Szombati kocogás a Turulnál

Garmin Connect - Activity Details for The Turul circuit

Két dolog miatt is írom ezt a bejegyzést, az egyik, hogy teszteljem a Garmin útvonal csatoló programjának a működését, a másik, pedig, hogy ne legyen az oldalam sokáig feltöltés nélkül. Sajnos a sparin kezdődött térdfájásom még mindíg nem múlt el teljesen és ráadásul a téli körülmények sem tesznek jót nekem( beton, beton, múrva, ahol futhatok). Szombaton kocogtam egyet, hát már messze van a tervezett formám, bevallom ilyenkor már 15 kiliket akartam futni normál edzésként s hétvégén kicsit hosszabbat, de most a 9 is kihívásokat tartalmazott. Az edzésen amúgy élveztem a gyermekeim szófogadásából érkező előnyöket, ugyanis pénteken megkértem őket, hogy pakoljanak ki mindent amit vásároltam a kocsimból, hát ők a Tesco-s zacskóban lévő futó cuccaimat is kitették. Így a vész esetére eldugott cuccomat kellett kihalásznom illetve futó pólónak meg azt neveztem ki, amiben éppen akkor voltam, ez azt is hozta magával, hogy edzés után nem volt mibe átöltöznöm. Másnap már fájt a torkom, azóta pedig beteg vagyok, talán holnap, csütörtökön megkisérlek egy könnyebb mozgást, de ez még nem biztos. Egyik ismerősöm hozott nekem egy LED lámpát, amit ő egy bicós fórumon keresztül rendelt meg s ez a lámpa teljesen új "megvilágításba" tette az eddig haszált fejlámpáimat. Azzal valószínüleg bizonyos erdőben futásokat is fel mernék vállalni éjszaka, de még eldöntöm beszerzek-e egy olyan brutál lámpát magamnak.
Ja igen, aki felmegy a csatolt oldalra s megnézi a pulzus adatokat az ne ijedjen meg, nem voltam infarktus közeli állapotban a könnyű edzés során, egyszerűen a pulzus szenzor gumija kinyúlott s folyamatosan igazgatnom kellett, hogy a helyén maradjon s a végén meguntam, hagytam had csússzon le a derekamra. Ez okozta az extrém adatokat

Fényszenyezés

Nem tudom ki hogy van vele, de manapság egyre többször döbbenek meg, szokatlan állapotokon futás közben.
Az elmúlt hetekben azt vettem észre, hogy ha sötétben edzek a Panoráma úton gyakorlatilag nem kell lámpa, hiszen tökéletesen lehet látni az utat (persze a kis egyenetlenségeket nem s pont ebben reccsenhet meg boka vagy térd). Előszőr azt hittem, hogy a hold miatt van ez az állapot, majd rájöttem hogy az említett edzések alatt nem is volt látható a hold, most hogy telehold van, viszont az árnyékom is látszik este 8-9 körül! Szóval ha nem hold akkor meg honnét jön ez a sok fény, tettem fel magamnak a kérdést s megfigyelve, hol van sötétetebb és hol van világosabb rájöttem, hogy Tatabánya fényei sugároznak fel oda a magasba. Tegnap hasonló élményem volt Tatán az Öreg-tó körül, aki ismeri a kört tudja, hogy egy része erdős/ fás területen megy s elvileg a fák takarják a fentről érkező fényeket, na itt, tegnap simán lekapcsolt lámpával futottam, mert többet láttam a ködben lámpa nélkül a "természetes" fényben, mint a lámpám fénycsóvája által bevilágított "fehér tejben". Értelem szerűen ekkor Tata, illetve Lagzi Lajcsi lakóparkja által sugárzott fény hatását élveztem.
Ne értsetek félre, nem akarok senkit sem lámpa nélküli futásra bíztatni, az alapelvem még mindíg a látni és látszani, nekem még piros hátsó lámpa is van a cuccomon, de döbbenetes, hogy mennyire tönkre tudjuk tenni a saját környezetünket. Környezetvédő mozgalmat sem szeretnék indítani(pontosabban igen, indítanék, ha lenne időm vele foglalkozni), viszont mindenkit kérek, aki olvassa ezt a bejegyzést, gondolkodjon el azon, hogy saját lakásában, házában mindíg csak a legfontosabb lámpákat használja-e!
Egyszer láttam egy éjszakai fényképet a földről s Európa nem volt más mint egy-két nagy, vastag fénylő csík, a kép szép, de elgondolkoztató...

