2012 ősz- már majdnem tél 1.0

Az előző bejegyzésemet azzal fejeztem be, hogy tervezek futni egy martont az ősszel, de addig gyorsulnom kellene.

Május óta nem gyorsultam sőt a nyári meleg (az idén volt belőle bőven) egyáltalán nem serkentett még csak az állóképességem megtartását biztosító edzésmennyiség elvégzésére sem. A fő gond az (volt), hogy ha a Margit szigten megyek ki futni, akkor későn érek haza s későn találkozom a családdal, ha meg otthon akartam kimenni futni éjszaka, sokszor, már éhség és az egész napi fáradtság megakadályozott benne.  Így nem is csoda, hogy a Tatai Minimaratonon a melegtől fejre álltam és ugyanezt az eredményt produkáltam a Nike félmatatonon is.  Ilyen előjelek mellett nem is mertem nekimenni a Spar Maraton 42km-es távjának október elején, hanem a 30 kilit választottam.  Az egy teljesíthető táv mondta egy futó társam s teljesítettem is, nem túl fényes, de éppen 5 perc/ km tempóból kicsúszott, 2.37-es eredménnyel.  A 30 kiliből az első 25 jól ment, kellemes idő volt s nem sütött végre a nap sem, fél maratonnál egyéni csúcs idővel 1.40-el voltam, majd elfáradtam s a vége szenvedőssé vált.  A 30 kili teljesítése után sokkal nyugodtabban néztem a tájékozódási futó OCSB közel 12 kilis távjára, hiszen annak majd 3 szorosát teljesítettem október első hétvégéjén, de az OCSB majd egy másik bejegyzés lesz.

Januártól Májusig

Sok minden történt az előző bejegyzés óta, többek között voltak rettentő nagy hidegek, mikor még a kormányfő is felszólította az embereket, hogy menjenek fedett szállásra, illetve pár hete megérkezett ennek ellentettje a brutál meleg.  A brutál meleg első napján tartották a Gerecse 50 túra megmérettetést, ennek a 20 kilis verzióját szántam magamnak a marathon elötti erő felmérésre.  Régóta vagyok én már a futó mezőkön, ezért már előzőleg sejtettem, hogy nem vagyok olyan erőben, hogy ebből én marathont fussak májusban, de utolsó triggernek a Gerecse 20 kili volt kitűzve, ha ott könnyedén fejezem be a távot, neki megyek a martahonnak Prágában.  A 20 kili végén alig tudtam lépni s a célba érés után majdnem elájultam és/vagy hánytam, teljesen kikészültem, a pulzusom kb 1 óra múlva is az egekben volt, nem éreztem, hogy még egy ilyen kört kihalás nélkül meg tudtam volna csinálni.  Így, mivel a forma érzetem beigazolódott, hagytam a prágai marathont nélkülem elindulni.  Mi van most?  Most jól érzem magam még mindíg tart a meleg, ezt nem bírom, ezért esténként megyek ki kocogni, néha egészen elképesztő időpontokban.  Tegnap pl gondolom mind három autós elmebetegnek gondolhatott, mikor megláttak este 11 után a szakadó esőben a Turultól lefele gázolni a 2-3 cm az úton keresztbe hömpölygő vizben.  De én imádom az esőt, imádtam ezt a helyzetet, 21 fok volt mikor elindultam (rövid gatya póló) és 5 perc múlva ömlött az eső, akkor már nem fordulok vissza.  Hát ez van most ősszel remélhetőleg neki futok a marathonnak, addig készülődés, főleg gyorsulnom kellene.

Az elmúlt nyolc hét összegzése

Az előző egyik bejegyzésemben írtam a multiNavigátoros csapat futócipő akciójáról, pontosabban arról, hogy támogatni terveznek 2 futót a minimalist runningra vagy barefoot runningra való áttérés alatt. A valószínüsíthető győztesek, vagy támogatott pályázók, a pályázatok közzétételének pillanatában láthatók voltak, de legalább csináltunk Zoliék cégének egy jó kis reklámot a Facebookon. Apropó Facebook, a szavazáson sikerült leadnom magamra egy szavazatot, ez nem azért volt, mert egy egoista disznó vagyok, hanem mert olyan nagy tapasztalatokkal rendelkezem Facebook használati dolgokban, hogy mikor meg akartam nézni, mennyi szavazatom van, véletlenül szavaztam magamra. Nem vettem akkor észre a bakit, de ezzel az egy szavazatommmal, legalább megelőztem Zsebe Istit a kapott szavazatok tekintetében. Bocs' utólag minden résztvevőnek, tudom, ez nem volt sportszerű, de számomra átláthatatlan a Facebook, pont ezért nincs is fent semmi aktivitásom, a szavazás megnézéséhez is újra kellett aktivizálni a már lejegelt profilomat. Végül, hosszú indoklás mellett megkaptuk a győzteseket (kiválasztottakat), Isti és Fanni (Gyurkó) lettek az arcai a nagy átalakulás shownak. Szeretném nekik jelezni, bár nem vszínű, hogy olvassák a blogomat, de talán valaki elmondja nekik, hogy csak a cipő megléte nem elég az új stílus elsajátításához, sőt a cipők megfelelő gyakorlatok nélkül még sérülést is okozhatnak. Lásd az egyik jelentkező srácot, kinek az első két hét szuper tapasztalatai után két hét húzódásos pihenő keletkezett. A youtube-on vannak fent a témában videók, azokban sokan mondanak el tapasztalatokat, illetve mutatnak be gyakorlatokat, amiket sérülés megelőzésére kell csinálni.

Az "alapozásomból" elmúlt immár lassan 8 hét tapasztalata alapján én is elmondhatom, hogy teljesen más izmok kellenek ahhoz a futó stílushoz.

A nyolc hét tapasztalatai:

Nem tudom a cipőim mennyire minimalist running cipők, az ASICS szinte biztosan nem az, mert abban komoly párnázottság és érezhető sarok emelés van, de az ADIDAS cipőm az inkább hasonlít egy, egy max két rétegű cipőre mint emelt sarkúra. A blog bejegyzéseimben említett térdfájásom viszont egy érdekes futó stílusra kényszerített cipőtől függetlenül, ameddig tudom kontrolálni a futólépéseimet, addig gyakorlatilag a minimalisták lábújhegyen futását csinálom, mert úgy nem fáj a térdem, szóval a stílus valahol már a lábamban van, viszont az izmok nem erősödtek hozzá, így majd' két hétig könnyített edzéseket kellett csinálnom, mert a bal alsó comb izmaim fájtak, hogy meg voltak húzódva vagy mi volt velük nem tudom, de nem akartam mindenáron tovább sérülni, ezért könnyített edzéseket csináltam.

A könnyítés azt jelentette, hogy mikor a gyors futásokat irta elő az edzésterv én akkor is csak az 5 perc körülieket csináltam, nem akartam szétgyilkolni az izmaimat csak azért, hogy tervnél legyek. A hétvégi 18-as futásokat egyelőre még csak max 15-16ként csináltam meg, azt viszont terepen. Sok edzésem van sötétben s nem csak a margitszigeten, ekkor fejlámpával megyek ki, itt azt vettem észre, hogy a talajfogás bizonytalansága miatt nem lehet figyelni a futó stílusra s a tempó sem mindíg tartható, mert vannak helyek, ahol ösztönösen vagy tudatosan, de belassulok ilyen pl az Által-ér part, ahol megbotlás esetén könnyen landolhatnék a vízben, ami akkor és ott a két fokban nem a legjobb jövőkép.

Összefoglalva az elmúl 8 hetet, kilóra megcsináltam az edzéseimet, minőségben viszont nem, állóképesség fejlesztésre és sérülés mentességre figyeltem mostanában.

Első 2 hét

Igértem egy összefoglalást az első két hétről.

A kezdet mindíg nehéz szokták mondani, de az ASICS tréning plan az első két hetet igen lazára fogta. Végülis nem is csoda, hiszen ha azonnal belecsapunk a lecsóba, akkor egy héten belül le is sérülök, az biztos. A novemberi edzés terv mindösszesen 2 edzést tartalmazott, míg november összes többi napjára pihenőt írt elő, mivel nem akartam teljesen elpunnyadni, heti 2 mozgást azért beiktattam az életembe. Ez azért volt jó, mert két héttel az edzés kezdete elött egy hideg délutáni napon meghúzódott a combom. Ekkor kicsit kétségekkel néztem még az edzésekre, de a pihentetés és rengeteg Nicoflex krém megtette hatását, éppen időben elmúlt a fájdalom a kezdéshez.

