Egy kis érdekesség, ha már ide ellátogattál

http://www.lifenetwork.hu/lifenetwork/20091006-a-futas-is-fuggosegge-valhat.html

2009 bajnokságok második rész

Augusztus végével fejeztem be az előző megemlékezésemet s mivel nem akarok senkit untatni a múltamon történő kesergéssel, ezzel az epizóddal szeretnék a jelenbe eljutni s akkor a jövőben tudok a környezetemben lezajlott derbikkel foglalkozni.
Szóval jött a szeptember s egy munkahely váltás következtében minden nap Tbányán tartózkodom, ha pedig már itt vagyok akkor a hegyeket csak nem hagyom ki a programjaimból. Szóval el kezdtem edzegetni a Turul környéki dombokon. Mivel viszonylag hamar sötétedik, az igazán férfias körömet még nem sikerült lefutnom, de azért nyomultam jókat az erdőben. Egyik edzésem elött abban a meglepetésben volt részem, hogy MSE-és futótársakkal találkoztam a parkolóban, mint elmondták, áttették a keddi-csütörtöki edzéseket ide.
A normáltávú OB-n történő induláson sokáig gondolkoztam. Az egyik edzésen aztán Zoli és Judit közepeset futva csatlakozott hozzám s Judit a lejtőkön rendre lealázott, a nagy hegyen vissza felé, pedig olyan hangokat kiadva, mint egy lepukkant, kilyukadt kazánú gőzmozdony is csak alig tudtam a Juditot utolérni (Zoli már rég elhúzott), ekkor, meggyőzőnek éreztem a formámat ahhoz hogy ne vállaljam el az indulást az amúgy is szemgolyó düllesztően szintesnek igérkező normáltávú OB-n. Utólag elnézve, a döntőbe megint be tudtam volna küzdeni magamat, de a döntő utáni temetéshez nem tudom ki vállalta volna a testem kihozatalát valamelyik sziklás bomboldalból.
Ha az OB-kat nézem már csak kettő maradt az egyesületi váltó illetve az OCSB.
A megmérettetés helyszíne ezuttal Ágasegyháza volt.
Az váltó elötti napon sajnos Pityu lebetegedett, így este Zolira hárult az a házifeladat, hogy találjon valakit, aki hajlandó elindulni velünk egy váltóban s az oktber 23.-i tüntetés és felvonulás helyett ezt a sokkal kellemesebb elfoglaltságot választja. Szerencsére Cserna Bandi szaktárs beadta a derekát, így már is megvoltunk négyen s indúlhatott is péntek reggel a derbi.
Miki kezdett s a fürgelábú SzVSE és Tipó első futói után 6-7 perccel egy kicsit szellősebb boly közelében váltott engem a 14. helyen. Nekem a célom a hiba mentes futás volt, hát ez a kettes pontig tartott itt 10 méterrel elfutottam a pontom mellett s egy perces kunkorral tértem oda vissza. A négyes pontnál egy kicsit elvesztettem a kontaktot a térképpel, itt 2 perc úszott el, a többi ponton csak a lassúságom akadályozott meg a megfelelő tempójú tovahaladásban. De azért egész jó versenyt produkáltam, nem engedtem más pályáknak befolyásolni a tályékozódásomat s a végén a 8. helyen engedtem Bandit az útjára. Bandinak saját bevallása szerint is nagy kihívást jelentett a 6 kilis pálya leküzdése, olyan 4.5-ig hősiesen tartotta a tempót a rivális csapatokkal, majd elfáradt, vesztett a sebességégéből s a végén 11. helyen engedte ki Zolit. Zoli hozta a tőle megszokott iszonyatos tempót s felfutott a 9. helyre.
OCsB
A csapat Pityu kiesése miatt egyértelmű volt, Miki Zoli és én. A szállásunk determinálta a rajtsorrendünket is, mivel volt a 0; 54; 64-es rajtidőnk, aki közelebb éjszakázott a versenyközponthoz az indult 0-ra, vagyis én. A pályám elején túl sok emberrel nem találkoztam, Lenkei Zsolti rohant el mellettem a kettes pontomra menet, illetve Domának mutattam meg az ő kettes és az én ötös pontom helyét a borókásban. Érdekelne a részidős eredmény is, mert mintha Zsoltit láttam volna kimenni a 6-os pontomról, illetve senkit nem láttam a pályán velem egy irányba futni, csakis szembe, pedig sokan ki kellett, hogy előzzenek.
Jó dolog a GPS-es óra, nagyon pontosan lehet látni, hol, mennyit hibáztam, illetve mekkora sebességgel vánszorogta a pálya második felében. A letöltés után az is kiderült, hogy bizony benyeltem egy kisebb térkép hibát illetve több pontra is rontottam fél- egy perceket. A végén a 17 es pontomnál ezt még megfejeltem egy 5 perces bolyongással, majd, hogy nehogy versenyképes idővel érkezzek meg a célvonalhoz az utolsó elötti pontra lévő 50 (!) méteres átmenetet sikerült 5 perc alatt megcsinálnom (Mikinek 39 másodperc volt). Végül 78 perces gyalázatos idővel, teljesen kifutva magamat értem be. A Miki rendkívül jót futott (67 perc) és ugyanezt tette a Zoli (~62) is.
Megint rajtam úszott el a dobogó, 11 percet kellett volna javítanom, vagyis csak a Miki idejét hozni, egy az övénél rövidebb pályán s ott vagyunk.
Ezzel el is érkeztem a jelenbe, hiszen a két OB a múlt héten volt, most jön a megyei tájfutó kupa újabb fordulója, illetve jövő héten a Spari.

