom, mert a Margitszigeten mindíg van valaki, nem kell, hogy ismerős legyen, az sem fontos, hogy a tempója ott legyen az enyémnél, de az nagyon motíváló, hogy legalább látok embereket körülöttem. Ezzel a háttérrel úgy gondoltam, hogy álmodok egy nagyot s kitűzök egy igazán merész célt magam elé, ez pedig a prágai maraton lefutása 2012.05.13.-i dátummal. Nem csak a túlélésre megyek, ha már elindulok, viszont nem is akartam irreális célt kitűzni magam elé, ezért a cél a lefutáson túl a 2:50 és 3:00 óra közötti idő elérése. Komoly cél, nekem nagyon is komoly....

Mióta kitűztem a célt, elolvastam sok cikket a maratoni felkészülésről s letöltöttem az ASICS coach edzésprogramját, ezt szeretném végig csinálni májusig. Terveim szerint heti összegzővel fogok itt a blogon szolgálni, azoknak akik figyelemmel szeretnék követni a felkészülésemet.

A cél elérésében, jelenleg úgy látom egyetlen esemény akadályozhat meg, ez pedig a sérülés, sajnos eléggé térdfájós vagyok, de próbálom állandó derék és csípő tornáztatással, illetve edzések elötti bemelegítéssel csökkenteni ennek előfordulását. A futó stílusomat tekintve mára már a csámpás, sántító teve stílust nevezném meg, bár futás közben sarokra érkezés után teljesen a külső talpélemen gördülök, ami komolyan igénybe veszi a bokáimat.

Az ASICS tréning program alapján a következő hónapokban közel 1100 km-t kell majd lefutnom. Bár az aktuális edzőcipőmön (ASICS 1130) az elmúlt 3 év és a 3000++ lefutott kilóméter kívülről meg sem látszik, úgy gondolom azért őt már lehet szétaposottnak nevezni.

Figyelembe véve csámpás stílusomat és a jelenleg használt edzőcipőm állapotát, úgy döntöttem, hogy új cipőben kezdem meg a decemberi mozgásokat. Az új kiválasztott tipus az ASICS 1130 lett ismét csak más színben, mivel az előző már igen jól bizonyította, hogy bírja a strapát.

Mielött az ASICS termék kínálatában járatos olvasó felhorkanna, hogy ilyen cipő már nem is kapható a boltokban, elárulnám, hogy a játékos otthon aludt a szekrényünkben, kb 4 éve és most lett felébresztve december elején. December van s már második hete csinálom az edzéseket, hamarosan jön az első két hét összefoglalója

2011 év vége, összegzés

Az igazi év vége, az még szerencsére messze van és bár már el kezdtem gondolkodni a karácsonyi ajándékokon, a karácsonyfa diszítés napjáig még sok idő van vissza.

Ahol viszont már nyugodtan év végét jelenthetünk, az, a 2011-es tájfutó versenyszezon és itt az ideje lezárni, összegezni és mindenféle statisztikákkal fárasztani a blog olvasóját.

Persze a lezárás lehetőséget is ad új célokat kitűzni magam elé, hogy legyen mi motíváljon a téli sötét és hideg napok edzésein.

Összegzés:

Az idén be voltam nevezve a 4 nappali OB mindegyikére, ebből 3 OB-n indultam is, a HOBn való indulástól, munkahelyi elfoglaltságaim miatt vissza kellett lépnem.

• 
  
  KOB volt az első megmérettetés, egy fatális hiba után, nem kellett aggódnom az A döntőbe jutáson, mert 15 perc hiba az F40-es mezőnyben azonnal elmossa a döntőbe jutás lehetőségét.


