VTM 2013 avagy túlélő túra a vértesben

Az idei Húsvét vasárnapja meghozta a második komoly, edzésnek szánt felkészülési versenyemet a bécsi maraton elött ez a VTM 2013 volt.  A Vértesi Terep Maraton az a verseny, ahol próbálok minden évben résztvenni az igényes de egyáltalán nem könnyű terep miatt.  Mivel nem voltam a 40km-re felkészülve, a verseny elötti héten írtam a rendezőknek, hogy szeretnék a félmaratonon indulni, még úgy is, hogy a nevezési díj különdözetet megtartják adminisztrációs díjnak.  Ezt a kérésemet megtagadták Csanyáék, mondván, hogy mivel már rég lezárult a nevezési határidő, minden a Maratonhoz van előkészítve a nevem mögött.  Mikor megkaptam a választ, gyenge kifogásnak tűnt a dolog, majd mikor átvettem a rajtszámomat, megértettem miért írták azt amit.  A versenyre egy nagyon igényes vászon rajtszámot nyomtattak, amin a nevünk, rajtszámunk volt fent a támogatók logóin felül valamint a verseny táv és a rajtszám még szinkódolva is volt a verseny távja szerint, ezt valóban nehéz lett volna újra csináltatni egy embernek.  Csanyáék még azt is javasolták, hogy induljak a maratonistákkal s majd ahol levállik a fél maraton, ott, ha úgy gondolom menjek a fél maraton irányába. Én is többször átnéztem a verseny itinerjét s arra a megállapításra jutottam, hogy megyek a maraton útvonalán s Várgesztesen, 25 kilóméternél kiszállok, ha mégis jól érzem ott magam akkor viszont onnét már megyek végig.

Az itiner:


VTM 2013 Maraton útvonal



Az előkészületekhez még hozzá tartozik, hogy optimista becslésem szerint is kb 20 centi hóra kellett számítani a verseny útvonalán és mivel meleget mondtak vasárnapra, nagy sár volt kilátásban. Folyamatosan néztem az előrejelzést s mivel szombat délelött már 9-12 fokot s felhős, de csapadék mentes időt mondtak vasárnapra, összekészítettem a felszerelésemet.  Bozótka, kompressziós zokni, egy póló s egy hosszú ujjú felső lett a választás. A sárra felkészülendő, a versenyre kiválasztott cipőm a karácsonyi ajándékként kapott inov-8 Mudclaw 300-lett. Szombat este mikor olyan 5-6 körül kint voltam a kertben, meglepődve tapasztaltam, hogy esik az eső, mivel este egy kicsit autóztunk, végig tudtam követni, hogy egész este esett, így vasárnap reggel 6-kor, az ébredés utáni első gondolatom az volt, hogy vajon esik-e, hát esett, a ruhámhoz azonnal hozzá tettem még egy széldzsekit. Ezeken fellül egy teljes extra futó szettet becsomagoltam a hátizsákomba, arra a nagyon valószínűtlen esetre, ha Gesztesen mégis úgy döntenék, hogy tovább megyek, legyen mindenből váltó cuccom.  Mivel a reggel hatos ébredés, az óra átálítás miatt, előző nap még 5-nek felet meg, nem kicsit kábán indultunk el fél nyolc körül otthonról a nejemmel.  Már kb fél uton voltunk a versenyre, mikor eszembe jutott, hogy velem van-e a cipőm, satu fék s kutatás, majd fordulás vissza s rohanás be a lakásba- következett, mivel akkor még nem volt velem a cipőm.  Emiatt az extra kanyar miatt 3/4-ed kilencre voltunk Száron a jelentkezésnél s a verseny 9-kor indult.  Éppen csak felvettem a rajt csomagom, rohantam vissza öltözköni a kocsiba, a nejem futtában feltette a rajtszámomat s már indult is a verseny.  Még arra sem volt időm, hogy a Multinavigátoros csapat által meghírdetett inov-8 csapaptnak beígért inov-8 összetartozunk sálat felvegyem a Zoliéknál.  Mivel ezt a sálat nem szerettem volna kihagyni a rajt után megálltam a kocsink mellett s megkértem a feleségemet, hogy vegye fel a nevemben.  A rajtban eltöltött 1 percben még olyanokat hallottam, hogy állítólag 9 fok van (szerintem a kanyarról beszéltek, de az meg 90 fokos volt), mert én nem éreztem 3 foknál többet abban a pillanatban.  A verseny rajt pisztolya, mintha az esőnek is indulást jelentett volna, mert az addig szemerkélő eső a mi tiszteletünkre újból rákezdett zuhogni. A kocsink melletti megállás miatt elég sokan elmentek mellettem, ami azt jelentette, hogy a következő pár kilóméteren folyamatosan előzgetnem kellett.  Már a falusi szakaszban adott a terep egy kis ízelítőt a várható nehézségekből, hiszen a normál utakon is hömpölygött a víz.



