A zOLinak mindíg igaza van

Egyik régebbi bejegyzésemben a kacsás tavi kört istenítettem s a megjegyzésemre, hogy itt akár még sötétben is szívesen kimennék edzeni, Gyulai Zoli azt írta, hogy vigyázzak a vadászokkal. A bejegyzés óta, már csináltam 3 futást az utvonalon s ebböl mindhármat sötétben tettem meg. Egyet Harkányi Zolival nyomtunk le, ekkor olyan köd volt, hogy sötétben s ködben akkor láttuk csak meg az utkereszteződéseket, mikor már megbotlottunk az oldalról jövő keréknyomokban. A másik két futást egyedül csináltam, pontosabban a legutóbbinál, csak azt hittem, hogy egyedül vagyok a terepen. Mikor jöttem már vissza az utvonalon a mezők szélénél egy alakot láttam állni, mikor hozzá értem, megszólított, hogy fiatal ember mit csinál maga itt sötétben. Mentségére legyen mondva, hogy a lámpám fény elosztása miatt nem látott a fény alá, így nem láthatta, hogy a fiatal ember megszólítás az én esetemben egy kicsit túlzás. Én mondtam neki, hogy bár lehet, hogy nem pont ez jött le a mozgáskúltúrámat elnézve, de én most futó edzést próbálok végezni. Erre ő azt mondta, hogy ne toljuk el egymás szórakozását és ha lehet a jövőben sötétben erre ne fussak többet, mint kiderült ő és a társai vadászni próbáltak azon az estén. Én illendően válaszoltam, hogy megértettem, azt már meg sem kérdeztem, hogy mi a szórakozás az állatok lelövöldözésében s elindultam kifele a területről. Késöbb még egyszer elkerültük egymást, ekkor emberünk ment el mellettem autóval s a sorompónál még egyszer beszéltünk, ahol megjegyezte, hogy az útvonalamon három vadászlesből láttak s hívták a fő vadász (őt), hogy mit keres az a sántító elmebeteg lámpás valaki az ő területükön. Hát ez van, de ha csak egy őzikét is megmentettem aznap, akkor már megérte a konfrontálódás