Tömeges zsírégetés- KOB döntő 2010

A hatalmas meleg egyáltalán nem csökkent délutánra, de hagytam magam meggyőzni, a verseny elött, hogy nem kell nekem a camelbag a döntőre, mert közben feltámadt a szél s az majd hűteni fog a pályán. Ezzel a tudattal indultunk neki Mikivel a versenynek az MSE-nek dedikált 05-ös rajtidőre. Ja, ami még a camelbag ellen szólt, hogy délelött egy fa alatti átbújásom nem volt túl sikeres s egy ág a pólóm hátát, meg az enyémet is végig hasította, valójában rosszabbul nézett ki, mint ahogy ténylegesen volt, de nem akartam a 9000-s camelbag-et otthagyni a pályán egy faágon. Ennek következtében a rajba már kiszáradva érkeztem meg, de ott elfogyasztottam 2 pohár vizet s ez visszaadta az életkedvemet. A verseny sokkal megfontoltabban s ezért jobban is kezdődött mint délelött, nem volt nagy hibám az 5-ös pontig, hogy ott mi történt, azt hittem, hogy majd a track megmutatja, de nem lettem okosabb a feltöltés után sem. Ugyanis, nagyon tudatosan mentem s kinéztem magamnak a tetőt, ami mögött lennie kell a pontomnak s ott is volt egy, de nem a 163-as, hanem a 164-es. Na ekkor jött a fejvakarászás és a kétségbeesett, most akkor hol a f***ba lehetek kérdés, majd gyorsan úgy döntöttem, hogy kimegyek a pont meletti jelleghatárra s onnét helyre teszem magamat, miután ez megolt ugyan oda jutottam vissza s meg sem akartam nézni a bolyát, de vmi miatt megint ránéztem a dobozra s azon 163 volt, nem tudom, hogy először elnéztem-e vagy tényleg ott a közelben hasonló jelleggel volt a 164, de ezt nagyon megettem, jó 3 perc ment itt el. A következő 3 pont simán jött, bár a 7es hosszú átmenetén már a kiszáradás miatti koncentráció hiány jeleként egyszer-kétszer az elveszettség érzése jött elő, de Nagy Sanyi, aki elöttem indult pont kocogott ki a pontról így ő rávezetett. A kilencesre, megint rosszul forgattam be a térképemet, de nem volt több gáz, mint fél perc, innen kifutva s tovább nyitva a térképet láttam, hogy most jön a nagy halál. Addigra már kb 40 fok is lehetett a napon s már kb 25 perce kint voltam minimális árnyékkal s a következő két kiliben még csak árnyékra utaló térkép folt sem volt látható. A számban a relatív páratartalom eddigre már nem volt mérhető s pampa csak akkor következett. A 10-16os pontokat gyakorlatilag séta és kocogás séta-séta tempóban fogtam s próbáltam a kevés kis árnyékot arra használni, hogy megálljak térképezni, de szenvedés volt a vége. A 15ről vánszorogva kifelé Schlosser Balázs kollega rohant el mellettem megszégyenítő sebesség különbséggel, de a tempóját még szemmel sem tudtam követni, nem, hogy felvegyem. Végül bevonszoltam magam a célba, 58 percet, meg egy kicsit mutatott az órám, mint kiderült, az első F35-ös befutó lettem, mert aki addig beért, mind feladta, a Schloszi is. A legtöbben a 10-11ben dobták fel, vagy estek ki a versenyből, hallottam olyan embert is, aki elvonuló teve karavánt vélt felfedezni a mezőn maga elött. Miután beértem el kellett feküdnöm a cél karanténban, megittam egy pohár üdcsit, de többért már nem tudtam felkelni, mindíg mikor fel akartam ülni, hányinger jött rám s úgy éreztem elájulok. Gera Tibi folyamatosan mondta, hogy már nincs karantén, aki leadta, a térképét menjen ki nyugodtan, de én mozdulni sem tudtam. Kb 20 perccel a földetérésem után, már elég erősnek éreztem magam, hogy megpróbáljak megint felálni s elmenni a táborhelyünkre, na az ekkori állapotomtól a nejem teljesen kétségbeesetten rohangálni kezdett ásványvízért, hogy izotóniás italt csináljon nekem. 3 liter folyadék elfogyasztása után kezdett múlni a szomjúság érzetem is. Este a lábaim úgy fájtak, mintha 600 szintet nyomtam volna le napközben.

KOB selejtező

Hát eljött a KOB napja is s valahogy mindíg úgy kavarodik a munkám már évek óta, hogy még véletlenül sem tudok egy normális utolsó felkészülési hetet produkálni, ez most sem jött össze. A verseny elötti héten volt olyan nap, hogy hajnal kettőkor értem haza s 7 kor indultam vissza, szóval nem voltam pihent a hétvégén egyáltalán. Csütörtökön kimentem futni s nem éreztem a lábaimban azt az erőt, amik majd felszántják a sivatagot ott lent Tázlár körül. Pénteken lementünk Kiskunhalasra, mert a reggel 9-es 0 idő elérhetetlen lett volna, szombaton otthonról indulva számunkra. A szállásunk szerintem a környék legforgalmasabb útjára nyilt s nem volt még éjszaka sem fél óránál több idő, hogy az épület elött egy kamion ne menjen el s némelyik, valami perverz indulattól vezérelve még dudált is, így a péntek éjszaka sem a versenyre történő rápihenéssel telt. Az előzetesen jól megköpködött, majd újrasorsolt(?) (mindenkinek ugyanaz maradt a rajt ideje!!) rajtlista alapján tudtam, hogy kellemes társaságom lesz ügyességemtől függően a pálya egy részén, hiszen Boci jött mögöttem s a kérdés nem az volt, hogy vajon utolér-e, hanem hogy mikor. A rajt után, abszolult meg voltam keveredve, először délnek állítottam a térképemet, majd pedig, mikor már levettem az irányt, nyomultam a szerintem optimális utvonalon- egyenest a pont felé. Mikor felkenődtem a bozótoson, el kezdtem balra húzni, hogy átmenjek valahol rajta s itt álltam meg s nyugtattam le magamat s néztem pontos irányt, na ekkor verhettem a fejemet a falba, mert gyakorlatilag már az első lépéstől rossz felé futottam. A pontra ráfutva Jakus kollega kérdezte, hogy a 71-est keresem-e mondtam, hogy igen s ő kétségbe esetten kérte el a térképemet, hogy megnézhesse, melyik homokdűne felé kell vennie az irányt, hogy visszataláljon a saját útvonalára. Nos míg ő nézegette a térképemet s én meg könyörögtem neki, hogy adja vissza, megérkezett a pontra Boci is, így a kérdés, amit a verseny elött feltettem magamnak, hamar megválaszolódott... A kettesre még elvezettem Bocit, de a hármasra már együtt szívtunk s ez eltartott a négyesig is, ott a tack-et elnézve igen meglepődtem, mert én meg voltam arról győződve, hogy a fehér jelleghatártól kicsit jobbra mentem át az úton s csak egyenest fel kell futnom a ponthoz, nos ebből kb 3 perc keverés lett s csak Boci kiabálására mentem oda a ponthoz, amit mutatott. A pálya további fele sem volt hiba mentes, hiszen a 6-osra egy perc becsúszott, majd a 10-esre egy, olyan 3 perc megint. A versenynek ebben a szakaszában, amúgy teljesen kiszáradva, erőtlenül, hőguta közeli állapotban bóklásztam a terepen s megfogadtam, ha csak B döntős leszek délután nem megyek ki. Végül bevonszoltam magam a célba s kicsit késöbb jött a döbbenet, délután futnom kell, ugyanis a 23. helyen bekerültem a A döntőbe.

Elmúlt a hétvége

Elmúlt a hétvége s a 24h váltó is véget ért vele együtt. Jó verseny volt s az időjárás is kegyes volt hozzánk, igazából egy kisebb eső szitálással megúsztuk szombat délután, talán a Judit fogta ki a pályán, de szakadó eső akkor jött meg, mikor én a csapatunk legutolsó futójaként beértem a célba s mentem a házunk felé. A terepen amúgy is hatalmas víz volt, mindenünk sáros mocsaras, vizes volt a végére.
Nem írnék még elemzést, mert a térképek nincsenek még bescannelve, de néhány érdekesség:

A 24h alatt lefutottam 39.9km-t és mindehhez 1069m szint társult. (a többi fiú is kb ennyit teljesített) Elfogyasztottam 8 liter isostart 3 Balaton szeletet, meg egy Snickers-t illetve 2 májkrémes zsemlét, ezen felül a lányok hoztak, talán a Mariann által készített birsalma sajtot, az nagyon jól esett mindenkinek s azt felfaltuk. Nem volt könnyű senkinek, a végén szenvedtünk nagyon, de megcsináltuk. Én második futó voltam s mivel mindenki túl teljesítette a terveket, nekem csak egy szürkületi s egy éjszakai futás jutott, azalatt viszont jól működött a technika, vagyis a lámpám.

Jön a hétvége

Régóta vártam már ezt a hétvégét a 24 órás váltó miatt, szombaton fog kezdődni s vasárnap délig nyomulunk hatan egymást folyamatosan váltogatva. Hát nem tudom mit várjak az időjárástól, de én minden rosszra felkészültem, kész a lámpám, tegnap este leszigeteltem alaposan és a cuccomat is fejben összekészítettem. Az egyetlen gondom, hogy csak 2 szett futócipőm van, vész esetén esetleg 3 s ha jól számoltuk kb 5 futás fog jutni nekem, gyorsan kell száradnia a cipőmnek, vagy cuppogó vizes cipőben kell kimenjek. A felkészülésem lehetett volna jobb is, sajnos nem tudtam annyit térképezni (versenyezni) amennyit akartam, de fizikailag szerintem jobb vagyok mint egy éve, bár csak kb két napja múlt el a térd fájásom.
Felkészülés során, mikor látszott, hogy özönvíz mosta pályákon kell majd küzdenünk elkezdtem készülni erre is, amit a csatolt képen látható, mi van ha pofára esel a sárban eset szimulációjavál vezettem fel a családnak. Késöbb mindezt megfejeltem, a zöld ogre, ha kijön a mocsárból eset eljátszásával, de különösebb szánalmat nem sikerült kiváltanom senkiből.
Szombaton du 2 körül már túl kell lennem az első futásomon s átöltözve iszogathatom az izotóniás italomat, szerintem jó buli lesz. Ja, a rendezőktöl kértem, hogy előre fóliázzanak be minden térképet, hogy ne a rajtban kelljen játszanunk a fóliázással, de erre azt a választ kaptam, hogy ez a 20 másodperc bele fog férni a versenyidőbe. Hát megfogadtam, hogy fizetek egy sört az első olyan embernek, aki 10-15 perc szakadó esőben történt bemelegítés után, pályáján nekilódulva, saját idejében, vizes kézzel, a monszun esők alatt fújó szélben, elveszi a térképet és a fóliát s mindezt egymásba teszi 20 másodperc alatt. Persze, ha valami szuper fólia lesz s eleve nyitva lesz a szája s a levegő nedvességtartamától átnevesedett térkép csak úgy sutty belecsúszik, akkor mindent visszaszívok s megemelem a kalapom a rendezők elött. Nekem a tavaszi Boróka kupán enyhe szélben eső nélkül nem sikerült ez a mutatvány kb 50 mp alatt sem, aztán megigértettem a rendezőkkel, hogy a következő 40 percben nem lesz eső s hagytam a fenébe az egészet. Kíváncsi leszek, hány elázott térképű ember fog elkeseredetten nézelődni a pályák közepe felé egy hirtelen jött eső esetén. Ma még egy kisebb átmozgatás s egyenlőre ennyi, a többit majd jövő héten

Elszalasztott lehetőség

Vasárnap az itélet idő folytatódott s immáron stabilan 2 napja zuhogott s olyan 100km/h erejű szél fújt. Vasárnapra hírdettek egy tatai Öreg-tó futást. 10-re volt a 7 kili (egy kör) s 11-re a két kör- 14 kili rajtja időzítve. Mivel egy kicsit hosszabbat akartam futni, már előre a 14 kilit lőttem be magamnak. 10.45-kor értem a tett színhelyére, na ekkor igen egyedül éreztem magam, késöbb megláttam, hogy egy futó mintha melegítene, vagyis midösszesen ketten lettünk volna. Rendező egy szál se, így megállapítottam, hogy a mai futóverseny elmarad. Egy biztos dobogóról csúsztam le. Ha már ott voltam egy kört futottam, olyan igazi lazát, ugyanis 4 fa van rádölve a túra útra (az elkerülő részen 5 centi mélyen állt a víz) s egy az ötödik fa nem sokkal mögöttem dölt ki. A kocogás alatt egy futóval s 3 túristával találkoztam, nem volt tömeg az biztos.

Ha jól esik...

A fenti mondatal kapcsolatos viccet nem akarom megint elsütni, már lerágott csont, de gyakorlatilag egy hete kisebb nagyobb megállásokkal ugyan, de folyamatosan zuhog. Kedden még éppen beértünk az edzésről az eső elött, de szerdán az utazásomat már végig zuhogó esőben kellett megejtenem. Szerdára nem, de csütörtökre terveztem mozgást, na ezt elmosta az eső. Pénteken nem sikerült kimennem, így a szombatot nem lehetett kihagyni. Délután 5 körül értem el abba a stádiumba, hogy kimenjek futni Várpalotán a Bakonyban. Mivel folyamatosan zuhogott az eső, egy félóra várakozás után megállapítottam, hogy egyre csak romlanak a körülmények, hiszen még a hőmérséklet is esett lefele. Végül átöltöztem s nekiindultam a hegynek. Nem volt rossz az edzés, nem nagyon zavart az eső az elején, inkább az, hogy a megmaradt 10 fokban és szakadó esőben is voltak szúnyogok a levegőben. Na ebből egyet be is nyeltem, ekkor ugye jött a szokásos bokákolás, öklendezés, amit egy jól eső hányással zártam le, majd mentem tovább. Két emberrel találkoztam a terepen, több mozgást nem láttam. A napokban lehullott eső miatt keletkezett patakok átugrálása közben nem vettem észre, hogy hol mentem el a vár és a sziklája mellett(10 métres szikla, tetején egy ókori vár maradványai), így valószínűleg egy másik völgyben fordultam neki a hegynek s a végén csak a fennsíkon tudtam visszafordulni. Ott teljes erőből fújt a bakonyi szél, illetve már havas vagy jeges eső esett, szóval itt már vágytam vissza a kocsiba. Egy ideig szembe, majd pedig hátba kaptam az esőt és a szelet s nyomultam visszafelé egy stabil 4.30-as tempóval. A végén megérkeztem a kocsihoz, szó szerint tökig vizesen, teljes váltás ruha felvétele után már mosolyogtam is.

Gáz van v02

Az előző bejegyzésem óta eltelt egy kis idő s nem kevés dolog történt velem. Az említett megyei verseny is lement, tanulságos és egyben borzalmas is volt. Összeszámoltam, a 4 perccel elöttem induló Lajost a pályán 5 alkalommal értem utol s előztem meg, majd a végén alig tudtam megverni. De erről majd talán késöbb írok az MSE blogjában.
A tájfutást azért szeretem, mert ahogy szüleim mindíg is óva intettek, csak akkor kell csinálni, ha jól esik. Az előző bejegyzésemben is említtem, hogy egy 4 napos brutális esőzés után mik vártak rám az erdőben, most pedig mivel már két napja felhőszakadás szerűen "jól" esett az eső, eldöntöttem, hogy részt veszek a fejér megyei Éjszakai bajnokságon. A versenyt Május 5.-én szerdán rendezték meg Csákberény mellett. Az egész délutáni eső+ felhőszakadás ellenére egész sokan megjelentünk a versenyen, amin a gondom a kettes ponton kezdődött. A pont érdekes volt, mert szinte ösvényen el lehetett érni az egyesről és én az ösvényen futva, egyszerűen elmentem mellette, majd eltöltöttem több mint 20 percet a rekettyés, ligetes- bozótos túrásával tökig vizesen esőben. Végül meg lett (3 perccel fogtam az elsőt s 27 után a másodikat) s sikerült a következőt is kisebb bizonytalanság árán megfogni, de itt már nem voltam túl motívált, hogy versenyezzek. A 3-4 közötti úton futásnál voltam nagyon pontosan 31 percnél s ekkor észrevettem, mintha túl sötét lenne a lámpám max fényénél is. Elkezdtem kapcsolgatni a fokozatokat a lámpán, hiszen ekkor látszik, hogy csak én hisztizek, vagy tényleg lement a lámpa safe mode-ba s sajnos meg kellett állapítsam, hogy takarékon üzemel, ami szó szerint elég sötét kilátásokat vetett az esti futásomra. A nyílt területeken arra jó volt a lámpa, hogy ne essek bele a köbányákba, de tájékozódni, objektumokat figyelni nem lehetett vele, a terep sziluettjeit inkább a minimális háttér fényekből, illetve a kézi lámpám segíségével tudtam felfedezni. Még meg is állapítottam, hogy milyen jó, hogy bementem a Tesco-ba venni egy value kézi lámpát 300 forintért elemmel együtt, mert az legalább használható, míg a szuper, több 10000 forintos fejlámpám meg egyszerűen cserben hagyott. A pálya második felére menet elmentünk a cél mellett, ekkor én tettem egy egyszerű kanyart s bementem, nem akartam a rendezők idejét húzni azzal, hogy sokáig kint vagyok. A célba érkezésemkor Harkányi Zoli ijedten kérdezte, hogy ugye nem ez a lámpa, amit használni akarok a 24 óráson, de, ez a kiválasztott, válaszoltam neki. A kocsiba beülve megállapítottam, hogy nem beázás, hanem az aksi miatt ment el a fény, most meg kell néznem nem zárlatos-e az egyik cella az akkupakkban (az akkupakk saját gyártmány), mert gyakorlatilag frissen feltöltött aksival mentem. A Zolit is megnyugtattam, hogy meg van a megoldás szóval a lámpa nem lesz akadály a 24 óráson, az biztos.
Amúgy a verseny az eső ellenére kellemes, jó időben jól volt megrendezve, ha nincs ez a demotíváló 20-22 perc biztosan nagyon tetszett volna a pálya második fele is.