• 
  
  ROB, a második nappali, egyéni OB már ősz kezdetére esett s nekem egy munkahely váltással járó procedúrákon kellett átesnem elötte. Mivel edzettlenül mentem a versenyre, a részidőkből jól látszott, hogy a 3. pontra bent hagyott ~0.5 perc hiba miatt a selejtező pálya teljes hosszában a 12-14 hely körül billegtem, mivel a pálya végén egy rossz pontra futottam rá, még bent hagytam az aznapi produktomomban újabb 45 másodpercet, így csak remélhettem, hogy be tudok majd kerülni az A döntőbe. A remény hal meg utoljára ugye, de nekem, 30 perc elég volt, hogy lecsússzak a 12-hely mögé, végül a 14. helyen állt meg a számláló, maradt a B döntő megint


• 
  
  A normáltávú OB-ról irtam már bejegyzést, itt is az első kieső lettem s futhattam egy kellemeset a B döntőben

Ennyivel le is zárhatom az OB-kat nem is érdemes sokat elemezgetni, hiszen a befektetett munka mindíg meglátszik az eredményeken, én ennyit is dolgoztam az idén. hogy pontosan mennyit azt a Gamin honlapról sikerült letöltenem. A Garmin számlálója mindösszesen 91 edzésnél tart az idén és 785 regisztrált kilóméter jött özssze ezek alatt a mozgások alatt. Mivel mostanában több alkalommal is lemerült az órám, szerintem olyan 4-5 futás nincs megörökítve s lementve a Garminba, ami még kb 50 kilómétert ad hozzá a számokhoz. Nem szükséges magasan képzett statisztikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk, hogy ez szűken heti két futásos átlagot ad, valamint futásonként alig több, mint 8 kilóméter megtett távot. Mivel 7km alatt nem volt edzésem ennek az eredménynek a torzulását, a futás közben több esetben lemerült futóórámnak a számlájára írom.

Nem nyújtom tovább a rétest, kevés edzés, kevés kilóméter és kevés versenyzés ez egyenesen vezetett a B döntőkbe. Vannak már új céljaim a 2012-es évre s el is kezdtem már elérésükért dolgozni, de erről majd a következő bejegyzésben írok bővebben

OBk és ezzel vége az évnek

Az elmúlt két hétvégén megint OB dömping volt a hazai tájfutásba, így az én életemben is. Az első verseny a Nappali OB volt Pirtó központtal. Az előzmények nem voltak biztatók egyáltalán, a verseny elött egy héttel, pénteken reggel, mikor a kutyámnak vizet akartam adni meghúzódot valami a hátamban s ettől beállt a jobb forgóm, ez másnap sánta csiga menetet eredményezett a tataiak által szervezett tájfutó rendezvényen, a Gyémánt fürdőben, de legalább a sorsoláson nyertem egy családi ingyenes belépőt. A kabátomat mikor leejtettem, alig tudtam lehajolni érte, egyik jelenlévő meg is jegyezte, hogy ha tudja, hogy ennyire fáj a hátam, inkább odalép hozzám segíteni. Szerdán már hajlott hátam s csütörtökön kimentem egyet kocogni, de nem esett még jól s látszott, hogy Ricsi elött beérni esélyem sem lesz a szombati selejtezőn. A versenyt amúgy nyugodt tempóban, inkább hibázás elkerülésével akartam letudni s ekkor valószínűsítettem magamnak az "A" döntőt. A tempóm valóban nem volt nagy, de az első pontra azonnal sikerült egy extra kunkorral érkeznem, ami nekem olyan fél perc pluszt jelentett. Az kettesre nem volt hiba, a hármasra menet meg a térkép fent akadt egy ágon s kirepült a kezemből, újabb fél perc s a négyesre sikerült megint egy fél percet legalább benne hagynom az átmenetben, ekkor nem is lepett meg, hogy Baracsi Ricsi lazán el is ment mellettem, fél percet kaphattam ennyi idő alatt futásban így el is fogyott a 2 perc, ami köztünk volt. A hatodikra menet hibáztam egy izmos 3-4 percet, utána csak futni kellett volna de azt meg nem tudtam, így beérkezésem után nem kellett csodálkoznom azon, hogy az OB hagyományokhoz híven én vagyok az első kieső a selejtezőmből. A pályát a routegadget-en lehet megnézni F40/1.

Másnap már egész jól tudtam használni a térképet is s a tempót is éreztem, hogy bár gyorsabb mint előző nap, de jobban is esik a futás, mint előző nap, a B döntőben viszont már nem lehet király az ember, itt kb 4 percet hagytam a pályában, pontonként szépen elosztva s kaptam egy percet a napi győztestől.