Nyár, Zombi, Drakula, darázs stb

Az előző, nem túl rövid szösszenetemet, valahol június közepén fejeztem be. Ekkor úgy tűnt, hogy a nyáron lesz lehetőségem edzeni s vissza tudok kapaszkodni a februári formámhoz. El is kezdtem nagy lelkesedéssel az edzéseket s a visszaszoktatásban már heti 4 mozgásnál tartottam, mikor egy, a feleségem üzleténél végzett munka közben valami beszállt a pólóm alá. Valószínűleg egy darázs volt. Ahogy próbáltam kirázni, megcsípett kb 4-5 alkalommal. Kb 20 perc múlva el kezdett feldagadni a fejem, mentünk is az ügyeletre, ott azonnal kaptam egy injekciót, na ekkor ájultam el először. Nem az injekció miatt, hanem mert le esett a vérnyomásom a bokám magasságába, miután a bokámat felemelték a fejem fölé, visszajött a kép s újra resetelt a szervezetem. Nem nagyon részletezném a napomat, de ez a képvesztés még kétszer megesett velem este 10ig s ekkor bevittek a kórházba, megfigyelésre. Az orvosok innentől kezdve nem ajánlották, hogy erdőben, nappal fussak, a nejem pedig nem engedte, hogy a futócipőmre nézzek a következő 2 hétben. Mivel nappal nem lehetett futnom, a 2. hét leteltével elkezdtem éjszakánként edzeni. Ekkor történt, hogy egy szép teliholdas éjszakán 11kor kimentem az Öreg-tóhoz futni. Csoda szép idő volt s rengetegen mozogtak a tó partján. A Pikant után, csónak bérlés környékén a lámpám fényében azt láttam, hogy egy érdekesen alacsony, talán pupos ember jön az út szélén egy magas kalapos mellett. Késöbb láttam, hogy ők bizony állnak, majd mikor felismerhető közelségbe értem, a púpos sántítva elkezdett felém jönni s ekkor láttam meg, hogy az bizony egy zombi, mellette, pedig drakula gróf magasodott, teljes önmaga valójában. A pulzusom ekkor normál esetben 150 körül kellett, hogy legyen, a zombi közeledése, nem tudom növelte, vagy csökkentette-e ezt, de miután elrohantam tőlük kb 300m-el meg kellett állnom, mert szorított a mellkasom. Mint kiderült a tatai táborban a táborozóknak bátorság próbát tartottak, a tanárok öltöztek be maszkba és azt hitték, én is egy vagyok a próbán indulók közül. Kegyetlenül betojtam, s akkor még az erdős szakasz elött voltam. A futás alatt végig hallottam, hogy a gyerekek is sikolytoznak nem tudom ilyen "élmény" után még rá lehetne-e venni vkit közüllük az éjszakai tájfutásra.
A nyár különben gyorsan s "eseménytelenül" telt el, az előzőkben említett incidensek miatt érdemi edzésmunkát végezni nem tudtam. Voltunk még a VB-n és indultam a Hungárián. Szegény nejem minden verseny alatt kész frászban volt, nem csíp-e meg egy darázs a pályán.