Közvélemény kutatás

Sajnos nem túl sok olvasóval büszkélkedhetek, bár már tatabányai futó barátaim közül egyre többen látogatnak néha el az oldalamra.
Érdekes dolog GPS-es órával futni, hiszen egész pontos tempó és pulzus adatokat ad főleg, mióta a pulzus mérőmben kicseréltem az elemet.
Amit most az idelátogatóktól kérdezni szeretnék, az egy egyszerű stopperrel is megmérhető. Mivel mostanában csak este tudok futni, marad az aszfaltos edzés és ez hozza magával a panoráma út használatának a szükségességét. Az érdekelne, hogy ki mennyi idő alatt jut fel a Turulhoz és vissza. Én egy kicsivel a közlekedési lámpa elött, az ösvény végénél, indítom a stopperemet s a Turul parkolója elején lévő CÉL feliratnál nyomok részidőt. Ugyanez visszafele. A kérdésemet azért teszem fel, mert szeretnék valamilyen célt kitűzni magam elé, ugyanis manapság bármikor futok egyedül ugyanazt az időt kapom. Én most 16/ 12-nél tartok. Köszi mindenkinek, aki hozzászól!

A "férfias" kör

Miután Lajos kérte, hogy áruljam már el,hogy is néz ki a férfias köröm, az alap adatokat meg osztom itt a blogon, kb.16 km, de még bővíthető és kb 5-600 szint van benne (a GPS -es órám a múltkor 16.5 km, 941m felfelét és 938m lefelét írt, de szerintem ez hibás adat).
Elkezdtem leírni az egész pályát, de rájöttem, hogy nem fog sikerülni. Sajnos nincs olyan tájfutó térkép, amin be tudnám mutatni de szerintem még decemberben fogok rajta futni hétvégén s akkor meginvitálok mindenkit az együttes mozgásra. Elöljáróban annyit róla, hogy a Megalódusz hegyifutó rajtjánál indul a tisztáson s megy a verseny útvonalán egészen a híd utáni ösvény végéig. Innét fel szoktam fordulni a mészégető mellett menő ösvényre s felmegyek a csemete kertig a túristajelzésen. Ahol az megtörik a nagy meredekbe, én megyek tovább a csemetekert kerítésével párhuzamosan a beton útig. A beton úton becsatlakozom a Juditék edző körébe s azon megyek a szerpentin alján lévő írtásig. Ők az írtás mentén szoktak futni tovább én pedig az első elágazóban neki megyek a hegynek balra fel az úton. Innét egy nagyobb kört leírok a környéken fellelhető hegyek érintésével, majd ismét becsatlakozom a Juditék útvonalába s a csemete kerttől lerongyolok a szanatóriumhoz úgy, hogy a mészégetőnél még kihasználom a túristajelzéses ösvény nyújtotta dombokat.
Így nagyon vázlatos, de rendkívül szép útvonal. Bevallom a visszafelében fölfelé bele szoktam sétálni, innét jön a 10 percet is tudok rajta javítani optimizmus. Ami nagyon jó ebben a körben, hogy bármikor levágható, de bővíthető is. Van benne erdő, bár nem túl sok, de az gallyazás, rengeteg felfele, szántó föld, mély talaj, stb. El szoktam fáradni a végére

Kettőből- kettő

Avagy, hogyan lehet két remek versenyzési lehetőséget elpuskázni.
A Spari kupás vonatozási dolgaimról már írtam az előzőkben, saját hülyeségem miatt, nem kellett aggódnom, hogy valyon el tudok-e menekülni az utánam indulók elöl. Igazából az lett volna a legjobb, ha ott az első napon bejövök a célba a térkép felvétel után s a második napra összeszedem magam, de ahogy már írtam az egész évem ilyen volt, pocsék eredmények elhibázott versenyek, szóval miért épp most gondolkodtam volna logikusabban.

A második felvonás a kihívások közül nov.15.-én vasárnap lett megrendezve, a megyei tájfutó kupa 7. fordulója keretén bellül. Erre a fájós térdem miatt nem mertem vállalkozni s jó előre lemondtam. Érdekes eredmények születtek, ezúton is gratulálok Mauer Lajosnak a futásához, én megjósoltam.
Célokat kell kitűzni mindíg magunk elé, hogy legyen miért küzdenünk, én is megteszem ezt most az alapozásom kezdetén, a célom, hogy márciusban olyan formában legyek, hogy a HOB-ra legyen értelme beneveznem F35 AH-ban. Ez számokban a következőt jelentené: a "férfias" edző körömön, amin eddig a legjobb időm 95 perc, szeretnék 85 körül vagy annál jobbat futni.
Ehhez erő kell, amiért jó sokat kell majd dolgoznom, remélem bírni fogom, a tervem már kész, csak egészség,idő és akarat kell majd hozzá...

A kihívás napjai

Közeljövőben lesz egy-két igen érdekes esemény amire érdemes felkészülnöm.
Tegnap Ádám Petya tett közzé egy merész felhívást, miszerint fizet egy pezsgőt annak, aki a Gyulai Tamás, Gyulai Zoli, Körmendi Miki, Varsányi négyesből megveri őt a legközelebbi megyei versenyen. Hát szerintem a Zolinak már nem kell szilveszterre pezsgőt vennie, nekem viszont tét nélküli lesz verseny, mert 5 vagy 6 üveg áll otthon felbontatlanul, de a kezdeményezés és maga az ötlet, hogy tegyük izgalmassá a megyei versenyeket szerintem díjazandó s ezért elfogadtam a kihívást.
A második, ami időben még közelebb is van az a hétvégi Spari kupa lesz. Az első izgalom a pályahossz miatt van bennem 9.6 és 10.4 kilire kell készülnöm 300-400 szintekkel, közel van a Normáltávú OB adataihoz s oda nem mertem elmenni. Ami még izgulni ad lehetőséget, hogy a mindkét nap nagy vonatok indulnak körülöttem s ha jól megyek nem találkozom velük, ha hibázok, vagy csak lassú leszek azonnal ott lesznek a nyakamon. A következő a sorsolásom:
D1:
Kiffer Gyula 41
Varsányi F 43
Molnár Tibor 45
D2:
Baracsi Gábor 63
Varsányi F 65
Gyimesi Zoltán 67
Néda László 69
Hát remélem egy év múlva már nem fogják azt mondani, hogy én vagyok a gyenge láncszem ilyen sorsolások esetén, de most még igen nagy feladatnak tűnik.
Ja és még a mezőnyben van a Petya is....

Megyebajnokság VI.forduló Tata

Tatán nyomultunk a hétvégén a megyei tájfutó kupa sorozat immáron 6.fordulójával. Szombatra a TTT-s kollegák raktak össze egy kellemes mozgásra okot és lehetőséget adó pályát a Márvány-hegy térképen. Ha működni fog a szkennerem otthon, akkor majd csatolok be pályát is, de most csak egy rövid összegzés.
Kb 1 perc hibával sikerült megoldanom a teljes feladatot és a végén az időeredményem az 5. helyre volt elegendő. Kezd igazi verseny kinézete lenni a dolognak itt a kupában, hiszen mindössze 2 perc volt az első öt között.