A következő hétvégén, vagyis most 22-23.-án az OCSB OEVB párosítást rendezték meg Gyöngyöstarján határában. Az előzetes pálya adatokból is látszott, hogy bizony nekem még a leggyengébb F125-ös pálya is kemény lesz, a maga 265 szintjével, de a Mikiék pályájának a végig gondolásába is belehaltam. A pályának a legelején megint csináltam egy buta hibát s kb 1.5 perc előnyt adtam is az ellenfeleknek, utána viszont csak utvonal választási gondokat illetve pont közeli bizonytalanságokat követtem el. Sajnos nagyon kijött, hogy erdőben nem futottam az idén egy normálisat, talán a KOB-n, de ott is elég bizonytalan volt a mozgásom. Na mindegy a pálya felénél megfogott a mögöttem induló s onnét minden átmenetben más utvonalon menve a pontnál találkoztunk. A pálya vége felé volt egy hosszabb átmenet, ennek az utvonalválasztásánál én a mászást és a gyors halált választottam ő meg a körbe az úton megoldást favorizálta. A ponthoz megérkezve nem láttam a srácot, de a következőnél, ami egy egyszerű átmenet volt megint mögöttem fogta a pontot s onnét már csak egy kis bozót menet , majd jött is a befutó. A befutó elött a patakból közvelenül mellettem ugrott már ki a srác s le is csapott egy szabad aljzatra. Én is dugtam a dugókámmal s hallottam egy csippanást, volt egy kis bizonytalanság bennem a hang forrását illetően, de gondoltam biztos az én aljzatom volt. Mikor beértem láttam, hogy van idő a lapomon, így megnyugodtam, hogy minden OK, majd 10 perccel késöbb a Miki vette észre, hogy a lapom tetejére a "hiba" szó van kiírva, hát így történt, hogy szegény fiúk feleslegesen küzdötték végig a pályájukat, mert én disq-t adtam az egész csapatnak.

Vasárnap már nem volt csapatunk az OEVB-n, mert Zoli nem épült még fel 100%-osan a sérüléséből s nem volt negyedik versenyzőnk, én azért elmentem megnézni a Bence fiamat a KST csapatában s meglepődve hallottam, hogy F170-ben lenyomták a Tipót, igaz a Gyöngyös, de akkor is nagy tett ez, én még a saját kertemben sem biztos, hogy le tudnám győzni a Martint vagy a Ricsit.

Hál' Istennek ez volt az utolsó tét versenyem az idén, még egy megyei verseny van vissza a hétvégén s vége az évemnek. Ez az év biztosan nem fog a siker sztorijaimba bekerülni.

Az OCSB-s pályám itt található.

