Természet idegen lény lennék?

Régóta gondolkozom a dolgon, hogy az ember s közöttük én mennyire vagyok a természet része vagy a természetbe való jelenség. A legutóbbi elgondolkoztató esemény múlt szombaton történt velem, ugyanis a Megalódusz Hegyifutó rajtjának mezején indultam neki az edzésnek, hogy megnézzem a verseny eredeti útvonala futható-e. Mint minden edzés elején most is meg kellett látogatnom a bokrokat a tisztás szélén. Mikor mentem vissza a mezőre, egy fa ág úgy állt bele a fülembe, hogy bele ment a hallójáratomba s szerintem kibökte a dobhártyámat. A gond az a reakció idő és a helyzet hihetetlen mivolta volt, nem tudtam felfogni jó ideig, hogy mi is történik a fülemmel, miért fáj s meg kellene állnom, különben gáz lesz, csak mentem előre. Most 3 nappal az edzés után is fáj a fülem.

Hááát....

Az előző bejegyzéseim alatt sem tudtam sok futásról beszámolni, sajnos jól végrehajtott edzéstervvel most sem dicsekedhetek. Az elmúlt három futásom során viszont az történt velem, hogy olyan 5 kilóméter lenyomása után, megfájdult az achillesem. Tegnap az 5. kilinél még volt vissza olyan 11-12 és majd' a fél Gerecse, ezért ez a dolog nem töltött el túlzott boldogsággal a futás végén már kocogni sem mertem, a városba érve leállítottam az órámat s "haza" sétáltam. Remélem nem lesz semmi komoly, a következő futást keddre tervezem, addig kenegetés, nyújtás, maszírozás van.
Ja még annyi, hogy szintén tegnap a Turulhoz érkeztem meg s innét kellett volna lemennem a lépcsőn a városba, mikor elindultam volna lefelé, egy ember kapaszkodott éppen felfele a korlátban erőssen bízva s a kérdésemre, hogy csúszik-e a lépcső, a meglehetősen-választ adta, nekem ez azt jelentette, hogy körbe az úton le a városba. Így ezzel az extra hurokkal elértem, hogy tegnap sikerült a EOVB/ OCSB hétvége óta a leghosszabb futásomat összehozni, 15.4 km-t.
Ja, igen, hogy az önbecsülésemnek is adjak egy kiadós pofont, az elmúlt hetek során a tájfutó levlista segítségével egy csomó, sporttal, sportolás alatti, elötti étkezéssel, frissítéssel kapcsolatos linkre ellátogattam, az egyik segítségével kiszámoltam a testtömeg indexemet s kijött, hogy túlsúlyos vagyok, hát ez van, lehet, hogy túl nehéz vagyok az izületeimnek?

Abszolút 0

Abszolút 0 avagy az a hőmérséklet, minél nincs már lejebb.
Wikipédia ezt írja róla:
Az abszolút nulla fok az a hőmérséklet, amelynél a testből nem nyerhető ki hőenergia.
Majd pedig:
Negativ hőmérséklet
Egyes félig izolált rendszerek (például egymásra nem ható spinek egy mágneses térben) elérhetnek negatív hőmérsékleteket, bár ebben az esetben sem lesznek hidegebbek, mint 0 K. Elképzelni őket inkább így lehet: t > T=∞, vagyis érintkezés esetén minden esetben a negatív hőmérsékletű rendszerből fog energia folyni pozitív hőmérsékletű (t > 0 K) rendszerekbe.

Na, ha a sok tudományos dolgon túl lépünk, lássuk, hogy is kapcsolódik ez a fenti okfejtés az én blogomhoz.

