Szilveszteri Őreg tó futás Tatán

Garmin Connect - Activity Details for Old lake Tata new year celebration run
Hát az idén is eljött a szilveszter s hagyományos módon a tatai Öreg-tó futást is megrendezte az önkormányzat. A futásra Bencével mentünk ki s elötte leszögeztem neki, hogy nem vérre menő verseny, ne hajtsa ki magát, én sem tervezek semmi komolyat futni.
Mondtam én mindezt azért, mert 29.-én megtett, eddigi leglasabb Turul köröm után izomlázzal a lábamban érkeztem meg a versenyre.
Dec 15 és 29 között, két hetet kikellett hagyjak, mind az időjárás, mind a térdem, mind pedig egy megfázás visszatartott a futástól.
Így a napi hőmérsékeleten kívül, semmi biztató előjel nem volt a verseny elött. Az izomláz miatt még melegítettem is, ekkor már éreztem, hogy nem kell sokat várnom a "versenytől". Indulás elött bemondták, hogy 340-en regisztrálták be magukat s mivel vannak utolsó pillanatban érkezők is (2008-ban én is ilyen voltam) kb 400-an nekivághattunk a 7 km-es távnak. Az elején egész kellemes tempóban indultam neki a tömeggel, valószínüleg a jobb helyezkedésem miatt Miki és Zoli elé kerültem egy rövid időre. Az első kanyarnál Miki, egy kb 3-4 fős bolyban futva el is lépett mellettem. Nem tudom, hogy sikerül mindíg ilyen tempót kiválasztanom de megint nem volt senki körülöttem, hogy húzzon vagy a szelet fogja, így próbáltam a Mikiéken maradni, bár mire tempót váltottam, ők már jó 30 méter előnyben voltak. Legyűrtem újabb kb 1 kilit s látszott, hogy a tervem, hogy a 30m-es távolságot megtartva s a végén beleerősítve utolérjem a Mikit össze is döl, ugyanis ők, lassan, de folyamatosan távolodtak tőlem. kb 100m további szenvedés után elhúzott mellettem a Zoli is és még vagy 30 ember. Zoli olyan sebesség különbséggel ment el mellettem, hogy nem is értettem, hol volt addig, vele nem is próbáltam tartani a tempót. A körnek még a felénél sem lehettünk, mikor én már teljesen elkészültem az erőmmel s már csak a túlélésre játszottam. A pulzus adatokból kitűnik hogy tényleg komolyat küzdöttem, hogy a végén egyáltalán 4.30-as átlaggal be tudjak érni, olyan szívverést produkáltam ehhez a tempóhoz, amit soha nem is gondoltam, hogy ki tudok hozni magamból szervi probléma és elájulás nélkül. Az utolsó pár száz méteren már csak azért nyomtam minden testnyílásomat görcsösen megfeszítve, hogy egy csörgő sipkás bolondozó buli futó ne hagyjon le, de nem sikerült mögöttem tartani az emberünket, így talán egy- két kép is készült róla, amin én haldoklok a háttérben.
A célba közel 2 perccel rosszabb idővel estem be mint a tavalyi produktumom, pedig azt lazán futottam. Bence is kifutotta magát, de az ő 33 perc eleji ideje nagyon jónak számít.