2009 bajnokságok első rész

Ahogy az elöbbi bejegyzésben is említettem, februártól eléggé minimálisra kellett vennem az edzéseket. Edző terepnek pedig csak sík terepeket tudtam választani, így minden verseny ahol, hegyeket kellett mászni, nekem halál volt. Az első OB a hosszútávú volt, erre el sem mentem, mert az életemet féltettem. Ez után jött a rövidtávú OB Ózdon. Ezen elindultam, gondoltam rövid, de szintes pályát végig tudok küzdeni. A selejtező egész jól sikerül, bár éreztem, hogy lassú vagyok.
A döntőn viszont az első ponton minden elveszett. Mikor megkaptam a térképet, először sokkolt az első átmenet hosszúsága (nem fért bele a látószögembe) s elindultam nagyjából arra, amerre menni kellett, de mivel ez rövidtávú verseny volt és kisléptékű térkép, mire kitaláltam vmit, már túl is futottam rajta, vagyis csak sodródtam a pályán. A következő 3 átmenetben is tartott még a mélyrepülés, így a pálya végén az A döntő utolsó hélyére sikerült beérnem.
A verseny másik negatívuma volt, hogy a selejtező karanténba, 0-ra értünk be úgy, hogy nem néztem meg a rajtlistát előre s ekkor derült ki, hogy Bence fiam a kategóriája első indulójaként 01-re indult volna, hát 3 perc késéssel ezt meg is tette, 9 másodpercre volt a döntőbe jutástól a végén....
Középtávú OB és Váltó OB
Ezeket a versenyeket a vértesi hegyekben rendezték, erőnlétem még mindíg nem javult, viszont bíztam a rendezőkben, hogy nem mászatják meg velünk az összes hegyet. A selejtező megint sikerül, 12 helyen igaz, de bejutottam a döntőbe. Délutánra monszun jellegű eső érkezett. Másodikként indultam, de eddigre már köd és egész komoly sötét volt az erdőben. Néda Laci ment elöttem s Kiacz Bence követett két perccel. Az első 3 pont egész simán ment, majd jött a 4-es és itt elvesztem a sziklák között, láttam Bencét elmenni, de a pontot még percekig kerestem, majd még vétettem 2-3 utvonal választási hibát is, vagyis a végén sikerült megint az A döntő tök utolsó helyét megszereznem.
Váltó OB
A csapat, mivel Pityu nem volt hadra fogható ezen a hétvégén, velem "erősödött". Körmendi Miki ment elöl, én másodiknak, majd Gyulai Zoli fejezte be a végén. Miki egész jól jött, jött a tömeggel, engem olyan 9. helyen küldött ki.
Első pont egy F11-es pályából lett kimásolva, így sikerült gond nélkül teljesíteni, viszont a második egy gödör pont volt, mellig érő bokros, átláthatatlan, jellegtelen területen. Itt találkoztam Borbás Nándival, aki egy másik kódot keresett eléggé kétségbeesetten, majd megtalálta s elviharzott, én az ő pontját az enyém elötti kis dombnak azonosítottam be s mentem tovább. Majd kb 6 perc múlva visszatértem s megfogtam a Nándi pontját, ahonnét látszott az enyém (5 méterre volt),előzőleg egy fa vagy bokor takarhatta el előlem, mert a pontom, köztem és Nándi között volt. Elkezdtem én is nyomni, de ekkor jött a környék legmeredekebb hegye. Felfelé mászva a pulzusom az egekbe szökött, míg a sebességem a mászó csigáéval volt egyenértékű. A pályán végig vánszorogtam, de alig éltem már a végén. A célba érésem után Cserna Bandi jól le is cseszett, hogy hol a fenében voltam eddig.