Hát úgy, hogy mint azt már többször kifejtettem, november óta igen komoly motívációs válságban szenvedek, amihez még hozzá jöttek a decemberi -14C fokok és a rengeteg munka a gyárban. Ennek az lett az eredménye, hogy volt olyan 2 hét decemberben, hogy egyetlen lépést sem futottam. Ezek után kihagytam a szilveszteri futást az Öreg tónál, de a kutyámmal otthon kocogtunk egyet az új év tiszteletére, ekkor majdnem belehaltam a 6 kilóméterbe. 2.-án kimentem a tatai tóhoz futni egy 10 kilit, s szintén nem esett jól, ráadásul itt már vittem magammal a pulzus mérőmet is s tisztán látszik, hogy mikor Gottwald Zoli barátom csatlakozott hozzám s elkezdte diktálni a tempót, majd' bele haltam a 4.40-es ezrekbe síkon(!!!!) . Régebben még verseny helyzetben sem tudtam magamból kicsiholni 165-nél magasabb púlzusokat, most meg kalapál a szívem, mint ha soha nem futottam volna. 170 feletti csúcs értékkel mentem a Zoli mögött, ő meg lazán beszélgetett velem. Ezután gondoltam, hogy az akkori formám az abszolút nulla, ahonnét már nincs lejjebb. Most hétvégén is kimentem a kacsás tóhoz futni itt megállapítottam, hogy de sejnos annál lejjebb is vihet engem a sors, mint ahogy lehet negatív hőmérsékelt Kelvinben. Majdnem belehaltam a futásba, fájtak a hát izom csökevényeim és a comb izmaim, egy szóval az egész én (talán a szempilláim nem). 11.5 km lett a vége s valamivel kicsúsztam a 60 percből, ami olyan 5.20-as átlagot jelentett. Az biztos, hogy egy hónapon bellül ennek 5 percesre le kell mennie, különben nincs értelme versenyzésben gondolkozni. Persze az régi tény, hogy a hegyek megmutatják a befektetett munka mennyiségét s ha kevés, durva és gyors visszajelzést adnak, kellemes kis kör ez a kacsás tavi útvonal s lehet még könnyedén bővíteni is, így vszínüleg a jövőben többször fel fogok ott tűnni, akár fejlámpával is...

OCSB hétvége

Az elmúlt egy hónapban annyi történt velem, amennyi bejegyzésem közzétettem. Pontosabban volt egy OCSB és EOVB, amit most összegeznék:
OCSB

Pityu lesérült ugye még az év közepén, nekem egy éve fájt a térdem, így csak hébe-hóba edzegettem, Zoli lesérült egy héttel a NOB elött s nem vállalta a csapatban a futást, Judit anyukája betegsége miatt nem tudott jönni, egyesületünk többi szenior korú versenyzője pedig Imeli János kivételével még csak nem is válaszolt a megkeresésünkre. A megkeresés azért volt, hogy Körmendi Miki és mellém valaki csatlakozzon egy jó kis bánkuti dombozásra., aminek a végén regisztrálják csapatunk helyezését a bajnoki tabellán az OCSB nevű esemény mellé. János feltételesen elfogadta felkérésünket, majd a pálya adatok ismeretében köszönettel visszalépett. Egy halvány reménysugárt fent hagyva úgy egyeztünk meg Mikivel, hogy én megyek a leghosszabb pályán ő a közepes hosszon (ezek rajt idejei voltak a verseny első harmadában) s Zolit leadjuk 3. futónak a legrövidebb pályán, hátha felvállalja a küzdelmet s akkor legyen ideje megérkezni még akár szombat reggeli indulással is a versenyre. Szombat reggel már tudtuk, hogy nem lesz csapatunk, de Mikivel elindultunk, ha másra nem egy jó edzésre, terep ismertetőre felhasználjuk ezt a futamot, gondoltuk. Mivel rendkívül hideg volt a verseny reggelén, az öltözködést egy kicsit későre tettem s megcsúsztam vele, annyira, hogy 3 perccel le is késtem a rajtomat s repülő rajttal lőhettem ki a pályámra. A dugóka ellenőrzésekor volt egy kis kavarc a rendezők nem értették, hogy én mit is csinálok ott azzal a dugókával, de ez a gondjuk, csak késöbb lett értelmezhető számomra. Mivel a rajtszámom az MSE F125/3- volt és a rajt idő egyezett, kiengedtek a versenyre. A pálya eléggé eseménytelenül zajlott kb 5 perc útvonal választási hibát találtam itthonról illetve olyan 3 percet hibáztam, ami inkább bizonytalanság volt, mint tényleges kavarás. Ami még érdekes volt, hogy mindenki szembe jött velem a pályán hátulról senki nem érkezett. A közel 10 perc hibámmal is 89 percnél állt a stopperem (ha megállítottam volna) mikor beértem a célba. A dugóka kiolvasásnál valami extraságot írt ki a nyomtatóra az SI, de gondoltam, hogy biztos valamilyen speciális SI fut a versenyen, hogy a csapat eredmények jobban követhetők legyenek. Másnap többen mondták, hogy diszkóztam, de a vasárnapi OEVB eseményei miatt, illetve mivel már nem voltak az eredmények kifüggesztve, nem volt időm meggyőződni arról, hogy ez így van. Itthon néztem utána a dolgoknak s valóban diszkóztak, miután nyomoztam egy kicsit, kiderítettem, hogy jelentkezéskor a én nevem a késöbbi rajtidőhöz, és a rövidebb pályához lett leadva. Vagyis ehhez nézve negatív idők jöttek pont fogások mellé illetve nem jó pontokat fogtam. Na így valóban diszkóztam. Még jó hogy nem volt csapatunk.
EOVB
Az OCSB-vel egy hétvégén az idén az EOVB-t rendezték.

