A váltó OB-t a KOB utáni napon rendezték azonos helyszinnel s céllal mint az előző napi versenyt. A váltótól túl sok eredményt nem vártunk, hiszen az egyik húzó emberünk kiesett térd sérülés miatt, így a tartalék játékosunkkal Judittal lett teljes a csapat. A verseny rendezők az előző napi hőgutában szenvedő emberek láttán néhány felhőt varázsoltak vasárnap reggelre az égre s az első futók futása alatt pár eső csepp is esett, hogy minden kívánságunk teljesítve legyen. A mi kategóriánk 9.20kor indult s mivel Mikit, az első futónkat még kilenckor sem találtuk, gyorsan beöltöztem, hogy ha kell elinduljak első futóként. Dugóka, tájoló, futóruha elő s öltözködés, majd a cipő felvétele elött jött a Zoli s mondta, hogy megtalálta Mikit, nem kell kapkodnom. Mivel hűvösebb volt mint szombaton, nem tudtam eldönteni kell-e a camelbag. 20 perccel a kategóriánk tömegrajtja után nekiálltam melegíteni s a döntés megszületett, camebaggel fogok futni. Szóval teljessé tettem az öltözékemet a s mentem mozogni. Míg a vereny elötti szokásos salak ürítésen voltam, éreztem, hogy a combjaim nem túl frissek, de a vizes zsák a hátamon sokkal nagyobb önbizalmat adott, mind szombaton bármelyik futásom elött volt. Az erdőből kifele jövet pont láttam a Miki hátát, hogy átment az átfutón, elötte meg hallottam, hogy a szpíker bemondja Kovács Fefét a PVSK első futóját. Törlés ellenőrzés s vár
tam, az indulásomat, gondoltam Fefe bejön s majd figyelem Mikit, így elhelyezkedtem a sorban Kovács Lacika mögé. A legkellemesebb melepetés akkor ért, mikor megláttam Mikit a célegyenesben lehajrázni Fefét, így ugrottam is Lacika elé s kezdődött a buli. Kikocogtunk a térképekig s Lacika pont az enyém, én pedig pont az ő térképe elé álltam be, gyors hely csere s fólia eldobás majd nekilendültünk az aznapi szeánsznak. A térképrajtig ugye kötelező utvonal követés volt, itt megnéztem az első pontomat s a z útvonal választás, ki az útra, el az első tisztásokig ott be az erdőbe s a tisztáson figyelni a 39-es pontomat. Na, a ki az útra úgy fordítódott le a fejemben, hogy a nagy vastag útra kell mennem, így a rajtbolya után irányt vettem a nagy út felé, valami azért nem hagyott nyugodni így mégegyszer megnéztem a térképet s le is hülyéztem magamat, hiszen nem úton, hanem az ösvényen kellett volna tovább menni a rajtból, gyakorlatilag egyenesen, így visszanyomtam az ösvényre s ekkor láttam Lacikát elfutni elöttem. Mivel más szögbe ment be az erdőbe nem is foglalkoztam vele többé, mentem a saját pályámon. A tisztásra kiérve tudtam, hogy jobbra húztam, vagyis balra kell legyen a pont, elindultam felé hopp egy bólya, igazából nem tűnt az én pontomnak a jellegét tekintve, de mivel mellette kellett elmennem megnéztem a kódját, 49 na ez pont az enyém s meglepetten, megállapítottam, hogy megint hülye voltam, dugtam s indultam a kettes felé. Az első lépés az volt, hogy megnéztem a kettes kódját is, s ezt mindíg úgy csinálom, hogy azt nézem, hogy az éppen fogott pont kódja után mi jön, nos ekkor döbbentem le, hogy az én első pontom nem a 49, hanem 39 volt, vagyis rossz pontot fogtam s nem is voltam hülye, fordulás és futás, ahova a pontot vártam s ott volt a 39. Ebben az átmenetben így mindennel együtt szerintem a Lacika és még 2 perc ment el. A kettesnél mentem a legjobb tudásom és erőnlétem szerint, majd egyszer megálltam s mondtam, hogy a pontnak itt kell lennie, körülnéztem s mögöttem kb 10 méterrel meg is láttam a bólyát. A következő pontra irányba szándékoztam menni a dombokat kicsit kerülgetve s mikor felkenődtem a bozóton, balra indulva keresni akartam egy átjárót, mentem, mentem s egyszercsak kiértem egy útra. Megáll körülnéz térkép beáll északnak s megint szidtam magamat, a ponttól nagyon balra lévő útra értem ki. Innét már egyszerübb volt körbe nyomni