2009, jelen kor

Az idei évemre is nagy reményekkel készültem s a terveim megvalósítása sokáig a legjobb úton haladt.
A téli edzések során a TTEV edzés sorozat lelkes látogatója voltam s itt volt lehetőségem összemérni felkészültségemet néhány futóval, mégha csak saját időmérés alapján is. Az egyik legnagyobb élményem az volt, hogy Egei komát utol értem az egyik pályán, aki kb 2 perccel indult elötem, igaz hibázott, de ki nem szokott. Az alapozás végéhez közeledve, február végén, egy hatalmas változás állt be az életemben, kaptam egy új főnököt... Ezek után már nem tudtam kimenni edzeni, csak kb 2-3 hetente és jött a térd illeve a bokafájások időszaka.
Mivel pont ez volt a versenyidőszak eleje, eléggé megszégyenítő volt a Baracsi Ricsi- Hajdú Martin duó elszáguldása mellettem a tavaszi Sparin s Ricsi még oda is szólt nekem ,hogy gyere Fecó, megy a vonat, mi is csak kocogunk, szállj be nyugodtan, hát nem tudtam, én csak vánszorogtam utánuk

Egy kicsit közelebb, az időben 2008

Mivel már nem vagyok a fiatal generáció tagja, az előző bejegyzésben említett súlyfelesleg ledolgozása meghagyta a nyomát a szervezetemen. Sokat fáj a térdem bokám stb.
2007-ben beszereztem egy Garmin forerunner 305 tipusú GPS-es órát, azóta tudom nyomon követni a futó tempómat, vmint a megtett távokat is. Akkoriban simán képes voltam 4 perc alatti 1000 métereket futni. 2008-as alapozás utolsó edzésén a koppánymonostori erdőben megfájdult az achilleszem, majd erre másnap rádolgoztam a tájfutó maraton nevű versenyen, a zalai dombságban, a verseny feladtam, majd egy hétig szinte nem tudtam mozgatni a lábam, bokából. Ez a sérülés a nyár végéig még 3szor előjött így taccsra tette az egész 2008-as évemet.

Ez történt eddig

Azzal kezdeném, hogy 8 évesen ismerkedtem meg a tájfutással, majd egy gyors felfutás után sokkal gyorsabb hanyatlás következett a karrieremben, melynek előidézője, egy, a túledzettség (vagy kevés pihenés) miatti szívburok gyulladás volt 17 évesen.
A teljes leállás oda vezetett, hogy közel voltam a 100 kilóhoz 30-évesen.
2003 körül kisebbik fiam elment egy tájfutó versenyre s megkért, hogy fussak vele, nyilt kategóriában, bevallom nem kaptam levegőt a pálya végén s ekkor döntöttem el, hogy újból elkezdek kocogni. Ebből késöbb néhány verseny meglátogatása is lett, majd egyre inkább megszerettem megint ezt a sportot. 2006-tól már egész sokat járunk a családdal versenyre, de sajnos edzésekre nincs túl sok időm, de azért küzdök...