A versenyt "lógatott" lyukasztóval rendezték, ami az én esetemben nem túlzottam szerencsés, mert nekem mindíg külön kihívás, hogy kezemre essen illetve hogy lyukasszak a megfelelő kockába. De hát ez a probléma talán másokat is zavar s lehet, hogy csak szimplán futásban kaptam a kettő percet a Gyulai Tomitól. Ami bíztató, az a pálya egyes részein tapasztalt sebességem, ami viszont aggasz, az a verseny második szakaszában megélt lelassúlásom és elmerevedésem. Ezek tipikus indikátorai annak, hogy jó úton vagyok, csak nem edzek eleget

Egy kis érdekesség, ha már ide ellátogattál

http://www.lifenetwork.hu/lifenetwork/20091006-a-futas-is-fuggosegge-valhat.html

2009 bajnokságok második rész

Augusztus végével fejeztem be az előző megemlékezésemet s mivel nem akarok senkit untatni a múltamon történő kesergéssel, ezzel az epizóddal szeretnék a jelenbe eljutni s akkor a jövőben tudok a környezetemben lezajlott derbikkel foglalkozni.
Szóval jött a szeptember s egy munkahely váltás következtében minden nap Tbányán tartózkodom, ha pedig már itt vagyok akkor a hegyeket csak nem hagyom ki a programjaimból. Szóval el kezdtem edzegetni a Turul környéki dombokon. Mivel viszonylag hamar sötétedik, az igazán férfias körömet még nem sikerült lefutnom, de azért nyomultam jókat az erdőben. Egyik edzésem elött abban a meglepetésben volt részem, hogy MSE-és futótársakkal találkoztam a parkolóban, mint elmondták, áttették a keddi-csütörtöki edzéseket ide.
A normáltávú OB-n történő induláson sokáig gondolkoztam. Az egyik edzésen aztán Zoli és Judit közepeset futva csatlakozott hozzám s Judit a lejtőkön rendre lealázott, a nagy hegyen vissza felé, pedig olyan hangokat kiadva, mint egy lepukkant, kilyukadt kazánú gőzmozdony is csak alig tudtam a Juditot utolérni (Zoli már rég elhúzott), ekkor, meggyőzőnek éreztem a formámat ahhoz hogy ne vállaljam el az indulást az amúgy is szemgolyó düllesztően szintesnek igérkező normáltávú OB-n. Utólag elnézve, a döntőbe megint be tudtam volna küzdeni magamat, de a döntő utáni temetéshez nem tudom ki vállalta volna a testem kihozatalát valamelyik sziklás bomboldalból.
Ha az OB-kat nézem már csak kettő maradt az egyesületi váltó illetve az OCSB.
A megmérettetés helyszíne ezuttal Ágasegyháza volt.
Az váltó elötti napon sajnos Pityu lebetegedett, így este Zolira hárult az a házifeladat, hogy találjon valakit, aki hajlandó elindulni velünk egy váltóban s az oktber 23.-i tüntetés és felvonulás helyett ezt a sokkal kellemesebb elfoglaltságot választja. Szerencsére Cserna Bandi szaktárs beadta a derekát, így már is megvoltunk négyen s indúlhatott is péntek reggel a derbi.
Miki kezdett s a fürgelábú SzVSE és Tipó első futói után 6-7 perccel egy kicsit szellősebb boly közelében váltott engem a 14. helyen. Nekem a célom a hiba mentes futás volt, hát ez a kettes pontig tartott itt 10 méterrel elfutottam a pontom mellett s egy perces kunkorral tértem oda vissza. A négyes pontnál egy kicsit elvesztettem a kontaktot a térképpel, itt 2 perc úszott el, a többi ponton csak a lassúságom akadályozott meg a megfelelő tempójú tovahaladásban. De azért egész jó versenyt produkáltam, nem engedtem más pályáknak befolyásolni a tályékozódásomat s a végén a 8. helyen engedtem Bandit az útjára. Bandinak saját bevallása szerint is nagy kihívást jelentett a 6 kilis pálya leküzdése, olyan 4.5-ig hősiesen tartotta a tempót a rivális csapatokkal, majd elfáradt, vesztett a sebességégéből s a végén 11. helyen engedte ki Zolit. Zoli hozta a tőle megszokott iszonyatos tempót s felfutott a 9. helyre.
OCsB
A csapat Pityu kiesése miatt egyértelmű volt, Miki Zoli és én. A szállásunk determinálta a rajtsorrendünket is, mivel volt a 0; 54; 64-es rajtidőnk, aki közelebb éjszakázott a versenyközponthoz az indult 0-ra, vagyis én. A pályám elején túl sok emberrel nem találkoztam, Lenkei Zsolti rohant el mellettem a kettes pontomra menet, illetve Domának mutattam meg az ő kettes és az én ötös pontom helyét a borókásban. Érdekelne a részidős eredmény is, mert mintha Zsoltit láttam volna kimenni a 6-os pontomról, illetve senkit nem láttam a pályán velem egy irányba futni, csakis szembe, pedig sokan ki kellett, hogy előzzenek.
Jó dolog a GPS-es óra, nagyon pontosan lehet látni, hol, mennyit hibáztam, illetve mekkora sebességgel vánszorogta a pálya második felében. A letöltés után az is kiderült, hogy bizony benyeltem egy kisebb térkép hibát illetve több pontra is rontottam fél- egy perceket. A végén a 17 es pontomnál ezt még megfejeltem egy 5 perces bolyongással, majd, hogy nehogy versenyképes idővel érkezzek meg a célvonalhoz az utolsó elötti pontra lévő 50 (!) méteres átmenetet sikerült 5 perc alatt megcsinálnom (Mikinek 39 másodperc volt). Végül 78 perces gyalázatos idővel, teljesen kifutva magamat értem be. A Miki rendkívül jót futott (67 perc) és ugyanezt tette a Zoli (~62) is.
Megint rajtam úszott el a dobogó, 11 percet kellett volna javítanom, vagyis csak a Miki idejét hozni, egy az övénél rövidebb pályán s ott vagyunk.
Ezzel el is érkeztem a jelenbe, hiszen a két OB a múlt héten volt, most jön a megyei tájfutó kupa újabb fordulója, illetve jövő héten a Spari.

Nyár, Zombi, Drakula, darázs stb

Az előző, nem túl rövid szösszenetemet, valahol június közepén fejeztem be. Ekkor úgy tűnt, hogy a nyáron lesz lehetőségem edzeni s vissza tudok kapaszkodni a februári formámhoz. El is kezdtem nagy lelkesedéssel az edzéseket s a visszaszoktatásban már heti 4 mozgásnál tartottam, mikor egy, a feleségem üzleténél végzett munka közben valami beszállt a pólóm alá. Valószínűleg egy darázs volt. Ahogy próbáltam kirázni, megcsípett kb 4-5 alkalommal. Kb 20 perc múlva el kezdett feldagadni a fejem, mentünk is az ügyeletre, ott azonnal kaptam egy injekciót, na ekkor ájultam el először. Nem az injekció miatt, hanem mert le esett a vérnyomásom a bokám magasságába, miután a bokámat felemelték a fejem fölé, visszajött a kép s újra resetelt a szervezetem. Nem nagyon részletezném a napomat, de ez a képvesztés még kétszer megesett velem este 10ig s ekkor bevittek a kórházba, megfigyelésre. Az orvosok innentől kezdve nem ajánlották, hogy erdőben, nappal fussak, a nejem pedig nem engedte, hogy a futócipőmre nézzek a következő 2 hétben. Mivel nappal nem lehetett futnom, a 2. hét leteltével elkezdtem éjszakánként edzeni. Ekkor történt, hogy egy szép teliholdas éjszakán 11kor kimentem az Öreg-tóhoz futni. Csoda szép idő volt s rengetegen mozogtak a tó partján. A Pikant után, csónak bérlés környékén a lámpám fényében azt láttam, hogy egy érdekesen alacsony, talán pupos ember jön az út szélén egy magas kalapos mellett. Késöbb láttam, hogy ők bizony állnak, majd mikor felismerhető közelségbe értem, a púpos sántítva elkezdett felém jönni s ekkor láttam meg, hogy az bizony egy zombi, mellette, pedig drakula gróf magasodott, teljes önmaga valójában. A pulzusom ekkor normál esetben 150 körül kellett, hogy legyen, a zombi közeledése, nem tudom növelte, vagy csökkentette-e ezt, de miután elrohantam tőlük kb 300m-el meg kellett állnom, mert szorított a mellkasom. Mint kiderült a tatai táborban a táborozóknak bátorság próbát tartottak, a tanárok öltöztek be maszkba és azt hitték, én is egy vagyok a próbán indulók közül. Kegyetlenül betojtam, s akkor még az erdős szakasz elött voltam. A futás alatt végig hallottam, hogy a gyerekek is sikolytoznak nem tudom ilyen "élmény" után még rá lehetne-e venni vkit közüllük az éjszakai tájfutásra.
A nyár különben gyorsan s "eseménytelenül" telt el, az előzőkben említett incidensek miatt érdemi edzésmunkát végezni nem tudtam. Voltunk még a VB-n és indultam a Hungárián. Szegény nejem minden verseny alatt kész frászban volt, nem csíp-e meg egy darázs a pályán.