A kihívás napjai

Közeljövőben lesz egy-két igen érdekes esemény amire érdemes felkészülnöm.
Tegnap Ádám Petya tett közzé egy merész felhívást, miszerint fizet egy pezsgőt annak, aki a Gyulai Tamás, Gyulai Zoli, Körmendi Miki, Varsányi négyesből megveri őt a legközelebbi megyei versenyen. Hát szerintem a Zolinak már nem kell szilveszterre pezsgőt vennie, nekem viszont tét nélküli lesz verseny, mert 5 vagy 6 üveg áll otthon felbontatlanul, de a kezdeményezés és maga az ötlet, hogy tegyük izgalmassá a megyei versenyeket szerintem díjazandó s ezért elfogadtam a kihívást.
A második, ami időben még közelebb is van az a hétvégi Spari kupa lesz. Az első izgalom a pályahossz miatt van bennem 9.6 és 10.4 kilire kell készülnöm 300-400 szintekkel, közel van a Normáltávú OB adataihoz s oda nem mertem elmenni. Ami még izgulni ad lehetőséget, hogy a mindkét nap nagy vonatok indulnak körülöttem s ha jól megyek nem találkozom velük, ha hibázok, vagy csak lassú leszek azonnal ott lesznek a nyakamon. A következő a sorsolásom:
D1:
Kiffer Gyula 41
Varsányi F 43
Molnár Tibor 45
D2:
Baracsi Gábor 63
Varsányi F 65
Gyimesi Zoltán 67
Néda László 69
Hát remélem egy év múlva már nem fogják azt mondani, hogy én vagyok a gyenge láncszem ilyen sorsolások esetén, de most még igen nagy feladatnak tűnik.
Ja és még a mezőnyben van a Petya is....

Megyebajnokság VI.forduló Tata

Tatán nyomultunk a hétvégén a megyei tájfutó kupa sorozat immáron 6.fordulójával. Szombatra a TTT-s kollegák raktak össze egy kellemes mozgásra okot és lehetőséget adó pályát a Márvány-hegy térképen. Ha működni fog a szkennerem otthon, akkor majd csatolok be pályát is, de most csak egy rövid összegzés.
Kb 1 perc hibával sikerült megoldanom a teljes feladatot és a végén az időeredményem az 5. helyre volt elegendő. Kezd igazi verseny kinézete lenni a dolognak itt a kupában, hiszen mindössze 2 perc volt az első öt között.

A versenyt "lógatott" lyukasztóval rendezték, ami az én esetemben nem túlzottam szerencsés, mert nekem mindíg külön kihívás, hogy kezemre essen illetve hogy lyukasszak a megfelelő kockába. De hát ez a probléma talán másokat is zavar s lehet, hogy csak szimplán futásban kaptam a kettő percet a Gyulai Tomitól. Ami bíztató, az a pálya egyes részein tapasztalt sebességem, ami viszont aggasz, az a verseny második szakaszában megélt lelassúlásom és elmerevedésem. Ezek tipikus indikátorai annak, hogy jó úton vagyok, csak nem edzek eleget

