Abszolút 0

Abszolút 0 avagy az a hőmérséklet, minél nincs már lejebb.
Wikipédia ezt írja róla:
Az abszolút nulla fok az a hőmérséklet, amelynél a testből nem nyerhető ki hőenergia.
Majd pedig:
Negativ hőmérséklet
Egyes félig izolált rendszerek (például egymásra nem ható spinek egy mágneses térben) elérhetnek negatív hőmérsékleteket, bár ebben az esetben sem lesznek hidegebbek, mint 0 K. Elképzelni őket inkább így lehet: t > T=∞, vagyis érintkezés esetén minden esetben a negatív hőmérsékletű rendszerből fog energia folyni pozitív hőmérsékletű (t > 0 K) rendszerekbe.

Na, ha a sok tudományos dolgon túl lépünk, lássuk, hogy is kapcsolódik ez a fenti okfejtés az én blogomhoz.

Hát úgy, hogy mint azt már többször kifejtettem, november óta igen komoly motívációs válságban szenvedek, amihez még hozzá jöttek a decemberi -14C fokok és a rengeteg munka a gyárban. Ennek az lett az eredménye, hogy volt olyan 2 hét decemberben, hogy egyetlen lépést sem futottam. Ezek után kihagytam a szilveszteri futást az Öreg tónál, de a kutyámmal otthon kocogtunk egyet az új év tiszteletére, ekkor majdnem belehaltam a 6 kilóméterbe. 2.-án kimentem a tatai tóhoz futni egy 10 kilit, s szintén nem esett jól, ráadásul itt már vittem magammal a pulzus mérőmet is s tisztán látszik, hogy mikor Gottwald Zoli barátom csatlakozott hozzám s elkezdte diktálni a tempót, majd' bele haltam a 4.40-es ezrekbe síkon(!!!!) . Régebben még verseny helyzetben sem tudtam magamból kicsiholni 165-nél magasabb púlzusokat, most meg kalapál a szívem, mint ha soha nem futottam volna. 170 feletti csúcs értékkel mentem a Zoli mögött, ő meg lazán beszélgetett velem. Ezután gondoltam, hogy az akkori formám az abszolút nulla, ahonnét már nincs lejjebb. Most hétvégén is kimentem a kacsás tóhoz futni itt megállapítottam, hogy de sejnos annál lejjebb is vihet engem a sors, mint ahogy lehet negatív hőmérsékelt Kelvinben. Majdnem belehaltam a futásba, fájtak a hát izom csökevényeim és a comb izmaim, egy szóval az egész én (talán a szempilláim nem). 11.5 km lett a vége s valamivel kicsúsztam a 60 percből, ami olyan 5.20-as átlagot jelentett. Az biztos, hogy egy hónapon bellül ennek 5 percesre le kell mennie, különben nincs értelme versenyzésben gondolkozni. Persze az régi tény, hogy a hegyek megmutatják a befektetett munka mennyiségét s ha kevés, durva és gyors visszajelzést adnak, kellemes kis kör ez a kacsás tavi útvonal s lehet még könnyedén bővíteni is, így vszínüleg a jövőben többször fel fogok ott tűnni, akár fejlámpával is...