2009 bajnokságok második rész

Augusztus végével fejeztem be az előző megemlékezésemet s mivel nem akarok senkit untatni a múltamon történő kesergéssel, ezzel az epizóddal szeretnék a jelenbe eljutni s akkor a jövőben tudok a környezetemben lezajlott derbikkel foglalkozni.
Szóval jött a szeptember s egy munkahely váltás következtében minden nap Tbányán tartózkodom, ha pedig már itt vagyok akkor a hegyeket csak nem hagyom ki a programjaimból. Szóval el kezdtem edzegetni a Turul környéki dombokon. Mivel viszonylag hamar sötétedik, az igazán férfias körömet még nem sikerült lefutnom, de azért nyomultam jókat az erdőben. Egyik edzésem elött abban a meglepetésben volt részem, hogy MSE-és futótársakkal találkoztam a parkolóban, mint elmondták, áttették a keddi-csütörtöki edzéseket ide.
A normáltávú OB-n történő induláson sokáig gondolkoztam. Az egyik edzésen aztán Zoli és Judit közepeset futva csatlakozott hozzám s Judit a lejtőkön rendre lealázott, a nagy hegyen vissza felé, pedig olyan hangokat kiadva, mint egy lepukkant, kilyukadt kazánú gőzmozdony is csak alig tudtam a Juditot utolérni (Zoli már rég elhúzott), ekkor, meggyőzőnek éreztem a formámat ahhoz hogy ne vállaljam el az indulást az amúgy is szemgolyó düllesztően szintesnek igérkező normáltávú OB-n. Utólag elnézve, a döntőbe megint be tudtam volna küzdeni magamat, de a döntő utáni temetéshez nem tudom ki vállalta volna a testem kihozatalát valamelyik sziklás bomboldalból.
Ha az OB-kat nézem már csak kettő maradt az egyesületi váltó illetve az OCSB.
A megmérettetés helyszíne ezuttal Ágasegyháza volt.
Az váltó elötti napon sajnos Pityu lebetegedett, így este Zolira hárult az a házifeladat, hogy találjon valakit, aki hajlandó elindulni velünk egy váltóban s az oktber 23.-i tüntetés és felvonulás helyett ezt a sokkal kellemesebb elfoglaltságot választja. Szerencsére Cserna Bandi szaktárs beadta a derekát, így már is megvoltunk négyen s indúlhatott is péntek reggel a derbi.
Miki kezdett s a fürgelábú SzVSE és Tipó első futói után 6-7 perccel egy kicsit szellősebb boly közelében váltott engem a 14. helyen. Nekem a célom a hiba mentes futás volt, hát ez a kettes pontig tartott itt 10 méterrel elfutottam a pontom mellett s egy perces kunkorral tértem oda vissza. A négyes pontnál egy kicsit elvesztettem a kontaktot a térképpel, itt 2 perc úszott el, a többi ponton csak a lassúságom akadályozott meg a megfelelő tempójú tovahaladásban. De azért egész jó versenyt produkáltam, nem engedtem más pályáknak befolyásolni a tályékozódásomat s a végén a 8. helyen engedtem Bandit az útjára. Bandinak saját bevallása szerint is nagy kihívást jelentett a 6 kilis pálya leküzdése, olyan 4.5-ig hősiesen tartotta a tempót a rivális csapatokkal, majd elfáradt, vesztett a sebességégéből s a végén 11. helyen engedte ki Zolit. Zoli hozta a tőle megszokott iszonyatos tempót s felfutott a 9. helyre.
OCsB
A csapat Pityu kiesése miatt egyértelmű volt, Miki Zoli és én. A szállásunk determinálta a rajtsorrendünket is, mivel volt a 0; 54; 64-es rajtidőnk, aki közelebb éjszakázott a versenyközponthoz az indult 0-ra, vagyis én. A pályám elején túl sok emberrel nem találkoztam, Lenkei Zsolti rohant el mellettem a kettes pontomra menet, illetve Domának mutattam meg az ő kettes és az én ötös pontom helyét a borókásban. Érdekelne a részidős eredmény is, mert mintha Zsoltit láttam volna kimenni a 6-os pontomról, illetve senkit nem láttam a pályán velem egy irányba futni, csakis szembe, pedig sokan ki kellett, hogy előzzenek.
Jó dolog a GPS-es óra, nagyon pontosan lehet látni, hol, mennyit hibáztam, illetve mekkora sebességgel vánszorogta a pálya második felében. A letöltés után az is kiderült, hogy bizony benyeltem egy kisebb térkép hibát illetve több pontra is rontottam fél- egy perceket. A végén a 17 es pontomnál ezt még megfejeltem egy 5 perces bolyongással, majd, hogy nehogy versenyképes idővel érkezzek meg a célvonalhoz az utolsó elötti pontra lévő 50 (!) méteres átmenetet sikerült 5 perc alatt megcsinálnom (Mikinek 39 másodperc volt). Végül 78 perces gyalázatos idővel, teljesen kifutva magamat értem be. A Miki rendkívül jót futott (67 perc) és ugyanezt tette a Zoli (~62) is.
Megint rajtam úszott el a dobogó, 11 percet kellett volna javítanom, vagyis csak a Miki idejét hozni, egy az övénél rövidebb pályán s ott vagyunk.
Ezzel el is érkeztem a jelenbe, hiszen a két OB a múlt héten volt, most jön a megyei tájfutó kupa újabb fordulója, illetve jövő héten a Spari.