ösvényeken, mint bemenni megint a dzsindzsába, szerintem ez is volt kb 2,5 perc veszteség, ha nem több. A 4. pont sem lett hibátlan, ott is a bozóton történő áttörések miatt balra húztam s egy tisztással elnéztem magamat, majd mikor a nagy tisztás mögötti töbröt megláttam, fordultam jobbra s mentem be a pontomhoz, újabb eldobott 1 perc. Az 5. re menet a bátyámat kellett helyre tennem, míg a SMAFCos 105-ös csapat szerencséjére a 6-7 között a jobbos útvonalat választottam így a Pozsinak meg tudtam mutatni hol is van a dűnék között. A jobos utvonal egy olyan újabb fél perc extrát jelentett illetve a pont álványán 161-es szám volt s mivel ez messziről látszott oda sem mentem a dobozhoz, hanem kezdtem megint vakarózni, hogy mit cseszhettem el. Mikor vki éppen jött kifelé megkérdeztem, hányas volt a pont, mondta, 79, na ez nem esett jól. A 8-9-el nem volt gond s mivel minden pontfogás örömére ittam egy kis italt a nyilt terület és az ottani meleg sem vágott agyon, mint szombaton. A 10 esre menet megint a bozótosig minden OK volt s utána elhúztam nagyon jobbra s felkenődtem a nagy úton, fordultam s mentem a pontom felé, ez is volt legalább egy perc, ha nem több veszteség, a tempómat figyelembe véve. A következő pontra pontosan tudtam, mikor, hol megyek át s a tisztás széléről rossz bozótfoltot kis dombbal néztem ki magamnak, természtesen volt is pont mögötte s a száma 34, már majdnem megint beugrottam, de nem erre emlékeztem, ezért megnéztem az én kódomat, upssz, nekem 43 kell, kis gondolkodás s mentem egy dombbal odébb s ott volt a pontom, de elvesztettem kettő percet megint. Átfutó jött s utána két, éppen az egyszerüségétől nehéz pont. Elnézve a két hátralevö átmenetet, még egy utolsó hajrára készülve el kezdtem nyomni a fenyvesben, majd pár másodperc múlva rájöttem, hogy egyáltalán nem biztos, hogy jó fenyősorba álltam bele. Jobbra balra tekintgetés után érzésből balra fordultam s fenyő sávot váltottam, majd mikor megláttam a jelleghatárhoz hasonló képződményt tőlem jobbra, megint rájöttem, hibáztam. A következő kicsi átmenetet is megettem, a töltésen átkelés után jobbra nézegettem, mert oda vártam a pontot, majd visszafordultam a töltéshez s megláttam a pontotmat a helyén. Jött a befutó s a váltás, illetve a szomorú tény, hogy az utolsó kis körben megint elszóram 4 percet. Mindezek ellenére a 4. helyen küldtem ki a Juditot, kettő perccel a harmadik hely mögött, Judit egy jó futással 7. helyre hozta be a végén a csapatot. Mennyit hibáztam? Szerintem simán 12 perc felettit s ennyit kaptam is Lacikától....
tam, az indulásomat, gondoltam Fefe bejön s majd figyelem Mikit, így elhelyezkedtem a sorban Kovács Lacika mögé. A legkellemesebb melepetés akkor ért, mikor megláttam Mikit a célegyenesben lehajrázni Fefét, így ugrottam is Lacika elé s kezdődött a buli. Kikocogtunk a térképekig s Lacika pont az enyém, én pedig pont az ő térképe elé álltam be, gyors hely csere s fólia eldobás majd nekilendültünk az aznapi szeánsznak. A térképrajtig ugye kötelező utvonal követés volt, itt megnéztem az első pontomat s a z útvonal választás, ki az útra, el az első tisztásokig ott be az erdőbe s a tisztáson figyelni a 39-es pontomat. Na, a ki az útra úgy fordítódott le a fejemben, hogy a nagy vastag útra kell mennem, így a rajtbolya után irányt vettem a nagy út felé, valami azért nem hagyott nyugodni így mégegyszer megnéztem a térképet s le is hülyéztem magamat, hiszen nem úton, hanem az ösvényen kellett volna tovább menni a rajtból, gyakorlatilag egyenesen, így visszanyomtam az ösvényre s ekkor láttam Lacikát elfutni elöttem. Mivel más szögbe ment be az erdőbe nem is foglalkoztam vele többé, mentem a saját pályámon. A tisztásra kiérve tudtam, hogy jobbra húztam, vagyis balra kell legyen a pont, elindultam felé hopp egy