2009 bajnokságok első rész

Ahogy az elöbbi bejegyzésben is említettem, februártól eléggé minimálisra kellett vennem az edzéseket. Edző terepnek pedig csak sík terepeket tudtam választani, így minden verseny ahol, hegyeket kellett mászni, nekem halál volt. Az első OB a hosszútávú volt, erre el sem mentem, mert az életemet féltettem. Ez után jött a rövidtávú OB Ózdon. Ezen elindultam, gondoltam rövid, de szintes pályát végig tudok küzdeni. A selejtező egész jól sikerül, bár éreztem, hogy lassú vagyok.
A döntőn viszont az első ponton minden elveszett. Mikor megkaptam a térképet, először sokkolt az első átmenet hosszúsága (nem fért bele a látószögembe) s elindultam nagyjából arra, amerre menni kellett, de mivel ez rövidtávú verseny volt és kisléptékű térkép, mire kitaláltam vmit, már túl is futottam rajta, vagyis csak sodródtam a pályán. A következő 3 átmenetben is tartott még a mélyrepülés, így a pálya végén az A döntő utolsó hélyére sikerült beérnem.
A verseny másik negatívuma volt, hogy a selejtező karanténba, 0-ra értünk be úgy, hogy nem néztem meg a rajtlistát előre s ekkor derült ki, hogy Bence fiam a kategóriája első indulójaként 01-re indult volna, hát 3 perc késéssel ezt meg is tette, 9 másodpercre volt a döntőbe jutástól a végén....
Középtávú OB és Váltó OB
Ezeket a versenyeket a vértesi hegyekben rendezték, erőnlétem még mindíg nem javult, viszont bíztam a rendezőkben, hogy nem mászatják meg velünk az összes hegyet. A selejtező megint sikerül, 12 helyen igaz, de bejutottam a döntőbe. Délutánra monszun jellegű eső érkezett. Másodikként indultam, de eddigre már köd és egész komoly sötét volt az erdőben. Néda Laci ment elöttem s Kiacz Bence követett két perccel. Az első 3 pont egész simán ment, majd jött a 4-es és itt elvesztem a sziklák között, láttam Bencét elmenni, de a pontot még percekig kerestem, majd még vétettem 2-3 utvonal választási hibát is, vagyis a végén sikerült megint az A döntő tök utolsó helyét megszereznem.
Váltó OB
A csapat, mivel Pityu nem volt hadra fogható ezen a hétvégén, velem "erősödött". Körmendi Miki ment elöl, én másodiknak, majd Gyulai Zoli fejezte be a végén. Miki egész jól jött, jött a tömeggel, engem olyan 9. helyen küldött ki.
Első pont egy F11-es pályából lett kimásolva, így sikerült gond nélkül teljesíteni, viszont a második egy gödör pont volt, mellig érő bokros, átláthatatlan, jellegtelen területen. Itt találkoztam Borbás Nándival, aki egy másik kódot keresett eléggé kétségbeesetten, majd megtalálta s elviharzott, én az ő pontját az enyém elötti kis dombnak azonosítottam be s mentem tovább. Majd kb 6 perc múlva visszatértem s megfogtam a Nándi pontját, ahonnét látszott az enyém (5 méterre volt),előzőleg egy fa vagy bokor takarhatta el előlem, mert a pontom, köztem és Nándi között volt. Elkezdtem én is nyomni, de ekkor jött a környék legmeredekebb hegye. Felfelé mászva a pulzusom az egekbe szökött, míg a sebességem a mászó csigáéval volt egyenértékű. A pályán végig vánszorogtam, de alig éltem már a végén. A célba érésem után Cserna Bandi jól le is cseszett, hogy hol a fenében voltam eddig.