A terv:

Tavaly megegyeztünk Mikivel, hogy a következő taktikával fogunk 2010-ben nyerni:
1. futó Miki elfut a tömeggel s 1-9. helyen max 2 perc hátrányal bejön
2. futó Pityu fel fut dobogóra
3.futó Zoli a Tipo váltója elött hozza a mi csapatunkat
4. Én a befutóban lehajrázom a Baracsi Ricsit és elsők vagyunk

A tények:

Az év elején már látszott, hogy a 4. futó terv nehéz lesz számomra, mert a többször említett térd fájásom nem engedett edzeni.
Pityu kidőlt
Zoli mint említettem lesérült
Miki jó formában volt
A váltóra, Pityu helyett, Imeli Jani vállalta el az indulást, azzal a kéréssel, hogy egy rövid pályát kaphasson, így a csapatunk, Körmendi, Imeli, Varsányi, Gyulai összeállításban lett teljes.
A verseny fantasztikusan kezdődött, Miki 3. helyen hozta a csapatot, Jánosnak a térkép rajtig és az utána levő felfele már nagy kihívást jelentett, de a pályán az összes emelkedővel (volt belőle bőven) nagyokat kellett küzdenie, az elején még sűrű mezőnyben rendkívül fáradtra futotta ki magát, de sajnos nem sikerült a csapatot még csak 20-ban sem tartani. Én mentem Jani után, hoztam kb 4 -5 helyet egy közepes futással, de sajnos én is hibázgattam összesen olyan 3 percet, Zoli fájós lábbal sétálgatva is 20 mp-el jobbat futott mint én, szóval megint nagyot futott, ha jól emlékszem a vége a 18. hely lett.
Köszönöm mindenkinek, hogy volt csapatunk, jó móka volt és ez a lényeg!