November 28.-ra volt az első edzés kitűzve, na pont ezen a napon jelezte Bence fiam, hogy szeretne átjönni hozzánk tanulni hétfőn, ami azt jelentette, hogy amint tudok tépnem kell haza Pestről, ezért azt az edzést kihagytam, úgyis csak joggolás lett volna s ennek betudtam a REST- napokon elkövetett edzéseimet. A további napokon viszont megcsináltam a tervnek megfelelően az edzésmunkát, így most Nov 28 és a mai nap közötti időszakra a GARMIN Connect 6 edzést hoz le, mert a tegnapit még nem regisztráltam. A megtett távolság 73 kilóméter, edzéssel eltöltött idő, pedig 6,5 óra lesz a tegnapi edzésem regisztrációja után. Az első edzések után elmondhatom, hogy az állóképességemen is és a gyorsaságomon is nagyon kell dolgoznom, mert nem bírom a tempósabb futásokat, de ezért van az edzésterv.

Aki megnézi a GARMINos trackeket, láthatja a legnagyobb részét az edzésterepeimnek, hiszen a Margitszigeten, Tatabányán és itthon a házunk mögötti szántóföldeken fogom teljesíteni az edzések nagyon nagy részét. Tatabányán még nem edzettem az elmúlt két hétben, de ott tervezem letudni majd a szombati hosszú futásokat.

Másfél hónapja gondolkozom, hogy nyújtsak-e be pályázatot a Multinavigátoros csapat INOV8 pályázatára, tegnap volt a határidő s mivel a Zoliék pont arra az időtartamra szeretnék a pályázat eredményét látni, amire az én edzéstervem szól és az edzéseimet amúgy is dokumentálni tervezem, úgy döntöttem beküldöm a jelentkezésemet. Tegnap este éjfél volt a határidő, éjfél elött 4 perccel el is készültem mindennel és elküldtem a megadott címre, most várom, hogy mi lesz az eredmény.

Céljaim és egy új év kezdete

A 2011-es évvel már leszámoltam futás szempontjából és az előző bejegyzésben jeleztem, hogy hamarosan közzéteszem a céljaimat a 2012-es évre. A következő futószezonra úgy tűnik jobban fel tudok készülni mint az elmúlt években bár mikor ezt tettem, ennek az egyszerű oka, hogy Pesten dolgozom s este hidegben sem kell egyedül futnom, mert a Margitszigeten mindíg van valaki, nem kell, hogy ismerős legyen, az sem fontos, hogy a tempója ott legyen az enyémnél, de az nagyon motíváló, hogy legalább látok embereket körülöttem. Ezzel a háttérrel úgy gondoltam, hogy álmodok egy nagyot s kitűzök egy igazán merész célt magam elé, ez pedig a prágai maraton lefutása 2012.05.13.-i dátummal. Nem csak a túlélésre megyek, ha már elindulok, viszont nem is akartam irreális célt kitűzni magam elé, ezért a cél a lefutáson túl a 2:50 és 3:00 óra közötti idő elérése. Komoly cél, nekem nagyon is komoly....

Mióta kitűztem a célt, elolvastam sok cikket a maratoni felkészülésről s letöltöttem az ASICS coach edzésprogramját, ezt szeretném végig csinálni májusig. Terveim szerint heti összegzővel fogok itt a blogon szolgálni, azoknak akik figyelemmel szeretnék követni a felkészülésemet.

A cél elérésében, jelenleg úgy látom egyetlen esemény akadályozhat meg, ez pedig a sérülés, sajnos eléggé térdfájós vagyok, de próbálom állandó derék és csípő tornáztatással, illetve edzések elötti bemelegítéssel csökkenteni ennek előfordulását. A futó stílusomat tekintve mára már a csámpás, sántító teve stílust nevezném meg, bár futás közben sarokra érkezés után teljesen a külső talpélemen gördülök, ami komolyan igénybe veszi a bokáimat.

Az ASICS tréning program alapján a következő hónapokban közel 1100 km-t kell majd lefutnom. Bár az aktuális edzőcipőmön (ASICS 1130) az elmúlt 3 év és a 3000++ lefutott kilóméter kívülről meg sem látszik, úgy gondolom azért őt már lehet szétaposottnak nevezni.

Figyelembe véve csámpás stílusomat és a jelenleg használt edzőcipőm állapotát, úgy döntöttem, hogy új cipőben kezdem meg a decemberi mozgásokat. Az új kiválasztott tipus az ASICS 1130 lett ismét csak más színben, mivel az előző már igen jól bizonyította, hogy bírja a strapát.

Mielött az ASICS termék kínálatában járatos olvasó felhorkanna, hogy ilyen cipő már nem is kapható a boltokban, elárulnám, hogy a játékos otthon aludt a szekrényünkben, kb 4 éve és most lett felébresztve december elején. December van s már második hete csinálom az edzéseket, hamarosan jön az első két hét összefoglalója

2011 év vége, összegzés

Az igazi év vége, az még szerencsére messze van és bár már el kezdtem gondolkodni a karácsonyi ajándékokon, a karácsonyfa diszítés napjáig még sok idő van vissza.

Ahol viszont már nyugodtan év végét jelenthetünk, az, a 2011-es tájfutó versenyszezon és itt az ideje lezárni, összegezni és mindenféle statisztikákkal fárasztani a blog olvasóját.

Persze a lezárás lehetőséget is ad új célokat kitűzni magam elé, hogy legyen mi motíváljon a téli sötét és hideg napok edzésein.

Összegzés:

Az idén be voltam nevezve a 4 nappali OB mindegyikére, ebből 3 OB-n indultam is, a HOBn való indulástól, munkahelyi elfoglaltságaim miatt vissza kellett lépnem.

• 
  
  KOB volt az első megmérettetés, egy fatális hiba után, nem kellett aggódnom az A döntőbe jutáson, mert 15 perc hiba az F40-es mezőnyben azonnal elmossa a döntőbe jutás lehetőségét.


• 
  
  ROB, a második nappali, egyéni OB már ősz kezdetére esett s nekem egy munkahely váltással járó procedúrákon kellett átesnem elötte. Mivel edzettlenül mentem a versenyre, a részidőkből jól látszott, hogy a 3. pontra bent hagyott ~0.5 perc hiba miatt a selejtező pálya teljes hosszában a 12-14 hely körül billegtem, mivel a pálya végén egy rossz pontra futottam rá, még bent hagytam az aznapi produktomomban újabb 45 másodpercet, így csak remélhettem, hogy be tudok majd kerülni az A döntőbe. A remény hal meg utoljára ugye, de nekem, 30 perc elég volt, hogy lecsússzak a 12-hely mögé, végül a 14. helyen állt meg a számláló, maradt a B döntő megint


• 
  
  A normáltávú OB-ról irtam már bejegyzést, itt is az első kieső lettem s futhattam egy kellemeset a B döntőben

Ennyivel le is zárhatom az OB-kat nem is érdemes sokat elemezgetni, hiszen a befektetett munka mindíg meglátszik az eredményeken, én ennyit is dolgoztam az idén. hogy pontosan mennyit azt a Gamin honlapról sikerült letöltenem. A Garmin számlálója mindösszesen 91 edzésnél tart az idén és 785 regisztrált kilóméter jött özssze ezek alatt a mozgások alatt. Mivel mostanában több alkalommal is lemerült az órám, szerintem olyan 4-5 futás nincs megörökítve s lementve a Garminba, ami még kb 50 kilómétert ad hozzá a számokhoz. Nem szükséges magasan képzett statisztikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk, hogy ez szűken heti két futásos átlagot ad, valamint futásonként alig több, mint 8 kilóméter megtett távot. Mivel 7km alatt nem volt edzésem ennek az eredménynek a torzulását, a futás közben több esetben lemerült futóórámnak a számlájára írom.

Nem nyújtom tovább a rétest, kevés edzés, kevés kilóméter és kevés versenyzés ez egyenesen vezetett a B döntőkbe. Vannak már új céljaim a 2012-es évre s el is kezdtem már elérésükért dolgozni, de erről majd a következő bejegyzésben írok bővebben