2009, jelen kor

Az idei évemre is nagy reményekkel készültem s a terveim megvalósítása sokáig a legjobb úton haladt.
A téli edzések során a TTEV edzés sorozat lelkes látogatója voltam s itt volt lehetőségem összemérni felkészültségemet néhány futóval, mégha csak saját időmérés alapján is. Az egyik legnagyobb élményem az volt, hogy Egei komát utol értem az egyik pályán, aki kb 2 perccel indult elötem, igaz hibázott, de ki nem szokott. Az alapozás végéhez közeledve, február végén, egy hatalmas változás állt be az életemben, kaptam egy új főnököt... Ezek után már nem tudtam kimenni edzeni, csak kb 2-3 hetente és jött a térd illeve a bokafájások időszaka.
Mivel pont ez volt a versenyidőszak eleje, eléggé megszégyenítő volt a Baracsi Ricsi- Hajdú Martin duó elszáguldása mellettem a tavaszi Sparin s Ricsi még oda is szólt nekem ,hogy gyere Fecó, megy a vonat, mi is csak kocogunk, szállj be nyugodtan, hát nem tudtam, én csak vánszorogtam utánuk

Egy kicsit közelebb, az időben 2008

Mivel már nem vagyok a fiatal generáció tagja, az előző bejegyzésben említett súlyfelesleg ledolgozása meghagyta a nyomát a szervezetemen. Sokat fáj a térdem bokám stb.
2007-ben beszereztem egy Garmin forerunner 305 tipusú GPS-es órát, azóta tudom nyomon követni a futó tempómat, vmint a megtett távokat is. Akkoriban simán képes voltam 4 perc alatti 1000 métereket futni. 2008-as alapozás utolsó edzésén a koppánymonostori erdőben megfájdult az achilleszem, majd erre másnap rádolgoztam a tájfutó maraton nevű versenyen, a zalai dombságban, a verseny feladtam, majd egy hétig szinte nem tudtam mozgatni a lábam, bokából. Ez a sérülés a nyár végéig még 3szor előjött így taccsra tette az egész 2008-as évemet.

Ez történt eddig

Azzal kezdeném, hogy 8 évesen ismerkedtem meg a tájfutással, majd egy gyors felfutás után sokkal gyorsabb hanyatlás következett a karrieremben, melynek előidézője, egy, a túledzettség (vagy kevés pihenés) miatti szívburok gyulladás volt 17 évesen.
A teljes leállás oda vezetett, hogy közel voltam a 100 kilóhoz 30-évesen.
2003 körül kisebbik fiam elment egy tájfutó versenyre s megkért, hogy fussak vele, nyilt kategóriában, bevallom nem kaptam levegőt a pálya végén s ekkor döntöttem el, hogy újból elkezdek kocogni. Ebből késöbb néhány verseny meglátogatása is lett, majd egyre inkább megszerettem megint ezt a sportot. 2006-tól már egész sokat járunk a családdal versenyre, de sajnos edzésekre nincs túl sok időm, de azért küzdök...