Futottak még

Az elmúlt verseny hétvége első selejtezőjén ugye kiselejteződtem, ami a "B" döntős indulási jogosultságot jelentette. Első kiesőként a döntők szabályai alapján utolsó B döntős indulási időt kaptam, ami szerencsémre Vasárnap 10.19-kor be is következhetett. A rajba, mivel 2km-re volt az autónktól jó 10 perccel 0 idő elött elindultunk Bence fiammal s minimális kocogás után a mellünk fenn is akadt a rajt kordonokban, mivel még csak -3 volt, nyugodtan el tudtam menni az erdő bioszférájának javítására, illeve volt időm felveni a szimbólomat is. Egy kicsit meg lepődtem, ugyanis én 6 kilis B döntőre emlékeztem a kiírásból, bár mivel nem erre készültem, sok időt nem szenteltem a verseny elötti mentális rákészüléskor a B döntőre. A pálya hossza 7.4 km volt, ami nem különösebben remegtette meg a lábaimat, de már nem számított sprint távnak a maga 300 szintjével. A "0" idő után pont 19 perccel jött el az én időm, egy kicsit kacérkodtam a gondolattal, hogy "véletlenül" "A" pályát vegyek el, de nekem ez nem járt az nap így jött a B pálya. Az első pontra sokkal lassabban indultam mint előző nap, s talán nem is voltam olyan koncentrált, bár úgy gondoltam, hogy a pont melletti kis völgy majd rávezet a pontomra. Na volt ám meglepetés, mikor az arcomba majdnem beleálltak a kis tisztás mögött levő sötét zöld fenyő erdő tűlevelei, ekkor megértettem, hogy itt is meg kell találni a tereptárgyakat, így fordultam s mentem a pontom felé, a pont közelében, még egy jót bizonytalankodtam, majd meg lett a kis szikla, de kb 1.5 percet eldobtam indulásból. A következő két ponton már el kezdtem használni a térképet is, s ez a hasznos tevékenység meghozta a gyümölcsét azonnal, mert így hiba nélkül megtaláltam a pontokat. Nem tudom amúgy ki hogy volt a 1:15000-es térképpel, de nekem egy kicsit közelinek tűntek az elején a tereptárgyak, bár lehet, hogy csak én mentem gyorsabban mint szoktam. A szép menet a 4. pontig tartott, itt megint levettem az irányt s azzal a kijelentéssel, hogy innét már szinte lehet is látni a pontot, csak átfutottam a metsződés túloldalára, na itt viszont nem láttam a pontot, de egy kis buckát igen, majd egy kicsivel még jobbra a pont is meg volt, 30 mp itt is ugrott. A 4-5 átmeneten érdekelne mi lehetett az ideális, én a majdnem egyenest választotta, de lehet, hogy elöbb fel kellett volna rongyolnom a fenti útra s ott futni, így viszont, lehetőségem nyílt Harzolnak egy kis bíztatás adni az első pontjának megközelítése közben. Az 5. meg volt s jött a futás megint, ebben már szombaton sem voltam jó, most megpróbáltam kicsit összeszedettebben mozogni, hiszen lévén ez az út fő irány a rajból kifutóknak, nagy forgalom volt rajta s nem lehetett egy kivérzett öreg trotty képét nyújtanom a fiataloknak. A futást még csak-csak megoldottam, de mikor be kellett mennem az ösvényre, én egy másik ösvényt találtam meg, nem is értettem, miért nem emelkedik az ösvény, de olyan kényelmes volt enyhe lejtőn futni, de mikor felfedeztem, hogy semmi sem stimmel megálltam s a tájoló használata azonnal tisztázta az értetlenségem alapjait, hamar fordultam be az útról, a vissza út egy extra völgy mászással járt s utána kapaszkodhattam fel a megfelelő völgyben. Ebben a szakaszban sikarült 2 percet kapnom a kategóriám tagjaitól. A következő 4 pont megint egészen tudatosan s így hiba nélkül ment le, időközben megelőztem az elöttem induló Reviczki Zsoltot s 10-ről kifelé már nem is láttam őt magam mögött, a 11-re menet meg volt a terv át a gerincen le a völgybe s a nyiladéktól támadok. Na ezt meg is csináltam, át a gerincen szépen nyugodtan le is mentem a völgybe, ott is volt a nyiladék, de egy út hiányzott, mielött neki láttam volna túrni a horpadásokat rá kellett jönnöm, hogy másik völgyben s a nyiladék másik végén vagyok, át kellett mennem a nyiladékon s onnét már látszott is pont, mikor átkeltem a vizen és a mocsáron s már majdnem dugtam is a ponton, mikor az előzőleg már lehagyott Reviczki kollega visszaszolt, hogy ez 60-as neked nem 44 kell? De az kellett, így mehetem át másik metsződésbe. Átmásztam s megküzdöttem a kidőlt fákkal s nem volt más vissza csak a befutó. A befutót jól megnéztem, hogy nem a szombati pont lesz, hanem egy jelleg fa a tisztáson, miután ez meg volt, gondoltam zsebre teszem a térképemet, ne kelljen leadni a célban, hiszen a visszakapása csak bonyodalmat jelent, megmutatni meg úgy sem fogom senkinek. Ezzel rá is értem a szombatról már ismert lejtőre, ahol csak egy lábbal mertem futni, majd ez egyenesen vezetett a cél tisztására. Ott már messzíről virított a jellegfa s a pont, futottam is oda, ahogy közeledtem, földön heverő távközlési kábelek mennyisége öreg távközlési villamosmérnökként futás közben is feltünt, majd pedig az, hogy nem az én kódom van a dobozon, vagyis ez nem az a jellegfa ami nekem kellett. Érezvén, hogy ez már az utolsó hiba volt, bekocogtam a befutó ponthoz s onnét s célba. Az eredmény érdekes lett, hisze 20 mp-et kaptam a napi győztestől, ez a befutó pontra simán elment, így a második lettem, de ami még érdekesebb az a route gadgetben lejátszani a vasárnapi "B" döntő első 3 futójának az utvonalát. Azért szép a tájfutás, amit ott lehet látni.

2 ponton múlott

Elmúlt a hétvége s vele együtt a Nappali OB-is.
Kezdem időreni sorrendben a történtek megemésztését.