2009 bajnokságok második rész

Augusztus végével fejeztem be az előző megemlékezésemet s mivel nem akarok senkit untatni a múltamon történő kesergéssel, ezzel az epizóddal szeretnék a jelenbe eljutni s akkor a jövőben tudok a környezetemben lezajlott derbikkel foglalkozni.
Szóval jött a szeptember s egy munkahely váltás következtében minden nap Tbányán tartózkodom, ha pedig már itt vagyok akkor a hegyeket csak nem hagyom ki a programjaimból. Szóval el kezdtem edzegetni a Turul környéki dombokon. Mivel viszonylag hamar sötétedik, az igazán férfias körömet még nem sikerült lefutnom, de azért nyomultam jókat az erdőben. Egyik edzésem elött abban a meglepetésben volt részem, hogy MSE-és futótársakkal találkoztam a parkolóban, mint elmondták, áttették a keddi-csütörtöki edzéseket ide.
A normáltávú OB-n történő induláson sokáig gondolkoztam. Az egyik edzésen aztán Zoli és Judit közepeset futva csatlakozott hozzám s Judit a lejtőkön rendre lealázott, a nagy hegyen vissza felé, pedig olyan hangokat kiadva, mint egy lepukkant, kilyukadt kazánú gőzmozdony is csak alig tudtam a Juditot utolérni (Zoli már rég elhúzott), ekkor, meggyőzőnek éreztem a formámat ahhoz hogy ne vállaljam el az indulást az amúgy is szemgolyó düllesztően szintesnek igérkező normáltávú OB-n. Utólag elnézve, a döntőbe megint be tudtam volna küzdeni magamat, de a döntő utáni temetéshez nem tudom ki vállalta volna a testem kihozatalát valamelyik sziklás bomboldalból.
Ha az OB-kat nézem már csak kettő maradt az egyesületi váltó illetve az OCSB.
A megmérettetés helyszíne ezuttal Ágasegyháza volt.
Az váltó elötti napon sajnos Pityu lebetegedett, így este Zolira hárult az a házifeladat, hogy találjon valakit, aki hajlandó elindulni velünk egy váltóban s az oktber 23.-i tüntetés és felvonulás helyett ezt a sokkal kellemesebb elfoglaltságot választja. Szerencsére Cserna Bandi szaktárs beadta a derekát, így már is megvoltunk négyen s indúlhatott is péntek reggel a derbi.
Miki kezdett s a fürgelábú SzVSE és Tipó első futói után 6-7 perccel egy kicsit szellősebb boly közelében váltott engem a 14. helyen. Nekem a célom a hiba mentes futás volt, hát ez a kettes pontig tartott itt 10 méterrel elfutottam a pontom mellett s egy perces kunkorral tértem oda vissza. A négyes pontnál egy kicsit elvesztettem a kontaktot a térképpel, itt 2 perc úszott el, a többi ponton csak a lassúságom akadályozott meg a megfelelő tempójú tovahaladásban. De azért egész jó versenyt produkáltam, nem engedtem más pályáknak befolyásolni a tályékozódásomat s a végén a 8. helyen engedtem Bandit az útjára. Bandinak saját bevallása szerint is nagy kihívást jelentett a 6 kilis pálya leküzdése, olyan 4.5-ig hősiesen tartotta a tempót a rivális csapatokkal, majd elfáradt, vesztett a sebességégéből s a végén 11. helyen engedte ki Zolit. Zoli hozta a tőle megszokott iszonyatos tempót s felfutott a 9. helyre.
OCsB
A csapat Pityu kiesése miatt egyértelmű volt, Miki Zoli és én. A szállásunk determinálta a rajtsorrendünket is, mivel volt a 0; 54; 64-es rajtidőnk, aki közelebb éjszakázott a versenyközponthoz az indult 0-ra, vagyis én. A pályám elején túl sok emberrel nem találkoztam, Lenkei Zsolti rohant el mellettem a kettes pontomra menet, illetve Domának mutattam meg az ő kettes és az én ötös pontom helyét a borókásban. Érdekelne a részidős eredmény is, mert mintha Zsoltit láttam volna kimenni a 6-os pontomról, illetve senkit nem láttam a pályán velem egy irányba futni, csakis szembe, pedig sokan ki kellett, hogy előzzenek.
Jó dolog a GPS-es óra, nagyon pontosan lehet látni, hol, mennyit hibáztam, illetve mekkora sebességgel vánszorogta a pálya második felében. A letöltés után az is kiderült, hogy bizony benyeltem egy kisebb térkép hibát illetve több pontra is rontottam fél- egy perceket. A végén a 17 es pontomnál ezt még megfejeltem egy 5 perces bolyongással, majd, hogy nehogy versenyképes idővel érkezzek meg a célvonalhoz az utolsó elötti pontra lévő 50 (!) méteres átmenetet sikerült 5 perc alatt megcsinálnom (Mikinek 39 másodperc volt). Végül 78 perces gyalázatos idővel, teljesen kifutva magamat értem be. A Miki rendkívül jót futott (67 perc) és ugyanezt tette a Zoli (~62) is.
Megint rajtam úszott el a dobogó, 11 percet kellett volna javítanom, vagyis csak a Miki idejét hozni, egy az övénél rövidebb pályán s ott vagyunk.
Ezzel el is érkeztem a jelenbe, hiszen a két OB a múlt héten volt, most jön a megyei tájfutó kupa újabb fordulója, illetve jövő héten a Spari.