Feledhető hétvége

Azzal kezdem, hogy sajnos a tájfutással annyit volt mostanában időm foglalkozni, amennyi bejegyzést írtam a témával kapcsolatban. Az augusztusi munkahely változás után csak most kezdem beállítani az új életemet az új munkahelyhez és a hozzá tartozó körítéshez. A beállítatlanság időszakába viszont belecsúszott egy OB, mégpedig a legrövidebb az összes közül. A verseny elött volt több visszajelzés is, hogy nem kellene nekem ez az OB, de mivel rövid volt és a csapatból pedig kidölt a Gyulai Zoli, be kellett vállalnom a hétvégi tájfutást. A szombati verseny, mint minden ROB, selejtezővel kezdődött, ahogy utólag a részidőket nézegettem, már futás tempójából adódóan, hiba nélkül is csak max a 10. hely körül végezhettem volna a csoportomban, hibáztam egy olyan 1.5 percet, két pontra kb egyenletesen elosztva, így nem kellett meglepődnöm, hogy második kieső voltam a csoportomban. A döntőn, már csak olyan 40 másodpercet hibáztam, így a szombatot az F40-es kategória B döntőjének 4. helyén zártam. Visszatekintve a városi, második futás jobban esett, itt a másik 30 másodpercet a győztestől futásban kaptam. Végig nézve a sombati teljesítményemet, nagy reményeink nem lehettek a vasárnapi pontbegyüjtővel kapcsolatban, de egy nagyon szerencsés leosztás és egy két ellenfél kipontozódása esetében még bízhattunk a 3. hely megszerzésében. A versenyre egy szépen kialakított taktikával indultunk, ami az volt, hogy én kapom a vonal melletti pontokat, így a legrövidebb pályát s Miki és Pityu viszik a nehezét. A célban ott hagytam a térképemet s talán majd Miki elhozza nekem vmikor, de van egy olyan gyanúm, hogy ezt a taktikát nem sikerült végrehajtanunk. Pedig szépen indult minden elosztottuk a pontokat, de én két helyen is túlvállaltam magamat, az egyik helyen, szintet, mászást és így állóképességet igénylő pontot elvettem a Miki elöl, a másik helyen pedig nem ellenkeztem egy pont rám osztása felöl s így sikerült egy 23 perces átmenet bevállalnom, aminek közel 2/3-át 3-as zöldben kellett megtennem. A mászás és a 3-as zöld megtette a hatását így időben sokat küzdöttem, fizikailag pedig nagyon elfáradva futottam be. A pláne ezután még az volt, hogy a Miki egy kötelező pontunk helyett a mellette levő pontot fogta meg, így disq volt az eredményünk. Egy sörrel majd jön nekünk a Miki az eredménytelen szenvedés miatt valamelyik idei OB-n, vagy megbocsájtok neki, ha a EOVB-n megint első háromba hozza a csapatot. Hát ez történt az elmúlt hétvégék egyikén, van mit feledni, de jönnek az OB-k csőstöl a következő egy hónapban.

Adat változás

Kedves néhány olvasóm!

Szeretném bejelenteni, hogy az eddigi munkahelyi e-mail címem (ferenc.varsanyi@sanmina-sci.com) péntekkel, 2011.07.29-el megszűnik!

Ezzel együtt a +36 30 84 84 962-es telefonszámon lévő elérhetőségem is véget ér, ha valaki nem tudja a magán telefonszámomat, péntekig kérem csörgessen meg s megadom neki, illetve a gmail-es címemen (ferencvarsanyi@gmail.com) el tudtok a jövőben is érni!

Üdv,

Feri

HOB_2011

Alcím: Avagy egy verseny amin 4 napig még indulónak mondhattam magam.
Történet még valamikor az ősszel kezdődött, mikor megtudtam, hogy hozzánk elég közel a Vértesben lesz a 2011-es HOB. Ekkor gondoltam, hogy még van idő, majd jól felkészülök rá s a nevezéskor csak az lesz a gondom, hogy melyik katagóriában induljak. A felkészülésemről túl sok bejegyzést nem tudtam írni, mert sem az állandó sötétben futás sem a téli hideg nem motívált a célom eléréseben s sötétben, úton rossz térddel, meg még életveszélyes vállalkozás is lett volna szét edzeni magamat. Ahogy a tél is lassan elmúlt, eljött a nevezési határidő is a HOB-ra s eldöntöttem, hogy én bizony oda nem megyek el. Majd megnéztem a nevezettek listáját s láttam benne Cserna Bandi klubb társamat, gondoltam, ő sem lehet sokkal edzettebb, legalábbis a Tbánya közelében még nincsenek a hegyek eltolva. Ekkor felbátorodtam, ha ő túl éli, akkor én is megpróbálkozom s benevezek a vértesi surviver show-ba. Meg is tettem mindezt kb 1 nappal a nevezési határidő elött, zOLi nagyon készségesen jelezte, hogy indítja a nevezésemet illetve megkaptam a rendezőktől is a visszajelzést, hogy felvettek a listájukba. Határidő elmúlt s kaptam egy újabb triggert a HOB-ról, ami azt mondatta velem, hogy természetesen főnök, én is dolgozni szeretnék azon a hétvégén. Ekkor jött a gyors kapálózás, vajon meg volt-e már a sorsolás s vissza tudok-e még lépni, hogy legalább anyagilag ne bukjak, ha már nekem csak az internetes eredmények böngészése jut arra hétvégére. Szerencsére sikerült visszalépnem, igy nem kell kifizetni a nevezésemet, de ez most nem különösebben vigasztal.

