2009 bajnokságok első rész

Ahogy az elöbbi bejegyzésben is említettem, februártól eléggé minimálisra kellett vennem az edzéseket. Edző terepnek pedig csak sík terepeket tudtam választani, így minden verseny ahol, hegyeket kellett mászni, nekem halál volt. Az első OB a hosszútávú volt, erre el sem mentem, mert az életemet féltettem. Ez után jött a rövidtávú OB Ózdon. Ezen elindultam, gondoltam rövid, de szintes pályát végig tudok küzdeni. A selejtező egész jól sikerül, bár éreztem, hogy lassú vagyok.
A döntőn viszont az első ponton minden elveszett. Mikor megkaptam a térképet, először sokkolt az első átmenet hosszúsága (nem fért bele a látószögembe) s elindultam nagyjából arra, amerre menni kellett, de mivel ez rövidtávú verseny volt és kisléptékű térkép, mire kitaláltam vmit, már túl is futottam rajta, vagyis csak sodródtam a pályán. A következő 3 átmenetben is tartott még a mélyrepülés, így a pálya végén az A döntő utolsó hélyére sikerült beérnem.
A verseny másik negatívuma volt, hogy a selejtező karanténba, 0-ra értünk be úgy, hogy nem néztem meg a rajtlistát előre s ekkor derült ki, hogy Bence fiam a kategóriája első indulójaként 01-re indult volna, hát 3 perc késéssel ezt meg is tette, 9 másodpercre volt a döntőbe jutástól a végén....
Középtávú OB és Váltó OB
Ezeket a versenyeket a vértesi hegyekben rendezték, erőnlétem még mindíg nem javult, viszont bíztam a rendezőkben, hogy nem mászatják meg velünk az összes hegyet. A selejtező megint sikerül, 12 helyen igaz, de bejutottam a döntőbe. Délutánra monszun jellegű eső érkezett. Másodikként indultam, de eddigre már köd és egész komoly sötét volt az erdőben. Néda Laci ment elöttem s Kiacz Bence követett két perccel. Az első 3 pont egész simán ment, majd jött a 4-es és itt elvesztem a sziklák között, láttam Bencét elmenni, de a pontot még percekig kerestem, majd még vétettem 2-3 utvonal választási hibát is, vagyis a végén sikerült megint az A döntő tök utolsó helyét megszereznem.
Váltó OB
A csapat, mivel Pityu nem volt hadra fogható ezen a hétvégén, velem "erősödött". Körmendi Miki ment elöl, én másodiknak, majd Gyulai Zoli fejezte be a végén. Miki egész jól jött, jött a tömeggel, engem olyan 9. helyen küldött ki.
Első pont egy F11-es pályából lett kimásolva, így sikerült gond nélkül teljesíteni, viszont a második egy gödör pont volt, mellig érő bokros, átláthatatlan, jellegtelen területen. Itt találkoztam Borbás Nándival, aki egy másik kódot keresett eléggé kétségbeesetten, majd megtalálta s elviharzott, én az ő pontját az enyém elötti kis dombnak azonosítottam be s mentem tovább. Majd kb 6 perc múlva visszatértem s megfogtam a Nándi pontját, ahonnét látszott az enyém (5 méterre volt),előzőleg egy fa vagy bokor takarhatta el előlem, mert a pontom, köztem és Nándi között volt. Elkezdtem én is nyomni, de ekkor jött a környék legmeredekebb hegye. Felfelé mászva a pulzusom az egekbe szökött, míg a sebességem a mászó csigáéval volt egyenértékű. A pályán végig vánszorogtam, de alig éltem már a végén. A célba érésem után Cserna Bandi jól le is cseszett, hogy hol a fenében voltam eddig.