bólya, igazából nem tűnt az én pontomnak a jellegét tekintve, de mivel mellette kellett elmennem megnéztem a kódját, 49 na ez pont az enyém s meglepetten, megállapítottam, hogy megint hülye voltam, dugtam s indultam a kettes felé. Az első lépés az volt, hogy megnéztem a kettes kódját is, s ezt mindíg úgy csinálom, hogy azt nézem, hogy az éppen fogott pont kódja után mi jön, nos ekkor döbbentem le, hogy az én első pontom nem a 49, hanem 39 volt, vagyis rossz pontot fogtam s nem is voltam hülye, fordulás és futás, ahova a pontot vártam s ott volt a 39. Ebben az átmenetben így mindennel együtt szerintem a Lacika és még 2 perc ment el. A kettesnél mentem a legjobb tudásom és erőnlétem szerint, majd egyszer megálltam s mondtam, hogy a pontnak itt kell lennie, körülnéztem s mögöttem kb 10 méterrel meg is láttam a bólyát. A következő pontra irányba szándékoztam menni a dombokat kicsit kerülgetve s mikor felkenődtem a bozóton, balra indulva keresni akartam egy átjárót, mentem, mentem s egyszercsak kiértem egy útra. Megáll körülnéz térkép beáll északnak s megint szidtam magamat, a ponttól nagyon balra lévő útra értem ki. Innét már egyszerübb volt körbe nyomni ösvényeken, mint bemenni megint a dzsindzsába, szerintem ez is volt kb 2,5 perc veszteség, ha nem több. A 4. pont sem lett hibátlan, ott is a bozóton történő áttörések miatt balra húztam s egy tisztással elnéztem magamat, majd mikor a nagy tisztás mögötti töbröt megláttam, fordultam jobbra s mentem be a pontomhoz, újabb eldobott 1 perc. Az 5. re menet a bátyámat kellett helyre tennem, míg a SMAFCos 105-ös csapat szerencséjére a 6-7 között a jobbos útvonalat választottam így a Pozsinak meg tudtam mutatni hol is van a dűnék között. A jobos utvonal egy olyan újabb fél perc extrát jelentett illetve a pont álványán 161-es szám volt s mivel ez messziről látszott oda sem mentem a dobozhoz, hanem kezdtem megint vakarózni, hogy mit cseszhettem el. Mikor vki éppen jött kifelé megkérdeztem, hányas volt a pont, mondta, 79, na ez nem esett jól. A 8-9-el nem volt gond s mivel minden pontfogás örömére ittam egy kis italt a nyilt terület és az ottani meleg sem vágott agyon, mint szombaton. A 10 esre menet megint a bozótosig minden OK volt s utána elhúztam nagyon jobbra s felkenődtem a nagy úton, fordultam s mentem a pontom felé, ez is volt legalább egy perc, ha nem több veszteség, a tempómat figyelembe véve. A következő pontra pontosan tudtam, mikor, hol megyek át s a tisztás széléről rossz bozótfoltot kis dombbal néztem ki magamnak, természtesen volt is pont mögötte s a száma 34, már majdnem megint beugrottam, de nem erre emlékeztem, ezért megnéztem az én kódomat, upssz, nekem 43 kell, kis gondolkodás s mentem egy dombbal odébb s ott volt a pontom, de elvesztettem kettő percet megint. Átfutó jött s utána két, éppen az egyszerüségétől nehéz pont. Elnézve a két hátralevö átmenetet, még egy utolsó hajrára készülve el kezdtem nyomni a fenyvesben, majd pár másodperc múlva rájöttem, hogy egyáltalán nem biztos, hogy jó fenyősorba álltam bele. Jobbra balra tekintgetés után érzésből balra fordultam s fenyő sávot váltottam, majd mikor megláttam a jelleghatárhoz hasonló képződményt tőlem jobbra, megint rájöttem, hibáztam. A következő kicsi átmenetet is megettem, a töltésen átkelés után jobbra nézegettem, mert oda vártam a pontot, majd visszafordultam a töltéshez s megláttam a pontotmat a helyén. Jött a befutó s a váltás, illetve a szomorú tény, hogy az utolsó kis körben megint elszóram 4 percet. Mindezek ellenére a 4. helyen küldtem ki a Juditot, kettő perccel a harmadik hely mögött, Judit egy jó futással 7. helyre hozta be a végén a csapatot. Mennyit hibáztam? Szerintem simán 12 perc felettit s ennyit kaptam is Lacikától....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése