2010. január 29., péntek

Lehőségek

Tegnap írtam a -14C-os élményeimről s most arról kell beszámolnom, hogy hatalmasat javult az idő, közel 10 fokos felmelegedés után tegnap este már csak -4 fok várt kint a természetben. Természetesen ki is mentem futni, jól esett, már nagyon kellett az izmaimnak egy kis mozgás, bár lassan futottam, mert már régóta nem edzettem, nem akartam szétszakítani magam.
Van több oldal is, amit rendszeresen olvasgatok s ezzel kapcsolatban szeretném egy kicsit keserű szájízzel jelezni, hogy amíg mi a -4 foknak örülünk addig a gazdasági válságtol súlytott észak európában élő versenytársaink így készülnek fel a következő évadra. Mellesleg megjegyzem, hogy én meg teljesen szokatlanul éreztem tegnap, mikor kb 5 méteren keresztül hó és latyak mentes "száraz" úton, jól tapadó cipővel tudtam futni.

2010. január 28., csütörtök

-14 C

Hát igen!
Nagy lelkesen írtam a szakosztályi blogunkra, hogy hosszabbodnak a nappalok s lassan már lehet délután is erdőben edzeni, de ekkor egy dolgot nem vettem figyelembe, hogy tél van. A dogok természetéből adódóan elöbb sötétedik s mivel valóban tél van esténként hidegebb időre számíthat az, aki ilyenkor gondolkozik bármi nemű mozgásban.
Az egyik előző bejegyzéshez tartozó kommentbe válaszoltam Harzolnak, hogy milyen lámpa beszerzését tervezem s miután ez meg is történt, mostanában nyugodtabban merészkedek ki a szabadba naplemente után. Vasárnap a kutyám kedvéért kimentem egyet kocogni a kertünk mögötti utakon. A futás vége már sötétedésbe hajlott, így természetesen fejlámpás menet volt. Az utolsó 1 kilit olyan levezetésként, kocogva-sétálva szoktam mindíg is csinálni, most is azt tettem, mire hazaértem a széldzsekim egyes gyűrődéseiben, amik távolabb voltak a testemtől az izzadtság összeált jég darává. A heti elfoglaltságaim úgy alakultak, hogy vasárnap után csak tegnap, szerdán lett volna lehetőségem kimenni mozogni. A lámpám feltöltve, cuccok bepakolva a táskába s minden bizalmam a külföldi ügyfeleinkben volt, hogy időben el tudok indulni haza s akkor Tbányán még nyomulok egyet. Az időben este 3/4 hét lett, ez még megoldható, van egy jó lámpám ugye. Mikor beültem a kocsiba a hőfok mutató visszaigazolta mindazt, amit a parkolóban sétálva éreztem, vagyis, hogy rohadt hideg van. -14 fokot mutatott, mikor még egy kicsit a menetszél is el kezdte hűteni a szenzort, -15 re váltott.
Na ekkor lett vége a tegnapi edzésemnek, még egy halvány reménysugárt életben hagytam ugyan s úgy döntöttem hogy ha az Öreg-tónál -10, vagy annál "melegebb" lesz akkor ott futok egy kört, de ott -13-ig melegedett hőmérséklet várt. Sajnos lassan fel kell adjam a reményt, hogy a HOB-ra formában leszek, heti 2-3 edzéssel ez nem lehetséges és a térdem még mindíg fáj, bár már kocogni tudok.

2010. január 6., szerda

Szilveszteri Őreg tó futás Tatán

Garmin Connect - Activity Details for Old lake Tata new year celebration run
Hát az idén is eljött a szilveszter s hagyományos módon a tatai Öreg-tó futást is megrendezte az önkormányzat. A futásra Bencével mentünk ki s elötte leszögeztem neki, hogy nem vérre menő verseny, ne hajtsa ki magát, én sem tervezek semmi komolyat futni.
Mondtam én mindezt azért, mert 29.-én megtett, eddigi leglasabb Turul köröm után izomlázzal a lábamban érkeztem meg a versenyre.
Dec 15 és 29 között, két hetet kikellett hagyjak, mind az időjárás, mind a térdem, mind pedig egy megfázás visszatartott a futástól.
Így a napi hőmérsékeleten kívül, semmi biztató előjel nem volt a verseny elött. Az izomláz miatt még melegítettem is, ekkor már éreztem, hogy nem kell sokat várnom a "versenytől". Indulás elött bemondták, hogy 340-en regisztrálták be magukat s mivel vannak utolsó pillanatban érkezők is (2008-ban én is ilyen voltam) kb 400-an nekivághattunk a 7 km-es távnak. Az elején egész kellemes tempóban indultam neki a tömeggel, valószínüleg a jobb helyezkedésem miatt Miki és Zoli elé kerültem egy rövid időre. Az első kanyarnál Miki, egy kb 3-4 fős bolyban futva el is lépett mellettem. Nem tudom, hogy sikerül mindíg ilyen tempót kiválasztanom de megint nem volt senki körülöttem, hogy húzzon vagy a szelet fogja, így próbáltam a Mikiéken maradni, bár mire tempót váltottam, ők már jó 30 méter előnyben voltak. Legyűrtem újabb kb 1 kilit s látszott, hogy a tervem, hogy a 30m-es távolságot megtartva s a végén beleerősítve utolérjem a Mikit össze is döl, ugyanis ők, lassan, de folyamatosan távolodtak tőlem. kb 100m további szenvedés után elhúzott mellettem a Zoli is és még vagy 30 ember. Zoli olyan sebesség különbséggel ment el mellettem, hogy nem is értettem, hol volt addig, vele nem is próbáltam tartani a tempót. A körnek még a felénél sem lehettünk, mikor én már teljesen elkészültem az erőmmel s már csak a túlélésre játszottam. A pulzus adatokból kitűnik hogy tényleg komolyat küzdöttem, hogy a végén egyáltalán 4.30-as átlaggal be tudjak érni, olyan szívverést produkáltam ehhez a tempóhoz, amit soha nem is gondoltam, hogy ki tudok hozni magamból szervi probléma és elájulás nélkül. Az utolsó pár száz méteren már csak azért nyomtam minden testnyílásomat görcsösen megfeszítve, hogy egy csörgő sipkás bolondozó buli futó ne hagyjon le, de nem sikerült mögöttem tartani az emberünket, így talán egy- két kép is készült róla, amin én haldoklok a háttérben.
A célba közel 2 perccel rosszabb idővel estem be mint a tavalyi produktumom, pedig azt lazán futottam. Bence is kifutotta magát, de az ő 33 perc eleji ideje nagyon jónak számít.