A selejtezővel kezdtünk szombaton, a rajtlista alapján kiderült, hogy bizony nagyon kell szedjem a lábam, hiszen Banyesz jött mögöttem 3 perccel s nem szerettem volna azt a szégyent megérni, hogy az első pontok valamelyikére már meg is fog. Be is kezdtem rendesen, még egy kb 20-30 másodperces hiba is benne volt a dózer útról letérve, ugyanis ahol lementem ott ment le egy út a dózerről (jelölve nem volt), na ez meg is kavart, de nem tudott elvinni, hamar rájöttem, hogy vmi nem stimmel, s innét nyomtam bent az erdőben, még ezzel a hibával is nyertem az első átmenetet. A másodikon már kaptam egy kb 10 mp-t a mezőny elejétől, de itt egy N14-es kislánynak megmutattam, hogy hol vagyunk s szegény olyan messze volt az útvonalától, hogy át kellett hajtogatnom a térképjét s ráadásul az ő térképe 1:10 000 -es volt, ezzel legalább egy 20 mp-t vesztettem. A hármas is sima volt, átlagos időt futottam, a 4-es volt a vízválasztó, tolni kellett volna az úton s szerintem mentem is rendesen, mert Vöcsökkel értünk ki a betonra s a "lehajtónál" olyan messze volt csak tőlem, amennyire meg kellett állnom egy F14-es srácot útba igazítani. Természetesen nem a tervezett útnál futottam le, így egy kicsit meg is kavarodta,m az iránykkal s, hogy miért lejt a felfele, de nem volt ez több 20mp hibánál, viszont az élmenők itt kb 2-3 percet adtak nekem. A következő pontra csak a huzató volt a gond, itt már vártam Banyeszt, de mint kiderült ekkor még pont 3 percre volt tőlem. Az 5-6-os átmeneten viszont nem tudom mi történt. Elindultam irányba s volt egy halom fa, amin nem tudtam átjutni, na ekkor gyorsan balra fordultam le a lejtőnek, egyszer csak azt láttam, hogy a beton út nagyon közel van, ekkor felnéztem s láttam a föld út letöréseit felettem, gondoltam már nem mászok oda vissza a két út között elcsorgok a pontomhoz. A következő objektum a nyiladék volt ami felfogott, na ezt a pontom mögöttinek azonosítottam be, meg is lepődtem rajta, hogy így túl futottam, de visszafordultam, hogy visszamegyek a ponthoz, majd mikor nem stimmelt semmi, jöttem rá, hogy bizony még a pont elötti sárga nyiladéknál voltam, el kezdtem futni a dzsindzsában a pontom felé a terepet és a két utat figyelve, mikor a felső út felett egy olyan kis gerincet fedeztem fel, ami megint azt mutatta, hogy túl mentem, meg akartam erről bizonyosodni a terep beazonosításával is s mikor mentem lefele egy kétségbe esett hang kérdezte, hogy te is a 61-et keresed, na ekkorát ketten már nem hibázhatunk, akkor valahol itt kell legyen, nekiálltam megint túrni s egyszer csak meg lett a pont. Mint ezt a részidőkből is látni itt majd' 5 perc ment el ezzel a csodával. A következőre is meg volt a tervem, de elnéztem a lapost az út mellett s behúztam, majd a laposban az ösvényt eggyel feljebbinek beazonosítva lerohantam a völgybe, majd mikor túl szabdalt volt minden jöttem rá, hogy bizony már megint én voltam az amatőr, természetesen itt is volt egy pont, hogy még jobban megtévesztő legyen a dolog, itt kb 2-3 perc ment megint el. A 7.ről kifutva még átjutottam a mocsáron minden gond nélkül, de a 8-as elötti völgyben bizony beleragadtam, (1 perc) előszőr a bal, majd a jobb lábam, ezekután hasra estem s a jobb kezem szimbólostól merült el a mocsárban, a végén kimásztam s mentem a 8.ra, aminek egy kicsit mellé futottam, de nem volt vészes, a 9. nek megint alámentem, annak ellenére, hogy direkt felfelé húztam, a 10-11-ben pedig lefele volt s elérte már azt a meredekséget, amin én nem tudok futni. A vége 59 perc lett jó 6-9 perc hibával, természetesen ez már nem volt elég az "A" döntőhöz. Sajnáltam, mert ennél sokkal jobbat vártam magamtól s egy egyszerű, higgadt 5-6 átmenettel meg lett volna simán a döntőbe jutás

Holnap kezdődik az OB

Hát eljött a nagy nap is sajnos gyorsabban mint gondoltam s több vendégem volt a cégnél mint erre előzetesen számítottam, ami azt is jelenti, hogy nem tudtam a terveknek megfelelően felkészülni. Ma még kellene kocognom egy átmozgatóst, de egy kicsit félek, hogy pont ettől fájdulna meg a térdem, meg nincs is futó ruha velem, ha jól tudom. Szerdán futottam egy utolsó komolyabbat s jól le is cseszett a Judit, ugyanis pont szembe találkoztunk az edzésen s megilyedt a lámpámtól. A futás jól esett, nem is ment rosszul, de azért tök egyedül az erdőben kutya ugatással körül véve nem egy leány álom futni, ezért nem is a rugó gyár felé jöttem vissza, hanem a föld uton. Én ennyit tudtam tenni az ügy érdekében a többi, pedig holnap 12.50-től élőben Németbányán.