A zOLinak mindíg igaza van

Egyik régebbi bejegyzésemben a kacsás tavi kört istenítettem s a megjegyzésemre, hogy itt akár még sötétben is szívesen kimennék edzeni, Gyulai Zoli azt írta, hogy vigyázzak a vadászokkal. A bejegyzés óta, már csináltam 3 futást az utvonalon s ebböl mindhármat sötétben tettem meg. Egyet Harkányi Zolival nyomtunk le, ekkor olyan köd volt, hogy sötétben s ködben akkor láttuk csak meg az utkereszteződéseket, mikor már megbotlottunk az oldalról jövő keréknyomokban. A másik két futást egyedül csináltam, pontosabban a legutóbbinál, csak azt hittem, hogy egyedül vagyok a terepen. Mikor jöttem már vissza az utvonalon a mezők szélénél egy alakot láttam állni, mikor hozzá értem, megszólított, hogy fiatal ember mit csinál maga itt sötétben. Mentségére legyen mondva, hogy a lámpám fény elosztása miatt nem látott a fény alá, így nem láthatta, hogy a fiatal ember megszólítás az én esetemben egy kicsit túlzás. Én mondtam neki, hogy bár lehet, hogy nem pont ez jött le a mozgáskúltúrámat elnézve, de én most futó edzést próbálok végezni. Erre ő azt mondta, hogy ne toljuk el egymás szórakozását és ha lehet a jövőben sötétben erre ne fussak többet, mint kiderült ő és a társai vadászni próbáltak azon az estén. Én illendően válaszoltam, hogy megértettem, azt már meg sem kérdeztem, hogy mi a szórakozás az állatok lelövöldözésében s elindultam kifele a területről. Késöbb még egyszer elkerültük egymást, ekkor emberünk ment el mellettem autóval s a sorompónál még egyszer beszéltünk, ahol megjegyezte, hogy az útvonalamon három vadászlesből láttak s hívták a fő vadász (őt), hogy mit keres az a sántító elmebeteg lámpás valaki az ő területükön. Hát ez van, de ha csak egy őzikét is megmentettem aznap, akkor már megérte a konfrontálódás

Természet idegen lény lennék?

Régóta gondolkozom a dolgon, hogy az ember s közöttük én mennyire vagyok a természet része vagy a természetbe való jelenség. A legutóbbi elgondolkoztató esemény múlt szombaton történt velem, ugyanis a Megalódusz Hegyifutó rajtjának mezején indultam neki az edzésnek, hogy megnézzem a verseny eredeti útvonala futható-e. Mint minden edzés elején most is meg kellett látogatnom a bokrokat a tisztás szélén. Mikor mentem vissza a mezőre, egy fa ág úgy állt bele a fülembe, hogy bele ment a hallójáratomba s szerintem kibökte a dobhártyámat. A gond az a reakció idő és a helyzet hihetetlen mivolta volt, nem tudtam felfogni jó ideig, hogy mi is történik a fülemmel, miért fáj s meg kellene állnom, különben gáz lesz, csak mentem előre. Most 3 nappal az edzés után is fáj a fülem.

Hááát....