Felsorakozva elölről és hátulról, de a víz az mindíg mellettünk van



A verseny elején még ugráltunk a patakok egyik széléről a másikra, illetve még sokan bíztak abban, hogy a rendezők által biztosított impregnáló spray megvédi a lábukat és cipőjüket a teljes elázástól.  Azt mondanom sem kell, hogy én nem használtam ezt a spray, mert időm nem volt ilyen extra dolgokra a rajt elött.

Kb két kilóméternél kezdett szétszakadni a képen látható vonat, ugyanis itt kezdődött az emelkedő.  Az egyik csapatot csak úgy hívtam magamban, hogy a felelőtlen öngyilkos jelöltek, ők sima talpú utcai futó cipőben indultak neki a távnak (miben bíztak nem tudom) de csúszkáltak, mintha korcsolya pályán lettek volna.  A másik része a mezőnynek csúszkált de haladt, ők valamilyen terep futó cipőben indultak (zömmel Salomon volt a lábakon) illetve voltam én, aki bár meglehetős tisztelettel indult neki a rendkívül havas felfelének, minimális csúszkálással meg tudta oldani a dombok leküzdését.  Körtvélyesre felérve egészen más táj fogadott bennünket, a két napos eső, frankó latyakká formálta a 20-25 centis havat a úton, igy minden lépésnek nagy jelentősége volt a kitaposott ösvényben.  Mivel zavart, hogy nem tudok a vonatból még megmaradt 5-6 ember és az utolért futók csúszkálása miatt a saját ritmusomban futni, a körtvélyes utáni fennsíkon folyamatosan előzgettem ki az embereket. A fél maraton levállásánál már csak négyen voltunk (természetesen elöttünk egy 15-20 futó bőven volt,  vagyis nem mi voltunk a vezető csapat).  Pont kiléptem a sorból, hogy akkor most megelőzöm a még elöttem maradt 3 embert mikor az elém táruló látvány hatására csak azt mondtam a többieknek, hogy na akkor most úszunk fiuk, ugyanis ez volt elöttünk:

Miután kiúsztunk innen, még 2 ugyanígy térdig érő patakot kellett kereszteznünk Vitányvárig s utána Gesztesig pedig, egy időszakos patakot még kétszer.  Minden egyes ilyen átkelésnél a közel 0 fokos vízzel nyakig csaptuk magunkat, ami kifejezetten jó hatással volt az izmaimra.  Olyan jó hatással volt, hogy nem is lepődtem meg, mikor 17,9 kilinél a Vitányvár falai között kőről- kőre ugrálva először jelezte a lábam, ha sok ilyet csinálok akkor bizony az izmaim begörcsölnek.



Görcsökkel küzdve

A vitányvár utáni völgyből átcsaptunk Gesztes felé s itt egy nagy lejtő várt ránk, nekem a jól tapadó cipőmben egyetlen gondom volt, hogy nem tudtam mikor fogja egy hátulról érkező futó, teke bábuként kiütni a lábamat, szerencsére ez nem következett be, bár a mögöttem futó srác egy hatalmas káromkodással tudatta velem, hogy ő bizony perecelt egy nagyot.  Közvetlen Várgesztes elött egy hosszabb lejtő és a falusi szakasz várt ránk, a lejtő közepén elfutottam egy srác mellett, akire emlékeztem, hogy pár perce tünt el a látó mezőmből.  A srác nagyon szenvedett a latyakban lefelé s láttam minden lépését meggondolja, nehogy elessen, mikor elmentem mellette az első pillantása a cipőmre vetődött, szerintem azt nézte, hogy mi az amiben ilyen lazán lehet, ebben az embertelen dzsuvában lefelé menni.  Ketten is megelőztük őt, és mivel a lejtő már adott vissza egy kis energiát beszélgettünk a mögöttem futóval, ő ultra távon indult, de mivel nem érezte a lábujjait, megfogadta, hogy elmegy a maratonon inkább s nem fog ultrázni ilyen extrém körülmények között.  Én felajánlottam neki, hogy ha gondolja, szívesen visszavisszük őt a versenyközpontba Gesztesről, mert, hogy ott várt a feleségem meleg kocsiban és váltó ruhákkal, de nem gondolta így.  Mire megláttam az ellenőrző pontot Várgesztesen, annak a halvány esélye is elszállt, hogy menjek tovább, addig pont elég volt a szenvedés.



Allul hó, fellül eső



Hát így telt Húsvét vasárnap délelöttje, egy kellemes 25 kilis edzést nyomtam nem egyszerű körülmények között.  A feleségemnek az mondtam, hogy kb 2,5 óra alatt fogok átérni Gesztesre, sajnos ebben megcsúsztam egy 20 percet s az extrém élvezeteket 2 óra 50 percig habzsoltam a Vértesben.  Ezalatt elfogyasztottam 7 deci ISOSTAR-t és két energia zselét, mindenem szét ázott, de nagyon jól esett, gratulálok a rendezőknek, ha tehetem jövőre jövök megint