OBk és ezzel vége az évnek

Az elmúlt két hétvégén megint OB dömping volt a hazai tájfutásba, így az én életemben is. Az első verseny a Nappali OB volt Pirtó központtal. Az előzmények nem voltak biztatók egyáltalán, a verseny elött egy héttel, pénteken reggel, mikor a kutyámnak vizet akartam adni meghúzódot valami a hátamban s ettől beállt a jobb forgóm, ez másnap sánta csiga menetet eredményezett a tataiak által szervezett tájfutó rendezvényen, a Gyémánt fürdőben, de legalább a sorsoláson nyertem egy családi ingyenes belépőt. A kabátomat mikor leejtettem, alig tudtam lehajolni érte, egyik jelenlévő meg is jegyezte, hogy ha tudja, hogy ennyire fáj a hátam, inkább odalép hozzám segíteni. Szerdán már hajlott hátam s csütörtökön kimentem egyet kocogni, de nem esett még jól s látszott, hogy Ricsi elött beérni esélyem sem lesz a szombati selejtezőn. A versenyt amúgy nyugodt tempóban, inkább hibázás elkerülésével akartam letudni s ekkor valószínűsítettem magamnak az "A" döntőt. A tempóm valóban nem volt nagy, de az első pontra azonnal sikerült egy extra kunkorral érkeznem, ami nekem olyan fél perc pluszt jelentett. Az kettesre nem volt hiba, a hármasra menet meg a térkép fent akadt egy ágon s kirepült a kezemből, újabb fél perc s a négyesre sikerült megint egy fél percet legalább benne hagynom az átmenetben, ekkor nem is lepett meg, hogy Baracsi Ricsi lazán el is ment mellettem, fél percet kaphattam ennyi idő alatt futásban így el is fogyott a 2 perc, ami köztünk volt. A hatodikra menet hibáztam egy izmos 3-4 percet, utána csak futni kellett volna de azt meg nem tudtam, így beérkezésem után nem kellett csodálkoznom azon, hogy az OB hagyományokhoz híven én vagyok az első kieső a selejtezőmből. A pályát a routegadget-en lehet megnézni F40/1.

Másnap már egész jól tudtam használni a térképet is s a tempót is éreztem, hogy bár gyorsabb mint előző nap, de jobban is esik a futás, mint előző nap, a B döntőben viszont már nem lehet király az ember, itt kb 4 percet hagytam a pályában, pontonként szépen elosztva s kaptam egy percet a napi győztestől.

A következő hétvégén, vagyis most 22-23.-án az OCSB OEVB párosítást rendezték meg Gyöngyöstarján határában. Az előzetes pálya adatokból is látszott, hogy bizony nekem még a leggyengébb F125-ös pálya is kemény lesz, a maga 265 szintjével, de a Mikiék pályájának a végig gondolásába is belehaltam. A pályának a legelején megint csináltam egy buta hibát s kb 1.5 perc előnyt adtam is az ellenfeleknek, utána viszont csak utvonal választási gondokat illetve pont közeli bizonytalanságokat követtem el. Sajnos nagyon kijött, hogy erdőben nem futottam az idén egy normálisat, talán a KOB-n, de ott is elég bizonytalan volt a mozgásom. Na mindegy a pálya felénél megfogott a mögöttem induló s onnét minden átmenetben más utvonalon menve a pontnál találkoztunk. A pálya vége felé volt egy hosszabb átmenet, ennek az utvonalválasztásánál én a mászást és a gyors halált választottam ő meg a körbe az úton megoldást favorizálta. A ponthoz megérkezve nem láttam a srácot, de a következőnél, ami egy egyszerű átmenet volt megint mögöttem fogta a pontot s onnét már csak egy kis bozót menet , majd jött is a befutó. A befutó elött a patakból közvelenül mellettem ugrott már ki a srác s le is csapott egy szabad aljzatra. Én is dugtam a dugókámmal s hallottam egy csippanást, volt egy kis bizonytalanság bennem a hang forrását illetően, de gondoltam biztos az én aljzatom volt. Mikor beértem láttam, hogy van idő a lapomon, így megnyugodtam, hogy minden OK, majd 10 perccel késöbb a Miki vette észre, hogy a lapom tetejére a "hiba" szó van kiírva, hát így történt, hogy szegény fiúk feleslegesen küzdötték végig a pályájukat, mert én disq-t adtam az egész csapatnak.

Vasárnap már nem volt csapatunk az OEVB-n, mert Zoli nem épült még fel 100%-osan a sérüléséből s nem volt negyedik versenyzőnk, én azért elmentem megnézni a Bence fiamat a KST csapatában s meglepődve hallottam, hogy F170-ben lenyomták a Tipót, igaz a Gyöngyös, de akkor is nagy tett ez, én még a saját kertemben sem biztos, hogy le tudnám győzni a Martint vagy a Ricsit.

Hál' Istennek ez volt az utolsó tét versenyem az idén, még egy megyei verseny van vissza a hétvégén s vége az évemnek. Ez az év biztosan nem fog a siker sztorijaimba bekerülni.

Az OCSB-s pályám itt található.