Az előző bejegyzéseim alatt sem tudtam sok futásról beszámolni, sajnos jól végrehajtott edzéstervvel most sem dicsekedhetek. Az elmúlt három futásom során viszont az történt velem, hogy olyan 5 kilóméter lenyomása után, megfájdult az achillesem. Tegnap az 5. kilinél még volt vissza olyan 11-12 és majd' a fél Gerecse, ezért ez a dolog nem töltött el túlzott boldogsággal a futás végén már kocogni sem mertem, a városba érve leállítottam az órámat s "haza" sétáltam. Remélem nem lesz semmi komoly, a következő futást keddre tervezem, addig kenegetés, nyújtás, maszírozás van.
Ja még annyi, hogy szintén tegnap a Turulhoz érkeztem meg s innét kellett volna lemennem a lépcsőn a városba, mikor elindultam volna lefelé, egy ember kapaszkodott éppen felfele a korlátban erőssen bízva s a kérdésemre, hogy csúszik-e a lépcső, a meglehetősen-választ adta, nekem ez azt jelentette, hogy körbe az úton le a városba. Így ezzel az extra hurokkal elértem, hogy tegnap sikerült a EOVB/ OCSB hétvége óta a leghosszabb futásomat összehozni, 15.4 km-t.
Ja, igen, hogy az önbecsülésemnek is adjak egy kiadós pofont, az elmúlt hetek során a tájfutó levlista segítségével egy csomó, sporttal, sportolás alatti, elötti étkezéssel, frissítéssel kapcsolatos linkre ellátogattam, az egyik segítségével kiszámoltam a testtömeg indexemet s kijött, hogy túlsúlyos vagyok, hát ez van, lehet, hogy túl nehéz vagyok az izületeimnek?

Abszolút 0

Abszolút 0 avagy az a hőmérséklet, minél nincs már lejebb.
Wikipédia ezt írja róla:
Az abszolút nulla fok az a hőmérséklet, amelynél a testből nem nyerhető ki hőenergia.
Majd pedig:
Negativ hőmérséklet
Egyes félig izolált rendszerek (például egymásra nem ható spinek egy mágneses térben) elérhetnek negatív hőmérsékleteket, bár ebben az esetben sem lesznek hidegebbek, mint 0 K. Elképzelni őket inkább így lehet: t > T=∞, vagyis érintkezés esetén minden esetben a negatív hőmérsékletű rendszerből fog energia folyni pozitív hőmérsékletű (t > 0 K) rendszerekbe.

Na, ha a sok tudományos dolgon túl lépünk, lássuk, hogy is kapcsolódik ez a fenti okfejtés az én blogomhoz.

Hát úgy, hogy mint azt már többször kifejtettem, november óta igen komoly motívációs válságban szenvedek, amihez még hozzá jöttek a decemberi -14C fokok és a rengeteg munka a gyárban. Ennek az lett az eredménye, hogy volt olyan 2 hét decemberben, hogy egyetlen lépést sem futottam. Ezek után kihagytam a szilveszteri futást az Öreg tónál, de a kutyámmal otthon kocogtunk egyet az új év tiszteletére, ekkor majdnem belehaltam a 6 kilóméterbe. 2.-án kimentem a tatai tóhoz futni egy 10 kilit, s szintén nem esett jól, ráadásul itt már vittem magammal a pulzus mérőmet is s tisztán látszik, hogy mikor Gottwald Zoli barátom csatlakozott hozzám s elkezdte diktálni a tempót, majd' bele haltam a 4.40-es ezrekbe síkon(!!!!) . Régebben még verseny helyzetben sem tudtam magamból kicsiholni 165-nél magasabb púlzusokat, most meg kalapál a szívem, mint ha soha nem futottam volna. 170 feletti csúcs értékkel mentem a Zoli mögött, ő meg lazán beszélgetett velem. Ezután gondoltam, hogy az akkori formám az abszolút nulla, ahonnét már nincs lejjebb. Most hétvégén is kimentem a kacsás tóhoz futni itt megállapítottam, hogy de sejnos annál lejjebb is vihet engem a sors, mint ahogy lehet negatív hőmérsékelt Kelvinben. Majdnem belehaltam a futásba, fájtak a hát izom csökevényeim és a comb izmaim, egy szóval az egész én (talán a szempilláim nem). 11.5 km lett a vége s valamivel kicsúsztam a 60 percből, ami olyan 5.20-as átlagot jelentett. Az biztos, hogy egy hónapon bellül ennek 5 percesre le kell mennie, különben nincs értelme versenyzésben gondolkozni. Persze az régi tény, hogy a hegyek megmutatják a befektetett munka mennyiségét s ha kevés, durva és gyors visszajelzést adnak, kellemes kis kör ez a kacsás tavi útvonal s lehet még könnyedén bővíteni is, így vszínüleg a jövőben többször fel fogok ott tűnni, akár fejlámpával is...