Komárom megyében minden évben megrendezésre kerül a megyei tájfutó kupa sorozat, de ezt az amúgy nem túl nagy számú olvasó táborom nagy része valószínüleg amúgy is tudja. A múlt hétvégére, egy újabb derbit jegyezhettünk elő a naptárunkba s én, aki nem túl sűrün járt az idén tájfutó versenyre, izgatottan vártam a hétvégét. A verseny fantasztikus előjelekkel rendelkezett, 3-4 napja masszívan szakadt az eső elötte, de pénteken délután egy- két órát már láttuk a napot is, így feltételeztem a jó időt szombatra. A pénteki kellemes időben gyorsan kimentem egyet kocogni. Jól esett a futás, de este már éreztem, hogy a térdeim nem örültek annyira a mozgásnak mint én. Szombaton reggel szakadó esőre keltem fel, de mivel a versenyre a rendező felé kimutatott tiszteletből megyünk, nem akartam kihagyni a mozgást. Mire elindulásra került a sor az eső abba maradt és már-már a napocska is sütni kezdett. Odaérve a versenyre, láttam, hogy jól döntöttem, mindenki ott volt már aki számít. A Cserna Bandi pár perc múlva elrohant mellettem, mert ő már a pályán volt (~-15-re indult). Gyors jelentkezés, cipő fel s bemelegítés. A bemelegítés alatt már látszott, hogy nehéz lesz ez a nap, a térdeim nem akarták az igazságot, vagyis mozogni. Jelentkezéskor a karton fóliázásához a Miki megadta a kódokat, a verseny központtal szemközti falon, pedig kint volt a vezér térkép, Zoli jegyezte meg, hogy meg is nézhetné az egész pályáját, ha felírta volna a kódokat a kartonjára. Én felírtam, de nem néztem meg, buli verseny nem csalunk ilyennel. Mikor megkaptam a térképemet, látszott, hogy nagy futás várható s ebben pedig minimum fél, de inkább 1 perccel gyengébb vagyok kilóméterenként mint a Zoli, így a kérdés csak az volt, mikor ér utol 3 perccel utánam indulva. A pályán valóban nem kellett sokat gondolkozni, az első kavarodást az jelentette, hogy a kettes pontomon a térképről két trafó doboz és egy pad hiányzott, pedig mögöttük volt a pontunk, ez jelentett kb 20 mp bizonytalanságot. Ez után csak futás az Öreg-tó partján, tempót még nem néztem, de próbáltam a bicegős tempómat olyan 4.30-as körül tartani, nem mentek a lábaim, de legalább megpróbáltam... nem fogom az egész pályát leírni, de kb 7. pont körül kellett lemenni az útról, s eggyel késöbb már csináltam is egy 90-os hibát, mert béna voltam s máshova gondoltam a pontot s csak késöbb vettem észre a ferde északot. Ez kb újabb fél percet jelentett illetve a táborba beérkezés után nem különösebben értettem a házak-utak elhelyezkedését, így az első térképes pályámat kb 1 perc hibával zártam s mikor futottam a térkép csere fele szinte már Zoli zihálását éreztem a tarkómon. A térkép csere után bizonytalanul futottam ki a táborból, ez kb újabb 20 mp-t megevett a 3 percemből s még 3 következő pontra hibáztam, külön-külön 20, 20 másodpercet. Ezeket és a tempómat figyelembe véve nem is csodálkoztam azon, hogy Zoli a második kör első felében gyorsvonat tempóban elrohant mellettem. Két átmetettel késöbb már 100 méter előnnyel ment a pontunkra. A Pikant melletti kis tisztást átszelve, gondoltam, majd én jól beújjítok s levágok a hátrányomból 10-20 másodpercet, hiszen Zoli körbement ösvényen, én meg levágtam egy nagy kanyart az erdőn. Vagyis csak vágtam volna, ugyanis az erdőben a múltbéli masszív esőzések miatt lábszár középig érő víz volt s az alja igen ingoványosan süllyedt. Ekkor előjöttek különböző NCIS és túlélés törvénye című film epizódokból képkockák, az egyikben a krokodil ilyen sekély vízben akarta megtámadni a helyszinelő rendőrt, a másikban meg pont azt mondták el mit kell a támadáskor tenni. Na én, a, gyorsan ki innen megoldást választottam, mire kimásztam belőle már tudtam is, hogy, habár az úszás hasznos a fájós gerincem miatt, most nem ez volt a legoptimálisabb megoldás a következő pont leghamarabb történő elérésének optimalizációja céljából. Hát mindegy egyszer vége lett a versenynek s 37 perccel 4. helyre, 4 perccel Zoli mögé be is értem. 7.5 kilóméter volt a lefutott GPS-es távom, pont 5 perces átlagot tudtam kihozni magamból. Nem futottam ki magam, de egy olyan emberrel nem tudok versenyezni, aki már közel 430 napja nem hagyott ki edzést, nekem szerintem talán 2 év alatt sem jönne össze ennyi futás. Gyenge vagyok s fáj a térdem, de most, hogy ezeket a sorokat írom, most éppen semmi gondom s remélhetőleg este megyek is ki futni, talán.....
Október
6 éve
